Válogatott okosságok

A cím kissé hatásvadász, hiszen itt csak egy "Iskola labdarúgó-tehetségenek" van a képen. Egyébként ez a kép nem feltétlenül jellemző Limára, mert a közel 10 milliós város dinamikusan fejlődik az országhoz hasonlóan. A szegénynegyedek pedig egyre kintebb szorulnak. Azért még találunk. És nem is nagyon kell keresni.  Nem akarok semmit belemagyarázni a képbe, vagy következtetéseket levonni. Egyszerűen csak érdekes. És muszáj vagyok megjegyezni, hogy ennél lényegesen impozánsabb létesítményekben is rúgják a bőrt a perui labdarúgó-palánták. Mindenesetre Guerrero, Pizarro és Farfán még ilyesmikben ismerkedett meg a labdarúgással.

Nem minden stadion marad fenn az idők végezetéig...

Az NB1 két újonca, a Mezőkövesd és a Puskás Akadémia is új stadiont kap. Nincs is szebb mint egy új szagú csilivili stadion, azonban a  stadionok élete sem fenékig tejfel. Van amelyik helyett újat építenek és rothadni hagyják, van amelyik a csőd után indul el az örök pusztulásba. Ezek közül mutatunk be néhányat.

Van a világnak egy szeglete, ahol a jelek szerint fanatikusok százai vállalják az igen súlyos büntetést azért, hogy kedvenc csapatuk meccsére jegyet szerezhessenek. Bár csak augusztus 30-tól kezdik árusítani a belépőket a Peru-Uruguay világbajnoki selejtezőre, máris több százan sátoroznak a limai Nemzeti stadionnál. Azonban az 1718-as számú Limai Városi Tanács (hogyan lehet lefordítani a Municipalidad de Lima-t?) rendelete szerint ezért kinéz nekik egy 900 új perui solról szóló csekk. Ez mintegy 72,000 forintnak felel meg - nagyjából egy pénztáros, eladó, segédmunkás, taxisofőr havi bére. Bár Peru igen dinamikusan fejlődik, azért a lakosság jelentős része még hasonló munkakörben dolgozik -az átlagkereset olyan 1200-1300 sol körül mozog.

Ha tábort üt valahol, sok perui így dalol...

1960. június 18-án született Patrick Umoh Bernard, a magyar NB I. színes egyénisége, az Újpesti Dózsa és a Csepel egykori csatára.

Egy borzalmasan rossz videóról írnánk pár sort. Már jó ideje megy egy "say no to racism" reklám a eurosporton, vagy nem is a reklám a jó szó rá: kampány. Fél perces kis filmecske. Sokan sok különböző focimezben, különböző bőrszínnel néznek valami meccset, majd mindenki örül a gólnál. A szokásos debilség, kb. semmi valóságalapja nincs, hogy 7-8 különböző válogatott mezében mindenki ugyanannak a gólnak örül. De ez mindegy is. Ami a legbénább a gólnál egy jelenet. Felpattan mindenki, örülnek nagyon de jó, a német mezes nyomi geek is felpattan, örül, majd elkezdi kérdezgetni a mellette lévő örömködő török arctól, hogy What, what? Érthetetlen. Mi a szent szart nem ért azon valak, hogy gól?? Hajtás után a kegyetlen szar videó.

Olimpiai válogatott

Nos, az előző részben már jeleztem, az NB1-ben új színek, új tehetségek tűntek fel, akikről annak idején azt hittük, ők váltják majd meg a világot, ők lesznek az új sikerek bázisai (valljuk be, páran a mexikói VB szintén felejthetetlen selejtezőiben oroszlánrészt vállaltak), és ők repítik ki az Olimpiai Válogatottat Los Angelesbe.

Az A-válogatottnál Mezey György volt Mészöly Kálmán elsőszámú jobbkeze, teljesen adott volt, hogy ő kapja a feladatot. Merítenie volt honnan és kimondott cél volt, hogy ne csak az olimpiára jussunk ki, hanem egyfajta B-válogatottként futószalagon szállítson játékosokat a nagycsapatba, ahol már a fiatalítás elodázhatatlan volt.

A teljes, kerek történethez tudni kell: az olimpiai tornákon a labdarúgás kicsit másként nézett ki akkoriban. Egyrészt nem korosztályos rendezvény volt, mint manapság, másrészt az Olimpiai Eszme szellemében inkább az úgynevezett amatőr státuszú játékosoknak szánták.

Ugyebár hazánk – a szocialista béketábor oszlopos tagja, csakúgy, mint a szovjet, bolgár, lengyel, ndk-s satöbbi baráti ország – összes játékosa ún. bújtatott állásban volt. Ami azt jelentette, hogy mindenkinek volt ugyanúgy munkakönyve (persze, hogy volt, Nyilasi, Ebedli, Törőcsik hülyén is nézett volna ki közveszélyes munkakerülőként...), de gyakorlatilag mindenki hivatásszerűen (értsd: profin) játszott.

Csak hát – a példa kedvéért – mikor Viczkó Tamás a Fradiból a Dózsába igazolt, élelmiszeripari szakszervezeti bizalmiból kinevezett polgári alkalmazottként portás lett a Dózsa Eötvös utcai székházában, Emmer, P. Nagy és Lakatos meg segédvájár a Tatabányai Szénbányáknál, Pintér, Lukács és Pál meg rakétaolajozó valamelyik eldugott falusi légvédelmi bázison.

Nyugat-Európában viszont már évtizedek óta dúlt a vadkapitalista profizmus, a játékosok pedig hivatalosan is labdarúgóként keresték kenyerüket.

Nos, ez akkor még nem annyira fért össze a coubertini eszmékkel, ezért hoztak egy kurta-furcsa szabályt: az nem számít profinak – legyen az a Varsói Szerződés, a NATO, vagy akár semleges ország labdarúgója –, és így szerepelhet az Olimpián illetve pályára léphet a kvalifikációs küzdelmekben, aki nem szerepelt a megelőző labdarúgó világbajnokságon illetve annak a selejtezőiben.

Maradjon köztünk,  a világ labdarúgása – főleg a fentiek miatt – teljesen beállt kétpólusúvá: míg a VB-ken a nyugati, az olimpiákon a keleti ("baráti") országok szerepeltek eredményesebben. És, talán az sem véletlen, hogy a los angeles-i kvalifikációs sorozatra egy selejtezőcsoportba kerültünk Bulgáriával és a Szovjetúnióval, hozzánk sorsolva Görögországot, akik 1968 és Panagulisz óta kacérkodtak a Varsói Szerződéssel és a KGST-vel.

Ha már így elkalandoztunk az aktuálpolitika és a történelem útvesztőiben, ugyanígy érdekes, hogy egy selejtezőcsoportba került az NDK és Lengyelország (1976-ban pont ők ketten játszották a döntőt, míg 1980-ban az NDK megint döntős volt), megkapták maguknak a politikailag szintén kétes hovatartozású Finnországot, és még lehetne szemezgetni a csoportbeosztások közül. Ráadásként még a mi csoportunkba besorsolták Törökországot is, akiknek az első dolguk volt, hogy a görögök miatt visszalépjenek.

Az igazság az, hogy az Olimpiai Eszme addigra a velejéig rohadt, 1980-at a fél nyugati világ bojkottálta, mert Brezsnyevék nem akarták Misa Mackót lecserélni egy afgán agárra, 1984 meg megint egy külön történet volt: a négy évvel korábbi „bosszúja”, de míg 1980-ban a NATO tagállamok tökösen belemondták a világ képébe, hogy Afganisztán Szovjetunió általi katonai megszállása az akadály, addig mi 1984-ben himi-humi gazdasági okokból maradtunk távol. Ezzel a két olimpiával valami végleg megszűnt, az 1996-os helyszín odaítélése már csak hab volt a tortára.

A Mezey-féle Olimpiai Válogatott

Nohát csapjunk bele. Először is gratulálunk tippelőinknek, sikerült most jobban teljesíteni, Betta szegény utolsó lett. A Haladás - DVSC (1-1) és az FTC - MTK (2-0) eredményt igen sokan telibe is találták. Gratulációnk Zolika1212-nek szól, aki megnyerte a fordulót! Emi2 megpróbál meglépni az összesített mezőnytől, de nem fog neki sikerülni! Hajtás után tippjeink, eredmények meg a szokásos!  

Egy legendás meccs. Nem csoda, hogy sokan jártak MTK meccsre, Opel Corsa-t lehetett nyerni. Debrecenben csak Dáciát.

Hazánk fociszerető népe csak bámul: ha valaki begépeli, hogy "pfla.hu"  akkor az ország fociakadémiáinak a zászlóshajójáról szóló  friss és lelkesítő hírek helyett a "rúgófal" és a "pénz és foci" feliratok  vicsorognak a képernyőn.

A Rúgófal rovatra kattintva kiderül, hogy a Puskás Akadémia - megdöbbentő és meglehetősen egyedülálló módon - az akadémiai csapatot ért kritikákat akarja megválaszolni. A "pénz és foci" pedig arról győzködi a magatahetetlen áldozatot, hogy a labdarúgás nem üzlet, hanem kultúra.

Az egész dolog annyira nevetséges, annyira primitív, hogy az ember azt sem tudja érdemes-e észrevenni, vagy inkább ki kell kerülni, mint a kutyaszart. Ha az akadémiáról valótlanságot állítanak, ezernyi módon helyre lehet a dolgot igazítani. Mi lesz a következő lépés? Ha valaki azt írja, hogy az akadémia túl sok gólt kap beadásokból, vagy Polonkai válogatottságát követelik, a klub honlapja reagálni fog? És mindezt úgy, hogy  közben  a honlapról a felelős magyar miniszterelnök tekint le ránk derűsen, (nem velünk) együttérzően?

De ha már úgy döntöttek, hogy vagányul és csak azért is befordulnak ebbe a zsákutcába, akkor könyörgöm, ha valamit cáfolni akarnak, akkor hozzanak hivatkozásokat, adatokat forrással. Bizonyítékot.  

PFLA: Tényleg az a legnagyobb gond ma Magyarországon, hogy magáncégek adományából ifjúsági sportlétesítménnyel bővül az a futballiskola, amely hat-nyolc éve - kormányoktól és politikai széljárástól függetlenül - folyamatosan építkezik, s már a kormányváltáskor is Magyarország legnagyobb és legjobban felszerelt futballközpontja volt, kizárólag önerőből (azaz a nagylelkű magánadományoknak köszönhetően).

Nem, nem ez a legnagyobb gond. A legnagyobb gond az az arrogáns, debilül nyáladzó demagógia, ami lehazudja a fejünkről a sapkát (vagy ráhazudja a fejünkre). A támogatók részben állami tulajdonú vállalatok, vagy állami megrendelésekből élő vállalatok. OTP, Közgép, MOL. A PFLA-nak nagyon nehéz dolga lenne, ha egy független ítélőszék előtt azt kellene bizonyítania, hogy a felcsúti támogatók nem a politikai kapcsolatokat támogatják.  

A miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos. 

Fogadás jobbról.

A régi mesékben az igazáért küzdő szegénylegény hamubasült pogácsával indult útjára. A pogácsa mára a hatalommal egyetértő és a hatalomtól cserébe pogácsát kapó szervilisek szinonímájává vált. Ebben a rovatunkban olyan adatokat gyűjtünk amiket a pfla pogácsásának, és a nagyközönségnek a figyelmébe ajánlunk.

1. 2013. június 30.: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Felcsúti utánpótlás alapítványt 500 millió forinttal támogatja. Más akadémia nem kap támogatást. Ugyanez a minisztérium, ugyanekkor az ELTE-t 1,5 milliárd forint kutatási-fejlesztési támogatásban részesítette.  Mivel indokolja a PFLA ezt a pimasz aránytalánságot?

Folyt. köv.

Mai különös történetünk helyszíne az angolok orra alá oly sokszor borsot törő Németország.

1973 nyarán a wolverhamptoni illetőségű Oxbarn Social kb. megye 7-es csapata "edzőtúrára" ment Mainzba. Igaziból inkább volt ez közös családi nyaralás, de azért edzettek is, és ha már ott voltak, gondolták, játszanának egy meccset.

Az Oxbarn FC ma is létezik, bár bajusz és hajpánt valószínűleg már kevesebb van. (fotó: birminghammail.co.uk)

Antonio Smith (Texans) kicsit vehemensen próbálta megállítani Ritcie Incognito-t (Miami). Incognito megmutatja, hogy nem az a legény aki üt, hanem aki állja