Válogatott okosságok

Újra itt a nyakunkon az Nb1-es forduló, nincs is ennél jobb! Figyelem, az ünnep miatt már pénteken két meccs, a többi mind vasárnap! Tippelőink az előző fordulóban nem parádéztak, elég alacsony pontok születtek, de volt már ennél rosszabb is! :) A fordulót mindesetre bigacsiga, vagyis én nyertem ismét, köszönöm a tapsot :) Az élmezőny sűrűsödik, gyűlnek a pontok szépen, még bármi lehet, tippeljenek okosan! Az Nb1 táblázatára nézve megállapíthatjuk hogy rettenetesen masszív a mezőny, alul szinte bármelyik csapat kieshet, felül meg bárki dobogóra juthat egy 2-3 meccses győzelmi vagy épp vereségi szériával. Szóval lesz itt pörgés, Betta is örül, magasak az oddsok. A hajtás után táblázatok, tippek, Betta, minden jó!

Az alábbi részlet a Városok, stadionok, kocsmák című nemrégiben megjelent regényből lett kiragadva -azon belül is az "Ez a harc lesz a végső!" fejezetből. A kispesti szurkolók megneszelték, hogy olasz tulajdonosuk egy huszáros vágással el akarja adni a Budapest Honvédot mindenestől Dunaújvárosba. A szerződés aláírására hétfőn került volna sor. Úgy tűnt, mindennek vége. Ám páran belekapaszkodtak egy utolsó szalmaszálba és kilátogattak a BKV Előre - Dunaújváros bajnokira...

Puskás Ferenc vitathatatlanul minden idők egyik legnagyszerűbb labdarúgója volt, és minden kétséget kizáróan a mai napig az egyik legismertebb magyar világszerte. Annak ellenére, hogy páratlanul sikeres pályafutása során a kispesti és a madridi csapat mezén kívül soha sem húzta magára másik klubcsapat szerelését, mi, kispestiek egy pillanatig sem gondoljuk azt, hogy a Magyar Köztársaság Magyarország fővárosának XIX. kerületében ezt a halhatatlan zsenit jogunkban állhat kisajátítani magunknak. Nem gondolhatjuk ezt, hiszen mi is úgy látjuk: Öcsi bácsi tehetsége, embersége és emléke nem csak a miénk, hanem mindenkié, aki hozzánk hasonlóan tiszteli és imádja ezt a sokszor az egekig felmagasztalt, de sokszor bizony a szürke föld poráig lesajnált sportágat.

Puskás Ferencre mi, kispestiek joggal lehetünk büszkék. Azt pedig soha sem fogjuk eltűrni, hogy mások próbálják meg magukénak tudni az érdemtelenül megvásárolt, látszólagos dicsőséget. Azért csak látszólagos ez a dicsőség, mert a pillanatnyi napsütéstől függetlenül azért valószínűleg nem lehet egy túlságosan felemelő érzés, amikor bizonyos élőlényeket - bárhol is járjanak, bármit is mondjanak vagy írjanak - gyakorlatilag egységesen, tömény undorral és zsigerből utál mindenki.

Én nem haragszom a felcsútiakra. Ugyan miért is kellene haragudnom e hangulatos falu bármelyik lakójára? Hiszen sosem ártottak nekem. Nem ők tehetnek arról, hogy egy egész ország egy emberként fordul ellenük, és néz erre az amúgy bájos kis községre leplezetlen undorral.

 Nem haragszom a felcsúti akadémisták csapatára sem. Ugyan miért haragudnék? Könnyű plusz hat pontot jelentenek kedvenc csapatom, az ország egyetlen, Puskás Ferenchez köthető klubcsapata számára. Sokan elítélik, hogy utánpótlásnevelő intézményük, majd első osztályú csapatuk is a Száguldó Őrnagy nevét vette fel, de lássuk be, ugyan kiét vehették volna fel? Arról sem tehetnek, hogy a nagyszerű név viseléséhez nincs meg sem a kellő intelligenciájuk, sem a megfelelő stílusuk. Akiknek ezt a fajta protokollt vezérelni kéne, azok Felcsúton – hogy is fogalmazzak – másban kell, hogy tehetségesek legyenek. És abban a másban azok is, elég megnézni hogy épül-szépül az Akadémia és a környéke, hogy fejlődik az infrastuktúra, és özönlenek a milliárdok a megtérülés legapróbb reménye nélkül.

Most tán modernebb, de régen hangulatosabb volt. Fotó: Fatusz Csaba/vasutallomasok.hu

Valami lehet mostanában a levegőben, hiszen szerkesztőségünk azon tagjai is olthatatlan vágyat éreznek, hogy véleményt nyilvánítsanak "Puskás-ügyben", akik nem tartoznak a Honvéd szimpatizánsai körébe. Sajnos fogalmunk sincs, mi lehet ennek az oka, csak sejteni véljük, hogy a Puskás Akadémia vezetőinek, valamint a hozzájuk ezer szállal kötődő, szerkesztőségüket éppen Felcsúton állomásoztató, és egyébként általában igen színvonalas FourFourTwo magazin szerzőinek mérhetetlen pofátlansága veri ki a biztosítékot nálunk. Ugye a történet szombati epizódját kollégám már megénekelte egy korábbi posztban (aki eddig nem olvasta, itt megteheti), de most egy váratlan cikkben torzszülöttnek nevezik a Honvédot, Puskás egykori klubját. Szöllősi úr a héten a Harmadik félidőbe kapott meghívást magyarázkodni egészen véletlenül időzítve, most valaki a 442-n is támadásba lendült.

Ki mint vet, úgy arat. Fotó: kormany.hu

Egy korábbi posztunkban már próbálkoztunk hasonlóval, ahol egy vendégszerző, pontosabban egy máshol olvasott komment segítségével próbáltunk meg egy kicsit mélyebbre ásni a magyar foci problémáiban. Annak a lényege az volt, hogy a Pintér féle tolódásos védekezés valójában nem egy nevetséges hülyeség, hanem az amit itthon egyedül Sousa ismert jobban és egy olyan alapvető dolog, amit focistáinknak gyerekkortól kezdve tudni, ismernie kellene. De a magyar edzők ezt nem, hiányosan és rosszul tanították meg, ami egyik alapja annak, hogy a magyar foci sehol sem tart. Mostani cikkünk emailben érkezett a válogatott fórumom keresztül. Arról szól, hogy teljes hiány van itthon a modern foci egyik legfontosabb posztján bevethető játékosokból, a mélységi irányítókból. Az egyetlen aki igazán szóba jöhetne jellemző módon meg évek óta nem válogatott - illetve Pintér most végre behívta, de végül nem is nevezte. Hajtás után erről olvashatnak bővebben. 

Sorozatunk legújabb részében az egyik legkiterjedtebb magyar sportcsaládot mutatjuk be, hiszen ezúttal majdnem egy tucatnyi kiváló sportolóról tehetünk említést.

1950. március 9-én született Magyar Lajos, a Rába ETO egykori védője és csapatkapitánya.

Előrebocsájtom, nem vagyok Kispest-drukker. Egészen kicsi gyerekként volt egy csapatképem róluk, amit az emeletes ágyamra ragasztottam, és nagyjából ennyivel ki is fújt a honvédosságom. Úgyhogy elvileg meglenne a szükséges távolságom ahhoz, hogy iróniával és szarkazmussal kommentáljam a mai eseményeket.

De nem megy, úgy érzem magam, mint az egyszeri szövetségi kapitány, akinek egy hétgólos vereség után az orra alá tolják a mikrofont.

Mert azon még lehet gúnyolódni, hogy egy nevenincs falusi kiscsapat hogyan guberál össze magának egy sosemvolt múltat és hagyományt, hogyan pózol a Real Madriddal, mintha bármi is összekötné őket azon felül, hogy egykoron ők is voltak egy rezsim kiszolgálói. Mint a kisgyerek, aki megkaparintja anyu sminkkészletét és kifesti magát, vagy mint a Robek és Adios cuccokban feszítő HVCS a vidéki diszkóban.

Tavaly még lehetett...

Pintér: Fiúk, ahogy gyakoroltuk!

''Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. '' (Móricz Zsigmond, Hét krajcár)

„Lehet mosolyogni!” – mondta a kapitány a sajtótájékoztatón. Szerintem is kijárna  100 nap türelem a kapitánynak, a gond az, hogy a közönség nem a futballból él.  Talán ezen is változtatni kellene. Ime az önök nyilatkozata a  Pintér-korszak hajnalán. [A közelgő választásokra, illetve Pintér Attila kiskisasszonyi érzékenységére tekintettel a hozzászólásokat moderáltuk – a dózsás moderátor megjegyzése.]

„Mi lett vele?” sorozatunkban ma Nógrád megyébe kalauzoljuk az olvasót. A megye két csapattal (SBTC, SSE) is képviseltette magát az élvonalban, és az NB II-ben  is számos nógrádi csapat küzdött az idők folyamán (Nagybátony, Kisterenye, Baglyasalja, Salgóbánya illetve Balassagyarmat). Szedlák Gáborral a Balassagyarmat és a Stécé - idén 60 éves - egykori balszélsőjével beszélgettünk Hidegkutiról, Fradiverésről illetve a Salgótarján „majdnem mennybemeneteléről”