Válogatott okosságok

Nincs is szebb dolog annál, mint amikor az eddig közös tálból cseresznyézők a nagy nyilvánosság előtt hirtelen egymás szemébe kezdik köpködni a magokat. Az elmúlt hét napban megmondta már a magáét elnök, politikus, aktív és volt játékos, sportvezető, újságíró és edző is. Örvendetes, hogy a több évtizedes agónia ellenére igazán csak most nyílt ki mindenkinek a szája, és csak most érezte úgy, hogy kevéssé cizellált véleményeket is lehet alkotni a magyar labdarúgásról. Persze az is kiderült: nem lámpások ők, hogy a kivezető utat mutassák, ezért inkább személyeskednek, egymásra mutogatnak és hirtelen nagyon-nagyon bátrak és szókimondóak lesznek. Ezek a Deákné vásznai most úgy gondolják, a vergődő béna rugdosása rendkívül hálás téma jelenleg, az olcsó népszerűség pedig ugye eleve sosem jöhet rosszkor. Pláne akkor, amikor a magyar futball néhány legújabbkori sírásója is aktív szereplője és érdekeltje a már most is gusztustalan módon dübörgő választási kampánynak.

Egy csapat két védőjátékosa az ellenfél támadását úgy állítja meg, hogy összeverekszenek. Mi a helyes bírói ítélet?

A "Kistökösök" (a szerző nem tartozik közéjük) gyermekfoci klubját 2001-ben lelkes szülők és gyermekbarát felnőttek álmodták meg egy hazai rendezésű torna alkalmával. A szervezést áldozatkész anyukák és apukák vállalták, akik tevékenyen részt vettek a rendezvények lebonyolításában, és ezzel megalapozták a focisuli jövőjét. Az egyesület 2003. április 10-én "KISTÖKÖS" Gyermekfoci Club Egyesület néven került bejegyzésre a cégbíróságon. "Kistökös" az egyesület névadója, a híres nagydobosi sütőtök némi áthallással (némi áthallás? Nyerítek).

– Majom egy, majom egy, itt Houston, jelentést kérek a mai feladatokról!
– Houston, itt majom egy. A színes gombokat sorban végignyomkodtam, minden rendben zajlott.
– Asztronauta egy, asztronauta egy, itt Houston, jelentést kérek a mai feladatokról!
– Houston, itt asztronauta egy. Majmot rendben megetettem, gombokhoz nem nyúlkálok.

Igen, a vicc szakállas, mindenki ismeri. Illetve hát...majdnem mindenki.

Az történt ugyanis, hogy amíg a mi aranylábúink Andorrát tanították móresre, addig Anglia egy hajtós, színvonalas meccset játszott a lengyelek ellen a Wembley-ben tudván, csak a győzelem elég a csoportelsőséghez. (Kis kitérő ezen a ponton: a lengyeleknek hivatalosan 18.000 jegyet adtak el, de az angolok minden labdaérintését olyan füttykoncert kísérte, hogy nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, legalább még egyszer ennyien vettek jegyet a hazai szektorokba. Mindezek ellenére a vendégek hoztak egy hatalmas zászlót is, ami a Brit Királyi Légierőben a második világháború alatt szolgáló lengyel pilótákról emlékezett meg.)

Na de térjünk vissza történetünk fősodrához: már az első félidőben látszott, hogy az angolok egyik legveszélyesebb támadója a jobbszélső Andros Townsend, aki hihetetlen sebességével könnyedén verte a lengyel védőket. Roy Hodgson edző ezért félidőben arra bíztatta a Townsend mögött játszó Chris Smallingot, hogy "etesse csak továbbra is a majmot".

És a történetnek itt vége is lett volna, csakhogy Andros Townsend történetesen fekete. Na jó, középbarna. Az is kicsit fura, hogy az egész kiszivárgott valahogy az amúgy rasszista felhangoktól egyáltalán nem mentes (és nem mellesleg, a Hodgson ellen aktívan kampányoló) Sun szennylaphoz. Ők természetesen nem ismerték a viccet – hogy is ismerhették volna, hiszen mindössze kb. negyven-ötven éve foroghat közszájon – és rasszizmussal vádolták Hodgsont.

Hogy a vád mennyire abszurd és mondvacsinált, az még anélkül is belátható, hogy az ember egyáltalán tudná, kicsoda-micsoda Roy Hodgson: egy világlátott, sok nyelvet beszélő vérbeli angol úriember egy letűnt korból, aki szinte kínosan ügyel arra, hogy soha senkit semmivel ne bántson meg. Ennek megfelelően egyből bocsánatot is kért, mind a játékostól, mind bárki mástól, akit esetleg felzaklattak a szavai.

Roy Hodgson: a jóságos bagoly külső jóságos bagoly belsőt takar

Az, hogy Townsend szintén rögtön jelezte nyilvánosan, hogy nem is érti, min kellett volna megsértődnie, nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy több csapattársa szintén megdöbbenésének adott hangot, hogy egyáltalán ez ügy lehet. A futballszövetség egyből vizsgálatot indított, majd mivel valójában senki nem emelt panaszt semmi miatt, pár órán belül le is zárta az ügyet, amit a Kick It Out nevű rasszizmus-ellenes szervezet üdvözölt, és megerősítették, hogy ők sem látják értelmét a hacacárénak.

Egyetlen szervezet vélte és véli még mindig úgy, hogy Hodgson hibázott, amikor "olyan szavakat használt, amik nem valók multikulturális munkakörnyezetbe": régi jó barátaink, a FARE, nekik és az eseten csámcsogni mindig kapható bulvármédiának köszönhetően még két nappal a győztes selejtező, az öröm és megkönnyebbülés pillanatai után sem arról folyik a diskurzus, ami a pályán történt.

Félreértések elkerülése végett: a fenti történettel nem azt szeretnénk állítani, hogy a rasszizmus okés dolog lenne. Nem, egyáltalán nem az. És igen, Nyugaton sem oldották meg. Angliában ugyanúgy probléma a rasszizmus, mint ahogy a bevándorlás és a bevándorlók gettósodása, önkéntes vagy kényszerű szegregációja. De amit a FARE csinál, az nem csak értelmetlen és haszontalan, hanem egyenesen káros.

És a legszebb az egészben, hogy ezt végre nem csak mi mondjuk, hanem Stan Collymore, aki egykoron színesbőrű focistaként, manapság meg médiamunkásként számtalan valódi rasszista támadás szenvedő alanya volt, aki rámutat arra, hogy az ilyen kicsinyes kapálózás aláaknázza mindazt a munkát, amit a rasszizmus ellen valóban küzdő aktivisták végeznek, mert mindannyiukat kicsinyes, polkorrekt mániákusnak állítja be.

Pedig a legtöbben nem azok.

1956. október 17-én született Nagy Antal, a Bp. Honvéd és a válogatott egykori védője.

Teljesen rendhagyó módon avval kell kezdenem, hogy ilyet még nem pipáltunk! Emlékszik még valaki mi volt az előző fordulóban a tippelők eredménye? Négyes holtverseny, 46 pont járt minden elsőnek. És? Hát basszus az, hogy megint ugyanez van! Négyes holtverseny, mindenki 46 ponttal ott. Ilyen létezik? Ha ezt Darwin úr elovassa bepörög, az tuti! Na mindegy. Gratulálunk bilon21, Mundr, Zigi, JayDaMasta! Egyébként meg olyan remek meccsek várnak ránk mint Videoton-Felcsút! Ugye? Hajtás után tippek, eredmények ésatöbbi!

Állandó válogatott-kísérő soproni ultra barátainkat nem rettentette el a bukaresti ruha, egy jó zakóért egészen Hollandiáig mentek, egyetlen mentségük, hogy összekötötték a kellemetlent a kellemessel és Amszterdam után a Balti-tenger partjához indultak egy baráti összejövetelre. 4 nap alatt két tengerpart....méghogy nincsenek kalandozó magyarok!

Nagyjából három héttel a meccs előtt kitaláltuk, hogy hiába a románok elleni kudarc, ne szakítsuk meg a sorozatot, utazzunk el Hollandiába is. Sokat nyomott a latba, hogy egy rostocki meghívásnak is illett már eleget tennünk, ezért úgy döntöttünk összekombináljuk a két programot.

Erre a túrára 3 fix résztvevő egyből akadt, a 4. kiadó helyre 4-5 ember is jelentkezett,de ahogy ilyenkor lenni szokott, végül mindenki visszatáncolt. Volt még egy hetünk, de úgy döntöttünk, nem keresgélünk tovább, vállaljuk a plusz kiadásokat a kényelmesebb utazást előtérbe helyezve. Gyors jegyrendelés, szállásfoglalás, és a meccs előtti este 11 órakor már bepakolva, indulásra készen állt az autó. Hullafáradtan, egy nehéz, stresszes nap-hét után, pihenés nélkül 2 sofőrrel vágtunk neki az 1220 km-es útnak. Szerencsére gond nélkül rugalmasan haladva, 3 rövid megállóval (végig szakadó esőben) pontban délben célba is értünk.

Az MLSZ szerint közveszélyes bűnözők 

Miután elfoglaltuk a szállást egy Amszterdam közeli campingben, egyből bontottuk a söröket és nagy lendülettel belecsaptunk az alapozásba. Nagy mennyiségű erdélyi szilvapálinkával voltunk ellátva, így spórolnunk sem nagyon kellett a következő napokra. Az első arrajárót leállítottuk, hogy süssön el pár képet rólunk, cserébe kapott pár doboz sopronit, aminek annyira megörült, hogy azonnal két marék fűvel jött törleszteni. Sok kommentárt nem igényel a tette – ez Amszterdam.

Három óra múlva is hiába vártuk az Angliába emigrált szegedi haverjainkat, szokásukhoz híven kemény késésben voltak. Ezért még mindig szakadó esőben, jó 20 perces séta után metróra szálltunk és beblicceltünk a városba. A centrum megállóban már egyre több kisebb-nagyobb magyar társasággal találkoztunk. De láttunk két társaságot is a belvárosban, akik magyarként tetőtől talpig narancsban, holland sálakkal a nyakukban flangáltak. Számomra ez felfoghatatlan, de nem vagyunk egyformák.

A városnézést rövidre fogtuk a szűnni nem akaró eső miatt, beültünk inkább sörözni. Nem volt egyszerű a helyválasztás sem, mert a kocsmák nagy része már csövön volt narancsosokkal. Pár sör után tettünk két kört a piros negyedben, ahol már akkor szép számmal álltak a lányok az ablakokban melóra várva... Újabb bliccelés és 10 perces késéssel már a stadionnál voltunk, ahol pár perces vita után elkobozták a mi magyar zászlónkat is, mondván túl nagy.

Nekünk a hazaiba jutott csak jegy, mire felértünk a szektorunkba, már 1-0 volt oda. Ennek "örömére" kiugrottunk a büfébe, mialatt már kaptuk is a másodikat. Éreztük már hogy itt szarabbul járunk, mint bukarestben.

Nem vak az, csak bátor

A biztonságiak idegesítően túlbuzgók voltak, a második slukk cigi után már a nyakamban lihegett 1 elefántcsontparti meg 2 kenyai ropi, hogy most nyomjam el, de nehogy a betonlelátón, hanem a cipő talpán, és tegyem zsebre utána. Közben kaptuk a harmadikat. Ezután már az elhelyezkedésünkben találtak újabb problémát, addig nem nyugodtak, míg be nem tereltek minket egy sorba. Erre jött a 4. gól, és lett is hányingerünk ettől az egésztől. Gyorsan csináltunk két fotót, és vitorláztunk is ki a stadionból, leszarva az egész második félidőt.

Biztosra mentünk, minket aztán ne pereljen Pogácsa!

Irány újra a város "A hangulatunkat nem baszhatja el ez a csodás csapat!" jelszóval. Bejáratnál beleszaladtunk egy szegedi haverunkba aki csak akkor ért oda. Tudattuk vele a részeredményt, egyből dobta is el a jegyét és inkább hozzánk csatlakozott.

Ezután már sokkal nyugodtabb és vidámabb hangulatban jártuk újra a kocsmákat, kávézókat éjjel kettőig. Mindenki megtelt rendesen, ezért buszra szálltunk és megindultunk a szállás felé. Leszállás után totálisan elvesztettük a fonalat, és másfél órát keringtünk a környéken, mire megtaláltuk a campinget. Nincs is jobb érzés, mint italosan befáradva kóvályogni éjszaka a semmiben.

A kitervelt reggel 7 órás indulást csak délre sikerült megvalósítani, így már ugrott is a tervezett rostocki városnéző program, tudtuk hogy így csak az esti buliban tudunk részt venni...

***

Pár rostocki sráccal személyes haverságban vagyunk, ami bő 2-3 éve alakult ki, Jártak már nálunk vendégségben is nyáron, mikor egy balatoni csoportbulijukról 8-an tiszteletüket tették a Hűség Városában. Azóta kaptunk pár meghívást, amit csak most tudtunk elfogadni. Az egyik csoport vezetőjének a 30. születésnapi partyjára igyekeztünk, szerencsére gond nélkül, egy tankolási szünettel ledarálta az egyik sofőr a 640 km-es távot 6 óra alatt.

A helyi srácok nagyon készültek, remek szállást intáztek nekünk 3 perc járásra a buli helyszínétől, a szobába piák bekészítve. A helyszín egy Rostockhoz közeli kisvárosban volt, egy csarnokot bérelt ki a születésnapos, ahova kb. 80 ember lett meghívva. Gyors felfrissülés és rövid bemelegítő piálás után át is sétáltunk hozzájuk, ahol addigra nagyjából minden meghívott már jelen volt.

Komoly társaság jött össze, ismerve a beállítottságukat, azon sem lepődtünk meg hogy nagy részük kopasz. A korosztály 20-45 év közé tehető. Leginkább az idősebb tagok keresték a társaságunkat, a fiatalok hamar leittasodtak, de régen mi sem csináltuk ezt másképp. Az nem derült ki, hogy minden vendég ingyen fogyasztott-e, de a mi poharainkat folyamatosan 2 lány felügyelte, ahogy fogyott, már hozták is a következőt.

Nemsokára hatalmas, kétasztalnyi tálon behoztak egy egész sült disznót, ami szalonnadarabokkal kevert savanyúkáposzta-ágyon pihent. Nagy sikert aratott, de mi inkább csak a piára koncentráltunk. Nagy beszélgetések, érdekes sztorik, infók jöttek felénk, igazán barátságos fogadtatásban volt részünk.

Éjfél után prezentáltuk a mi ajándékunkat, tálca sör és pár üveg pálinka mellett névvel ellátott mezt adtunk át, az egészet aztán egy kis pirózással is megspékeltük, amibe bevontuk a hazaiakat is. Lebeszéltük pár sráccal, hogy pihenő után reggel 9-kor bevisznek minket a városba, körbevezetnek minket. De mivel ezt a bulit is megnyomtuk (utolsók között, reggel 6-kor hagytuk el a helyszínt), és még a szálláson is rátettünk egy lapáttal, így ebből sem lett semmi. Délelőtt 11-kor keltettek a helyiek, matricacsere, kisebb ajándékosztás stb, 1 óra alatt összeszedtük magunkat és inkább hazafelé vettük az irányt, mivel nekünk Sopron pont 1000 km-re esik

Kihasználva a német autópálya előnyeit, több száz km-en keresztül 160-180-as tempót tudtunk diktálni, Teplicén egy rövid autós városnézést beiktattunk, de így is egész korán, este 10 után már a Hűség Városába értünk.

3 nap, közel 3000 megtett kilométer, ami közel sem volt olyan fárasztó ahogy azt előtte gondoltuk. Cserébe újabb nagy élményeket kaptunk, ami nem a csapatunknak volt köszönhető. Köszönöm a két barátomnak, hogy együtt tölthettük ezt a remek hétvégét. Ebben a sorozatban Andorra, Törökország és románia után Hollandiát is kipipálhattuk, remélem mihamarabb újabb túráról tudunk beszámolni.

Hajrá Magyarok, hajrá Sopron!

Mit gondolnak, mit fognak tenni az MLSZ lelketlen biztonsági emberei ezzel a családokat szórakoztató, kedves táncoló macival (videó)?

Ne keseredjenek el. Már csak 413-at kell aludni, hogy magyar kupacsapatnak drukkoljunk tavasszal. Az öt jelentős tornába természetesen beleértik a ciprusi tavaszi tornát is. 

Várható volt, hogy a holland zakó után kiborul a bili, mégis sokan megdöbbentek, vagy legalábbis meglepődtek Szalai Ádám tegnapi kifakadásán. Mi meg pont ezen vagyunk meglepődve, hiszen amit Ádám elmondott, az eddig sem volt titok.. Íme Muhi András Pires kiváló dokumentumfilmje hét (értsd: 7) évvel ezelőttről.

Vajon még hányszor kell ugyanazoknak a figyelmeztetéseknek, jogos panaszoknak, jobbító szándékú kritikáknak elhangzania, hogy valami végre változzon?

Egervári Sándor

A Hollandiától elszenvedett súlyos, nyugodtan mondhatjuk: megalázó vereség (ebben a selejtezősorozatban egyedül Liechtenstein kapott 8 gólt egy meccsen, meg most már a magyar válogatott is) után Egervári Sándor szövetségi kapitány vette a kalapját. A döntés helyességét aligha vonja kétségbe bárki is, blogunk egyik szerzője már üdvözölte is a kapitány távozását. Én azonban úgy vélem, ez nincs rendben. Nincs rendben, hogy csak most távozik.

A selejtezősorozat kezdetén a csoportgyőzelem eleve elérhetetlennek tűnt, így mindenki a pótselejtezőt érő második hely elérhetőségével kalkulált. A legtöbben úgy számoltak, hogy Hollandia elen nulla pontot szerzünk, Andorra és Észtország ellen pedig összesen tizenkettőt, és Románia, valamint Törökország is így fog teljesíteni, tehát a 2-4. hely az egymás elleni mérkőzéseken dől el.