Válogatott okosságok

Kérném szépen, én azt már a múltkor is megmondtam, hogy nem nagyon értek én ehhez a mai fodballhoz. Persze az Öcsiék idejében még én is kijártam a meccsekre a brigáddal, de hát az egy más világ volt akkor. Emlékszek, hogy még kollektív totószelvényeket is vettünk, és kérném tisztelettel nem szégyellem, hogy amikor a műszak után töltögettük a szelvényeket a haverokkal, néha bizony egy-egy kisfröccs is lecsúszott a torkunkon.

Tíz év.

Tíz év borzasztó sok. Egy ember életében is már meghatározó időszak. Ahogy átéltem ezt a tíz évet. Mert én átéltem. Ő nem. Tíz éve nincs köztünk.

Kulcsár Anita (1976. október 2. - 2005. január 19.)

Új sorozatot indítunk a Válogatott Blogon. A méltán népszerű és igényes Időkapszula adta az ötletet arra, hogy visszarepüljünk az időben. Ám most nem harminc, hanem csupán tíz évet lapozunk vissza. Miért pont tíz évet és miért pont 2004 nyarától indul a visszaemlékezés? Egyrészt ez az az évtized, amit az eredeti Időkapszula által vizsgált időszakban születettek már felnőtt fejjel éltek meg. Érdemes lesz összevetni, hogy hová fejlődött a labdarúgás és a szurkolói élet egy szűk emberöltő alatt. Másfelől nem kevés hibája ellenére is tudunk nosztalgiával visszatekinteni erre az időszakra – olyannyira, hogy egy könyv is született azokról az időkről. Nosztalgia? Igen! Akkortájt még több magyar labdarúgó igazolt külföldre és a válogatott hosszú idő után stabil európai középcsapattá vált. Pont ebben az évben egészen novemberig volt magyar érdekeltség az európai kupákban. Mi több, 2004 tavaszán még játszott a Debrecen az azóta megboldogult UEFA-kupában. Nagy hangsúlyt fektetünk a lelátói viszonyokra is, mert hisszük, hogy szurkolók nélkül nincs futball és természetesen a lelátóra is hatással vannak a pályán történtek. Külön pikantériát ad a sorozatnak, hogy a legtöbb akkori labdarúgó még ma is aktív, tehát tíz év távlatából mondhatunk ítéletet  tíz éve fiatal tehetségnek, vagy csődtömegnek elkönyvelt játékosok felett.  Csődök, bundák, nemzetközi sikerek és kudarcok, nagy rendbontások, tömegek és üres stadionok, no meg a legendássá vált vasárnap délelőtti meccsek. Hová lettek az akkori remények? Back to 2004! - Negyedik rész - Eldördül a startpisztoly és lejátsszák az első fordulót. Összecsapnak a költözők, azaz a BFC Diósgyőr és a Pápa. Waltner gólt ollóz. Ötezer néző és több száz angyalföldi Kaposváron. Óriási botrány a Videoton-Újpesten. 

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

"Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,
ez aztán a furcsaság:
Hideg télben levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát."

Játékos, kis színes összeállításunkban stílszerűen a téli sportok művelői bizonyítják be Önöknek, kedves Olvasók, hogy milyen kiválóan hozzászoktak a hideg klímához.Bár ebből a zord időjárásból mostanában Önöknek is kijut, lakhelyük környékén ennyire talán ritkán figyelemreméltó a kilátás.

1. Lindsey Vonn:

Elképzelhető, hogy golfozni készül

A  Haladás FC honlapja szerint a nagycsapat és az U21-esek is a törökországi Starlight Convention Center & Thalasso Spa hotelben kezdik meg a felkészülést.

Gazdálkodj okosan!

2014. december 30.: Több település önkormányzatának anyagi helyzetén segít a kormány, összesen több mint tízmilliárd forinttal. 

Érthető, hiszen nyilván sok olyan önkormányzat van ahol utakat, iskolákat kell építeni, vagy munkahelyeket kell teremteni. Végignézve a listán azonban azt látjuk, hogy olyan helyek kaptak extra támogatást ahol még arra is van pénz, hogy a profi focira költsék. Félreértés ne essék: ha van pénz és érdeklődés akkor legyenek stadionok, dörmögve, de elfogadjuk, hogy a stadionfenntartásba is beszáll az önkormányzat. De levitézlett olasz sztárok zsoldját miért fizeti egy város? 

Az alábbiakban a múlt héten (2014. december 30.) elfogadott támogatásokról szóló sajtótájékoztatók mellett mutatjuk be, hogy a város mennyivel támogatta a profi csapatot 2014-ben.

Magyarország a földkerekség egyik leggazdagabb országa, hiszen csak a leggazdagabbak engedhetik meg magunknak, hogy világhírű fiaikról nemes egyszerűséggel elfeledkezzenek. Így az sem meglepő, hogy a futballtörténet egyik leghíresebb edzőjéről Erbstein (Egri) Ernőről az első átfogó biográfia ne Budapesten, hanem Londonban szülessen meg. Dominic Bliss brit sportújságíró most megjelent, "Erbstein: The triumph and tragedy of football's forgotten pioneer" című könyvében Erbstein életének főbb állomásait bejárva kalauzolja végig az olvasót egy világhírű magyar edző kalandokkal teli életén.

Magyarországon olyan erős az Aranycsapat-komplexus, hogy szinte senki sem hallott a szintén világbajnoki ezüstérmes 1938-as csapat tagjairól vagy a 20-30-as évek legendás magyar futballistáiról, akik előbb játékosként, majd később edzőként futballozni tanították a világot. Kevéssé ismert manapság, hogy akadt olyan szezon, amikor a Serie A csapatainak több mint felénél magyar edző irányította a munkát. (Csak azért nem a kispadon ültek, mert még nem volt kispad...)  

A 20-30-as évek legendái közül is kiemelkedik az 1898-ban Nagyváradon született Erbstein (Egri) Ernő. Egy átlagos labdarúgó karriert 30 évesen feladva edzőnek állt, és néhány év alatt a legkeresettebb szakemberré vált Olaszországban, abban az időben, amikor az olaszok egymás után nyerték a világbajnokságokat. 

 A BAK 1919-es csapat, Erbstein a balszélen áll

Korát messze megelőző edzésmódszereket alkalmazott. Pályafutása elejétől már a harmadik ligában megkövetelte a játékosaitól, hogy ismerjék társaik kedvenc húzásait, illetve hogy mindkét lábukkal ugyanolyan jól kezeljék a labdát. Egész Olaszországra kiterjedő megfigyelő rendszert épített ki, amelynek segítségével még időben el tudta halászni a legnagyobb tehetségeket gazdagabb riválisai elől. A legapróbb részletekre is odafigyelt, a játékosainak külön személyre szabott edzéstervet készített, és még külön gondja is volt az ifi csapatra egy olyan időszakban, amikor sok helyütt főállású edző sem volt.

1930-ban Cagliariban első ízben vitte játékosait "ritiro"-ba, azaz összetartásra egy fontos, feljutást eldöntő mérkőzés előtt. Az akkoriban szokatlan húzás bejött, és a szárdok megnyerték a Taranto elleni meccset. 

1933-ban a harmadik ligában vette át a Lucca addig szinte ismeretlen csapatát, és négy év alatt két osztályt ugorva az élvonalba juttatta a római kori piacteréről híres toszkán kisváros csapatát. Egész pályafutására jellemző volt, hogy kiváló érzékkel hozott a csapathoz máshol már leírt játékosokat. Elsők között alkalmazta a sportpszichológiát, mestere volt a motivációnak. Minden részletre kiterjedő edzéstervei mellett sajátos módszerekkel igyekezett megakadályozni a kilengéseket. Luccában a várost körülölelő sáncokon kora reggel tartott edzéseket, amiket csak úgy lehetett végigcsinálni, ha valaki az előző estét ágyban töltötte. Ugyancsak nem volt szokványos, ahogy Luccában Aldo Oliveiriből válogatott szintű kapust faragott (1938-ban világbajnoki címet nyert). Olivieri egy sérülésből kifolyólag már a profi futball feladásán gondolkozott, amikor Erbstein Luccába vitte. Egyensúlyérzéke javítása céljából - Erbstein kislányával együtt - tánciskolába járatta a hálóőrt.

Bár Luccában a mai napig a legnagyobb tisztelettel beszélnek róla, neve mégis a Torino csapatával fonódott össze. Már 1938-ban elkezdte lerakni a háború utáni torinói szupercsapat, a Grande Torino alapjait, és 1946-ban a korszak legeredményesebb együttesét építette fel Piemont fővárosában, amely négy évig ült az olasz foci trónján. 

Futballtörténeti szempontból a legnagyobb újítása a "sistema" volt, amely egy kreatív 4 fős középpályára építette fel sokpasszos csapatjátékot. A könyv részletesen bemutatja, hogy fejlesztette Erbstein a húszas évektől kezdődően tökélyre módszerét.

A Torinó olyan szinten dominálta az olasz labdarúgást ebben az időben, hogy például a Magyarország elleni 1947-es összecsapás alkalmával a kezdő tizenegyből 10 játékost is a klub adott. A meccs külön pikantériája, hogy a magyar csapatban kilenc Újpest játékos játszott, edzőjük pedig az a Guttman Béla volt, akivel Erbstein alig néhány évvel korábban együtt szökött meg egy kényszermunkatáborból. 

A sors kegyetlen fintora, hogy miközben Erbstein csodával határos módon a háború alatt többször is megmenekült a nácik és a nyilasok elöl, 1949 májusában korszakalkotó csapatával együtt egy tragikus repülőszerencsétlenségben lelte halálát alig 51 évesen. 

Dominic Bliss több földrészre kiterjedő, ötéves kutatómunka eredményeként, számos kortárs visszaemlékezésével színesítve a történelmi háttér hiteles rekonstruálásával méltó emléket állít a világ egyik legnagyobb (magyar) futballedzőjének.

A könyv megrendelhető a Blizzard online shopban,  illetve elérhető e-book formátumban az Amazonon.

Nincs annál rosszabb, mint az utolsó másodpercben dobott kosárral veszíteni. Ja de, van, ha ráadásul önkosár. Jacob Krutz a Floridai Egyetem  és a Floridai Állami Egyetem közötti mérkőzésen 0.4 másodperccel a befejezés előtt döntetlen állásnál a ''másik'' Floridának szerzett győztes kosarat. 

A blogon minden mérkőzést elemeztünk egyenként. Most megkíséreljük áttekinteni az EB-szereplést. Nem egyszerű feladat, főleg, ha el szeretnénk tekinteni azoktól a közhelyektől és lózungoktól, amik az elmúlt másfél héten minden sajtóorgánumból ránk ömlöttek. Más időszakokban inkább csak politikával vagy gazdasági hírekkel foglalkozó újságírók fogalmaztak meg határozott véleményt a válogatott szerepléséről, ismert, de a sportágat kevéssé követő sportújságírók kritizálták egymásra licitálva a kapitány döntéseit.

Németh András. Fotó: Kovács Anikó, MKSZ

Elvesztette az ötödik helyért zajló mérkőzést a magyar válogatott. A szoros végjáték ezúttal sem a mi műfajunk volt, az egész mérkőzést végigkísérő bizonytalan támadójátékunk az utolsó percet is meghatározta.

Persze, ha egészen őszinték akarunk lenni, az első három forduló után aligha hitte bárki is, hogy mi Franciaország ellen egy szoros mérkőzést tudunk játszani. És ez végülis sikerült. Bár sokra nem mentünk vele, az is igaz.

Fotó: Uros Hocevar, EHF