Ma este 19 órától a magyar férfi kézilabda-válogatott a házigazdák ellen lép pályára a Spanyolországban rendezett világbajnokság keretében. Aktuális ellenfelünkről eddig nem sok derült ki a VB-n, eddigi meccseiket mind megnyerték ugyan, de eddig csak Algéria, Egyiptom és Ausztrália ellen játszottak, a két legkomolyabb ellenfél az utolsó két fordulóban vár rájuk. 

De mi is a találkozó tétje? Az EB-n (és régebben a VB-ken is) megszokott rend helyett itt most a lebonyolítás rendje a következő: minden csoportból négy csapat jut tovább, a csoportelső egy másik csoport negyedik helyezettjével, a másodikak pedig egy harmadikkal kerülnek össze, egyenes kieséses rendszerben. Azaz a továbbiak szempontjából ezúttal az a döntő, hogy a csapat a csoportban hányadik helyen végez, itt nem viszünk magunkkal pontokat. 

A mi csoportunkban a három európai csapat (Magyarország, Spanyolország és Horvátország) eddig minden mérkőzését megnyerte az Európán kívüli ellenfelekkel szemben, és minden valószínűség szerint ez a hátralévő két fordulóban is így fog történni, azaz biztosan ez a három csapat végez a csoport első három helyén, az egymás közti sorrendet pedig az egymás elleni három mérkőzés eredménye fogja meghatározni. Magyar szemszögből nézve: ha megverjük az utolsó fordulóban Algériát, akkor harmadiknál rosszabbak a csoportban nem lehetünk. 

Szűkítsük tehát le a kört a három európai csapatra! A szabályok szerint, ha körbeverés történik, akkor (mivel mindenkinek 8-8 pontja lenne) az egymás elleni mérkőzések gólkülönbsége határozza meg a sorrendet. Mivel e három csapat egymás elleni meccseiből eddig csak egyet játszottak le (CRO-HUN 31-22), ezért jelenleg az egymás elleni gólkülönbségek a következőek: CRO +9, ESP 0, HUN -9. Azaz azáltal, hogy a horvátoktól nagy különbséggel kaptunk ki, az esetleges körbeverés esetére is eléggé reménytelen helyzetbe hoztuk magunkat, tíz gól feletti különbséggel kellene nyernünk a házigazda ellen ahhoz, hogy ilyen helyzetből legalább a második helyen kössünk ki. Ennek a realitása a két csapat játékerejét ismerve Magyarországon is nagyon csekély lenne, Madridban pedig gyakorlatilag képtelenség. Azaz, ha nyerünk is pár góllal esetleg, akkor is az utolsó forduló horvát-spanyol meccsétől függ a sorsunk, csak úgy lehetünk másodikak a csoportban, ha a spanyolok ott is vereséget szenvednek (ez esetben velük szemben pontelőnyünk lenne, így a gólkülönbség nem számít). 

Van azonban egy kis probléma. Ha mi megvernénk Spanyolországot, akkor a horvátok (éppen a nagyon jó gólkülönbségük miatt) még akár egy 5-6 gólos vereséggel is csoportelsők lennének. Akkor pedig könnyen lehet, hogy Slavko Goluža, a horvátok szövetségi kapitánya nem feltétlenül a győzelemre menne rá, hanem inkább kulcsjátékosai pihentetésével egy szolidabb mérkőzést játszana a házigazdával az utolsó fordulóban - és akkor a körbeverés miatt megint csak a harmadik hely jut nekünk. 

Ráadásul a másik ágról szerb-szlovén-lengyel ellenfél jön a nyolcaddöntőben, egyelőre teljesen kiszámíthatatlan sorrend szerint, és e három csapatból egyik sem lóg ki annyira, sem felfelé, sem lefelé, hogy nagyon érdemes lenne mondjuk második helyen továbbjutni, nem pedig harmadikként. 

Mindezek miatt nem volna meglepő, ha Mocsai Lajos szövetségi kapitány, akitől egyébként nem idegen a nagy világversenyek ilyen kezelése, Spanyolország ellen tartalékosabb összeállításban, a pihentetésre az eredménynél többet ügyelve küldené pályára a csapatát. Ez a játék fizikálisan nagyon megerőltető, és sűrűbben jönnek a mérkőzések, mint a labdarúgó EB-ken, VB-ken szokás, ezért az egyenes kieséses szakaszban nagyon sok múlhat azon, hogy melyik csapat mennyi fizikális és szellemi fáradtsággal terhelve érkezik oda. Nem biztos, hogy célszerű óriási küzdelemben megverni egy góllal Spanyolországot, hogy aztán fejben és testben is jól elfáradjuk, de a végén semmivel ne legyünk előrébb, mint egy vereséggel volnánk.