Vagy csak hamar rákaptunk az ízére, vagy mindig is ott motoszkált bennünk az "életérzés". Zuglói szurkolótársammal mindketten megállapítottuk, hogy vártuk ezt a mai meccset. Már reggel. Ha valaki azt állítja pár éve, hogy várni fogok egy csütörtök esti BLSZ II-es meccset, azt körberöhögöm. Pedig ez a helyzet. És ma sem csalódtunk! Öt gól, a múlt hetihez képest jelentős nézőszám-emelkedés és pirotechnikai bemutató a hazai tábor részéről. 

A két héttel ezelőtti hazai meccshez képest mondjuk összehasonlíthatatlanul hidegebb volt. A sör sem esett jól - előrelátóan nem is vettem. Ezen a villanyfényes csütörtökön az eső miatt elmaradt (lásd keretes írásunkat a linkre kattintva) bajnokit pótolta BVSC és a II. Kerületi UFC.

Hogy a derűs vasárnaphoz képest a fagyos csütörtökön miért jöttek többen a Szőnyi útra, az számomra rejtély. Mert az akkori 60-70 nézőhöz képest most 96 szemlélődőt, szurkolót és családtagot számoltam meg - sőt, a szemközti oldalon nagyjából tízen a vendégekért szorítottak.

Őszintén megvallom, a Blue Boys meccs előtti koreográfiájáról lemaradtam. De legalább a meccsről nem. Hogy-hogy nem, mi is már öt állandó fővel képviseltetjük magunkat a BVSC meccsein, de végül ez nyolc főre duzzadt. Ez van, és ennek természetesen vannak mélyebb okai.

Pedig jó koreó volt. Szalagok,lengetősök,lufik, egyebek

Először is: itt aztán tényleg szabadon közlekedhetek és bármit behozhatok. Mindenféle kötöttség megszűnt, ami feszélyezett az NB I-ben. Ebbe bizonyos néha fárasztó, néha nevetséges szurkolói kivagyiság is beletartozik. Persze jó lenne, ha visszatérnének az Arany Idők Kispesten, de arra szerintem még várhatunk.

Továbbá: a mai meccsen az átlagnál bár sokkal, de sokkal több technikai hiba volt (talán a hideg, párás gyep tréfálta meg a csapatokat), de amatőrökről lévén szó, ez bőven belefért, néha még szórakoztatott is. Egyébiránt a hangulat is sokkal jobb volt, mint két hete. A Blue Boys ugyanis ma mintegy harminc fővel képviseltette magát - és végig is szurkolták a meccset. Jó, volt néhány öblös borízű hang, de hát annyi baj legyen.

A meccsről: szegény Vaszari Máté cerberusnak valószínűleg ez volt élete legrosszabb meccse. Pedig ő állt a kapuban a múlt héten is, amikor Pestszentimrén nyert 4-1-re a BVSC. A kifutásai néha Higuitát idézték, csak ő egyszer sem tudta elrúgni a labdát. A második huszáros kirohanásból aztán üres kapus gólt rúgott a II. Kerület. A harmadik esetben a védő kirúgta a gólba tartó labdát.

Az új gyepen továbbra is össze-vissza pattog a labda. Még labdavezetésnél is. 

A demoralizáló vendéggól után nyomott, nyomott a Zugló, de a többnyire sarkazással összehozott joga bonitót idéző támadások után háromszor is sikerült a kapu torkából mellé-fölé fejelni. Szünet. Szünetben kapuscsere hazai oldalon. Kapusként rettenetesen sajnáltam Vaszarit, de hát van ilyen nap. A játékvezető vagy nagyon unta az egészet, vagy fázott, mert lecsippentett egy kicsit a pauzából, amit a sörért menő hazai drukkerek nem annyira respektáltak.De nem ezért füstölögtek.

NB I-ben hol látsz ilyet? És most őszintén kinek fáj ez? Kit zavar?

Küzdelem az volt. Főleg a középpályán, de a kaput szerintünk 64 perc alatt csak egyszer találta el a két csapat. Aztán jött Turcsán Richárd és egy bitang nagy gólt lőtt húszról. Érett. Megérdemeltük. Kezdünk fázni, de nagyon. Tényleg nyom a Zugló és a sokadik próbálkozásra sikerül az ötösre préselni a labdát, de a lövés levágódik. Gondoljuk mi. Mert megint jön Turcsán és a kipattanót higgadtan a hálóba helyezi. Ez megvan! 

Két hete is ezt gondoltuk és jön is a II. Kerület tizenegyese. A cserekapus ugyan kivédi, de a kipattanót a léc alá bombázzák a zöld mezesek (bizonyos Padányi Bendegúz). A picsába!

A csereként beállt vendégjátékos - a 11-es - gúnyosan kitapsol a felettébb csalódott és nem kicsit alpári hazai tábor felé, amivel azonnal közellenséggé válik. Az ilyesmi ezen a szinten már csak azért is teljesen felesleges, mert nagyon gyorsan fordulhat a kocka. Erre jelen esetben egy percet kell várni. "Vajon milyen kapus a budai, rikító sárga mezt viselő portás?" - tesszük fel a kérdést egymás között? Két lövésből két gól, de egyikről sem tehet. Hamar kiderült. Mint mondtam, egy percen belül.

Egy jó 25-ről megítélt szabadrúgást Erdő-Lahner ugyan túljuttat a sorfalon, de a kapust ezzel szemmel láthatóan meg is lepi. Kirúgjam? Megfogjam? Tűnődhetett magában. Addigra pedig már ott is az újabb hazai vezető gól.

A hazaiak sokáig ünnepelnek, a vendég 11-es már türelmetlenül indulna előre. Pont a hazai szurkolók előtt. Hát erről beszéltem.

Sorozatban megvan az ötödik győzelem!

És a jól megérdemelt pacsizás

Tényleg jó volt. A vendégek szimpatikusak voltak - főleg a tétényiekhez képest. Alig volt játékmegszakítás és szabálytalanság. Néha kifejezetten ötletesnek tűnt mindkét csapat - a néha nevetséges hibák ellenére is.

Hazafelé már azt terveztük, hogy akár a meccs előtt egy órával is jöhetnénk és a tényleg jó hírű, egykori Don Pepe helyén nyílt pizzériában hangolunk a meccsre. Ez a futball a miénk. A zuglóiaké. Jövünk máskor is!

Korábbi BVSC-vel kapcsolatos írásaink:

Barangolás a BLSZ-ben: A Tétényi Terminátor

Kerületi körút: BVSC-Zugló: menettérti jegy a múltba

Ez a futball az enyém!

Libamáj

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk állandó szerzőjének regényét! Városok, stadionok, kocsmák. Magyar futballregény, labdarúgásunk legsötétebb évtizedéről. Kapható a Líra és Lant könyvesboltjaiban, a Fókusz könyváruházakban és az Auchanban. Látogasson el a könyv hivatalos Facebook oldalára is!