Válogatott okosságok

Nem csak maguknak az olimpiai játékoknak, de - legalábbis számomra - a teljes kétéves ciklusnak az egyik leginkább felemelő eseménye, amikor a megnyitóünnepségen országonként bevonulnak a sportolók.

A téli játékokon nagyobb az ember hiányérzete, mivel egy csomó ország egyáltalán nem delegál sportolókat - leginkább azok, amelyeknél teljesen ismeretlen az európai értelemben vett tél. És, bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mindent megtesz, hogy minél több sportoló képviselhesse a saját hazáját (nem sok szervezetnek tagja például a Kínai Népköztársaság és Tajvan egyszerre), de ezúttal is akadtak olyan sportolók, akik "hazátlanul", a NOB zászlaja alatt kénytelenek bevonulni.

Most is megkönnyeztem azt a néhány fiatalt, akiknek valamely politikai ok miatt nem adatott meg, hogy hazájuk színeiben versenyezhessenek.

Sorozatunk következő részében egy olyan olimpiai érmes házaspárt mutatunk be, akikről a médiában méltatlanul kevés szó esik. Pedig mindketten kitartó, áldozatos és csendes munkával már hosszú évtizedek óta szolgálják a sportágat, segítik és nevelik a fiatalokat, a versenypályán belül és kívül egyaránt. A mai világban, ahol a "példakép" fogalma egyre inkább átértékelődik és elértéktelenedik, mindenképpen megérdemlik a nagyobb nyilvánosságot.

                                                        Giczy Csaba és Timár István

                                                        Zakariás Mária és Rakusz Éva

1959. február 7-én született Samuel „Sammy” Lee, a Liverpool és az angol labdarúgó-válogatott egykori középpályása.

Bemutatunk egy pár sportágat ami -egyelőre- nem szerepel az olimpiai programban.

„Ez a sportág a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk”

A nagyvilág azon izgul, hogy Spanyolországban valaki bele tud-e szólni a Barcelona és a Real Madrid vetélkedésébe - néha olyan érzetünk támad, hogy Torrentéék első helye esetén is egy Messi-CR7 tizenegyes-rúgóversenyen fog eldőlni az aranyérem sorsa. Mi figyelmünket újra az a hazai bajnokság alsóbb régiói felé fordítjuk. Egészen pontosan a legalsóbb régiókig, a megyei harmadosztályig. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyek azok a csapatok a hatodosztályban (néha hetedosztályban), akik még nem ünnepelhettek pontszerzést, ám lelkes és félelmet nem ismerő amatőrként még ez sem szegte kedvüket és tavasszal is csukát húznak a szebb folytatás reményében. Vajon mi lenne a találkozó kimenetele, ha egymással kerülnének szembe?

A 19 megyében és Budapesten összesen 13 csapatot találtunk a 811-ből, amelyiknek még döntetlenre sem futotta – és nem is mindegyik nulla pontos, köszönhetően ilyen-olyan büntetéseknek. Egészen parádés gólkülönbségek, néha talányos logika szerint összeállított bajnokságokban.

A remény rabjai

Alapvetően két csoportra szedtük a Nagy Tizenhármast. Az elsőbe kerülnek azok, akiknek az eredmények alapján semmi sem jön össze, több alkalommal is csak egy, max. két góllal maradtak alul és biztosra vesszük, hogy tavasszal előbb-utóbb valaki pontokat fog ellenük veszíteni.

Békés: két csoport (A és B jelűek, 15 és 11 csapattal). Az A csoportban eddig a gerlaiak nem jártak sok szerencsével. Itt listavezető a hírhedt Atletico Békéscsaba. A B-jelűben az őszi sorozat zárófordulójában az addig pont nélküli Pusztaföldvár váratlanul 5-1-re páholta el a Kötegyánt – hiába védte a vendégek kapuját a fiatal magyar tehetség, Coita Alin Claudiu. Bár a nulla pont nem ezt sejteti, azért korántsem reménytelen az Agro-Lift Gerlai SE helyzete – bár tavaly a középmezőnyben végeztek. A körülményekhez képest a 12-59-es gólkülönbség nem tragikus, ráadásul öt alkalommal is csak egyetlen góllal maradtak alul. Biztosak vagyunk benne, hogy itt hamarosan meglesz az első pont. A Gerlai SE-nek egyébiránt nőikézilabda-szakosztálya is van. Ugyancsak reményt keltő, hogy az U-19-es csapat a 14 csapatos bajnokságban a hatodik jelenleg.

Gerlai oroszlánbarlang

Lehet, hogy ezt a sportot is védősisakban kellene játszani? A legfontosabb persze, hogy bedobta.

Az Orbán-kormány regnálása idején jelentősen (a sokszorosára) nőtt a kézilabda sportág számára juttatott állami támogatások összege, és ennek már most is világosan látszanak az első eredményei. Ezt igyekszünk áttekinteni, bemutatni, értékelni.

Orbán Viktor miniszterelnök (bal oldalon, sötét zakóban) és Vetési Iván, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke (jobb oldalon, kockás nyakkendőben). (Fotó: Beliczay László)

A kézilabdába alapvetően (a futballhoz hasonlóan) két fő csatornán folyik állami pénz.

Ma ünnepli 88. születésnapját a legendás Fekete Párduc, a Nemzet Sportolója, aki Buzánszky Jenő mellett az Aranycsapat kezdő tizenegyének másik, még életben lévő tagja (itt elolvashatják kollégánk korábbi bejegyzését a klasszikus időszakkal kapcsolatban).

Gyula bácsi karrierjét, sikereit blogunk olvasói közül nagyjából mindenki ismerheti, ezért most nem kezdünk bele ezek részletes taglalásába, az szinte mindent kifejez vele kapcsolatban, hogy már életében elneveztek róla egy stadiont Tatabányán, és egy sportiskolát Budán.

Önök is keresik a labdát?

Egy amerikaifutball-meccs játékideje 60 perc, de a megszakításokkal együtt átlagosan 174 percig tart egy tévéközvetítés. Ebből azonban a statisztikák szerint mindössze 11 percig van játékban a labda (a közvetítés 6 százalékát teszi ki a folyamatos játék).

Joe Namath legendás stricibundájában a 2014-es Superbowl-on.

Ahol Joe Namath megjelenik, ott a szórakozás garantált. Így volt ez a Superbowlon is, ahol Joe végezte el a pénzfeldobást. A legendás quarterbacknek (dobójátékosnak) karrierje során 220 sikertelen dobásából lett interception (az ellenfél játékosa kapta el a labdát), a pénzfeldobás lett a 221-ik. Történt ugyanis, hogy Joe egyszerűen feldobta a pénzt, mielőtt a csapatok választhattak volna. Szerencsére a bíró jó érzékkel avatkozott közbe és elkapta az érmét. Hogy Joe részeg volt-e, arra még később visszatérünk.

A norvég szakember 2011. szeptemberétől volt a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Irányításával 2012-ben európa-bajnoki bronzérmet szerzett a csapat. 2013 februárjában leukémiát diagnosztizáltak nála, azóta a válogatott mellett a feladatait ellátni már nem tudta.

Nyugodjék békében!

Hálásan köszönök minden Tőletek kapott támogatást és jókívánságot. Hihetetlen büszke vagyok, hogy lehetőségem volt ez a gyönyörű országot, Magyarországot, képviselni. Itt elszántsággal, kitartással és nagyszerű a beállítottsággal dolgoznak az emberek. Sajnos nem én fogom vezetni a magyar kézilabda-válogatott lányait 2014-2016-ban. De mindenképpen sikerrel fognak szerepelni, mert csodálatos lányok. Nagyon köszönöm, hogy olyan szépen fogadtatok és a Magyarországon töltött periódust az életem legboldogabb idöszkává tettétek.

Üdvözlettel, Karl Erik Bøhn, 2013.