Válogatott okosságok

1981. november 18., a hónap harmadik szerdája

Másodjára is útnak indul a Columbia űrrepülőgép

Blogunkról nem lehet azt mondani, hogy elfeledkeznénk a magyar futball-piramis talapzatáról, a megyei labdarúgó életről. Foglalkoztunk már többek között az eltünedező falvak megszűnt csapataival Beregben, vagy az ország talán legszebb fekvésű pályájának szomorú sorsával a Dunakanyarban. Majd folytattuk Zala megye aprófalvainak pontvadászatával,  Borsod három településének uniójáról és diadalmenetéről is ejtettünk pár szót - sőt, Borsodba később vissza is tértünk. Voltunk bajnokin Hévízgyörkön (Pest megye) a B-betűs déli megyékben (Baranya-Bács-Békés) no meg Csongrádban és csóváltuk a fejünket az utánpótlás-támogatás körüli visszásságok láttán Szatmárban és Vasban. A teljes cikksorozat egyébként itt olvasható. 

De most tényleg a legalacsonyabb szinteken szeretnénk szétnézni. A "járási-kettő", vagy "megye-három" mesés világában, a hatodosztályban. Egyszer ezt már megtettük, kifejezetten azokat a csapatokat keresgetve, akik még ezen a szinten is pezsgőt bontanak pontszerzés után.Most is ez a keresés az elsődleges célunk, de jobban nyitva tartjuk a szemünket és egyéb érdekességeket is felkutatunk.

Ám mielőtt tényleg belekezdenénk... ezt az írásunkat most azzal fogjuk kezdeni, amivel az előzőt befejeztük:

Ennek a bejegyzésnek egyáltalán nem az a célja, hogy a fenti csapatokból gúnyt űzzünk. Sőt! Aki hobbiból húz csukát és szán erre a játékra legalább heti egy napot az életéből, azon egyébként sincs mit számon kérni. Lehet, hogy csak hatod/hetedosztály, de 811 csapatban (csapatonként 13 emberrel számolva) vasárnaponként 10 és fél ezer honfitársunk tesz valamit az egészségéért és küzd magáért, csapatáért és azért a településért, ahol él. A tataháziak mottójához („Ez a sportág a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk”) pedig felesleges bármit hozzáfűzni. Isten óvja és gyarapítsa a magyar amatőr-labdarúgást!

Foto

1981. november 11., a hónap második szerdája

Az első járművek a Marx téri új felüljárón

A Konföderációs Kupáról általában mint a labdarúgó-világbajnokságok főpróbájáról beszélnek. Az eseményt mindig a VB helyszínén rendezik, egy évvel azt megelőzően. 

Videóasszisztensek munka közben (Fotó: FIFA)

A labdarúgás egészen kiskorom óta az életem része. Már oviban elkezdtem focizni, az európai városok nevét a Sztár Sportból tanultam meg, általános iskolásként is folyton pörgettem a Nemzeti Sportot, hétvégente nem ritkán néztem meg 8-10-12 meccset a tévében. Később dolgoztam játékvezetőként, edzőként, és sportvezetőként is. Imádtam a magyar futballt. Most mégis eldöntöttem: totálisan bojkottálni fogom az egészet. Nem megyek ki válogatott vagy klubcsapatok meccseire, de még csak a tévéből sem fogom megnézni, egészen addig, amíg nem lesz újra politikus- és bundamentes a magyar futball.

1981. november 7-8., a hónap első teljes hétvégéje

A tenintézményekben is országszerte megtartották a november 7-i ünnepségeket

A Válogatott blog stábja kilátogatott a Vasas-Beitar Jeruzsálem Európa Liga-selejtező visszavágójára, amelyet az újpesti stadionban rendeztek. Az első, izraeli mérkőzésen – zárt kapuk mögött, ráadásul nem is Jeruzsálemben, hanem Petah-Tikvában – a Vasas parádésan játszott a 88. percig: 3-1-re vezetett, 1-0-s hátrányból fordítva,. Kezében volt a továbbjutás, de az utolsó 5 percben teljesen összeomlottak a piros-kékek, és 4-3-ra kikaptak. A sok magyar focikudarcot megélt közvéleménynek már magas az ingerküszöbe, ez a bukás mégis kiverte a biztosítékot, nagy indulatokat kavart. Sokféle elemzés született, miért történt ez így, sajnos a világ futballjában elharapózó fogadási manipulálás gyanúja is felmerült sokakban...

A visszavágóra meglepő módon mégis magyar szinten szépszámú közönség érkezett a Megyeri útra, hosszú sorokat láttunk.

Joachim Löw, minden idők legsikeresebb német szövetségi kapitánya (előtte senki nem tudott száz válogatott mérkőzést megnyerni, ő a Konföderációs Kupán átlépte ezt a számot), szokásához híven, igen visszafogottan nyilatkozott. Kb. úgy, mintha a lehetséges legerősebb kerettel elveszítették volna az elődöntőt 2-0-ra. 

A kupagyőztesek (Fotó: DFB)

1981. november 4., a hónap első szerdája

Magas rangú külföldi vendég hazánkban

A Magyar Kézilabda Szövetség a 2017/18-as versenykiírásba beleírta a következő kitételt:

Amennyiben a hivatalos személyek között szerepel nem magyar állampolgárságú személy és a csapatban legalább férfiaknál öt, nőknél négy nem magyar állampolgárságú személynek van játékengedélye akkor 5.000.000- (ötmillió) Ft-ot kell befizetni.

A versenykiírás sajátos nyelvezetében nem eligazodók számára lefordítanánk: Ha egy csapatnak van négy ill. öt külföldi játékosa, és az edzője is külföldi, akkor 5 millió forintot be kell fizetniük az MKSZ kasszájába. Ez a tétel a bajnoki szezon folyamán klubonként legfeljebb egyszer merül fel, és nem vonatkozik az utánpótlás- vagy erőnléti edzőkre, szóval azokra, akik nem ülnek ott a kispadon a meccseken. 

Ambros Martín, a Győri ETO spanyol szakvezetője

Hungaro-katalánok, pannonbajorok, pusztazebrák, szittya-madridisták… négy fogalom, mégis ugyanaz a szurkoló-kategória.

Hála a TrollFocinak, gondolom mindenki tudja, mit (inkább kit) takarnak a fenti fogalmak. Aki mégsem, annak segítünk: olyan szurkoló, aki egyáltalán nem néz magyar focit, nem érdekli sem a válogatott, se a Magyar bajnokság. Sőt, kifejezetten ellenséges a honi labdarúgással szemben, a magyar stadionokat látogatókat némileg le is nézi, ezt szereti is az orruk alá dörgölni. Ahogy azt is, hogy mennyire rajong kedvenc külföldi csapatáért.

Nincs hír a csapat háza tájékáról, amiről ne értesülne azonnal és lelkesedését nem rest megosztani különféle szurkolói fórumokon, hírek kommentálásánál és a Facebookon. Az esetek nagy többségében vehemensebben reklamál egy játékvezetői ítéletet, mint a Camp Nouban helyetfoglaló szurkolók. Kész egészen alpári stílusig lesüllyedni, ha online-csörtére kerül sor az “ősi rivális” hasonszőrű drukkereivel.

Eddig többnyire olyan eseteket jegyeztünk fel, amikor emberünk egy világszerte ismert, BL-győzelemre is esélyes együttesért rajongott – Real Madrid, Barcelona, Juventus, Bayern, Manchester United, Chelsea, Atletico madrid, stb. Kisebb részben ezeknek a bajnokságoknak patinás, ám mostanában nem annyira sikeres gárdáiért szorít – Roma, Liverpool, Valencia, Dortmund, Schalke, Inter, Lazio, Milan…

Egy szűk és felelőtlen kisebbség (az igazi football-sznobok) a lelátói hangulatba szerettek bele és szerb (Zvezda, Partizan), horvát (Dinamo, Hajduk), vagy bolgár, lengyel (Cracowia és Wisla), görög, keletnémet (Dynamo Dresden), olasz (Napoli, stb.) stadionokba utaznak turistáskodni.

No de van, amire eddig még nem volt példa. Most már úgy tűnik, Andorrának is vannak rajongói idehaza. Polgárpukkasztás? Fricska a focit bőkezűen támogató hatalom felé? Talán eddig is közöttünk éltek, és most, a siker hatására előjöttek megmutatni magukat? Esetleg a lelkes amatőrök teljesítménye előtt tiszteleg? Uram bocsá’ az illető tényleg andorrai? Ki tudja. Mindenesetre a méltán hires VIII. kerületben lőtte szerkesztőtársunk az alábbi képeket. Akárhogyan is nézzük, az bizony andorrai mez!