Két nappal ezelőtt azt írtuk, Norvégia számára az utolsó csoportmérkőzés már tét nélküli lesz, és, ha szerencsénk lesz, és rákészülnek az elődöntőre, akkor akár nyerhetünk is. Azt most már pontosan tudjuk, hogy szerencsénk volt, de, a mérkőzést látva, és még élénken emlékezve a magyar válogatott korábbi mérkőzéseire ezen az EB-n, azt is ki kell mondanunk, hogy ez önmagában nem lett volna elég ehhez a fényes győzelemhez.

Fotó: Uros Hocevar, EHF

Az egész azáltal válik humorossá, hogy a spanyolok a mi meccsünk előtt, szintén Debrecenben, rommá verték Dániát (akik ugye oktatófilmet készítettek velünk tegnapelőtt), ami ott helyben eléggé demoralizálóan hatott, utólag viszont jól jött, hiszen így most előrébb végeztünk a csoportban, mint Dánia. És ez ugyan egy fikarcnyit sem változtat azon, hogy két napja Jan Pytlick simán lemeccselte Németh Andrást - viszont legalább semmire se ment vele, egy szép kis 8. hely jutott az EB titkos esélyesének tartott dán csapat osztályrészéül. Mi viszont az 5-6. helyért játszhatunk.

Ehhez a sikerhez alapvetően két dolog kellett. Az egyik fele a norvég csapat. Bár előzetesen erősen tagadták, hogy lazára vennék ezt a mérkőzést, a valóságban mégis ezt láttuk. Részben persze betegség is közrejátszott ebben, de ezzel együtt tény, hogy Norvégia lejátszotta a komplett mérkőzést balszélső nélkül. Ez többszörösen is hatott: a norvég csapat a balszélső és a balátlövő helyéről az egész meccsen négyszer lőtt kapura, és abból egy sem lett gól. Ezt a helyzetet mi ki is használtuk, a jobb oldali védekezésünket feljebb toltuk, így hatékonyabb lett a középső védelmünk. A mérkőzés nagy részében a jobbszélt is komolytalanra vették, Maja Jakobsen az égvilágon semmit nem tudott felmutatni ezen a mérkőzésen. Norvégia azért alapvetően nem arról híres, hogy a két szélről összesen 1/8-at lő.

A pillanatnyilag valószínűleg legjobb játékosuk, Nora Mørk is csak egy negyedórát töltött a pályán, a meccs többi részén viszon a padot melegítette, az eddig az egész EB-n szóhoz alig jutó Ida Karlsson (szül. Bjørndalen) játszott a helyén, ugyan nem rosszul, de ugyanazt a szintet mégse hozva (bár, paradox módon, ma Karlsson jobban játszott, mint Mørk). Még Emilie Hegh Arntzen is beállt, ő tipikusan az a játékos, aki csak azért van a keretben, hogy teljes legyen a létszám.

És hát a kapuban ugyan valószínűleg nem szándékosan lazítottak, de Emily Sando meg sem tudta közelíteni azt a teljesítményt, mint amit Lundétől vagy akár Grimsbøtől megszokhattunk az utóbbi években (Lunde gyermeket vár, Grimsbø pedig az EB elején megsérült).

Egy viszont tény: csak azt az ellenfelet lehet legyőzni, aki kiáll ellened. Egyikünk sem tudhatja, mi lett volna, ha ... Ugyan én sem gondolom, hogy akkor is simán nyerünk, ha ez vérre megy, ilyen feladatunk viszont ma nem volt, ez a norvég csapat jött velünk szemben, őket kellett megverni. És ez sikerült is. A fanyalgásra ráérünk majd később.

Már csak azért is, mert ma végre tényleg jól játszottunk. Ehhez kellettek Németh András jó döntései is. Tanult az előző öt mérkőzés hibáiból. Ráadásul ma spórolnia sem nagyon kellett: ha kikapunk, akkor számunkra véget ért volna ma este az EB. Végre eljutottunk oda, hogy Szamoránsky Piroska egyáltalán nem lépett pályára. Mayer Szabina volt végig a beállósunk támadásban, nagyszerű teljesítménnyel. 4 gól, kiharcolt büntetések. Sokat számít, ha olyan játékos játszik ott, aki el tudja kapni a labdát. Támadásban Tomori Zsuzsa is nagyon keveset töltött a pályán, jó döntés volt lehozni a pályáról, azonnal feljavult a támadójáték. A harmadik fontos döntés az volt, hogy Tóth Gabriella kezdett. Amit pár napja megjósoltunk, máris valóra vált: Tóth kiszorította a csapatból (legalábbis támadásban) az FTC irányítóját. Ahogy elfogytak a Fradi-játékosok a csapatból, a támadásaink színvonala ugrásszerűen feljavult. Tóth Gabriella kiemelkedően játszott ma is, 4/4 gól, 4 gólpassz, jól is mozgott vele a csapat. Eredetileg azt gondoltuk, ő a jövő játékosa, de, fiatal kora ellenére azt kell mondanunk: a jelené is.

De jól döntött a kapitány azzal is, hogy Tóthot védekezésben pihentette, és a hátul viszont jól teljesítő Szucsánszkit játszatta helyette. Ez a váltás (akkor még Görbicz-cel támadásban) már két éve is bejött, okos dolog volt megismételni. Aztán, amikor az utolsó negyedórában már támadásban is Szucsánszki játszott, akkor meg is látszott, hogy addig miért nem. 0/4 lövés, kevés jó passz, lassú mozgás, szóval kudarc. Belefért, de ez akkor is nagyon kevés. Planéta Szimonetta pár percet játszott, egy nagyszerű passz után jött egy rossz lövés (0/1, a három utolsó meccsen 0/7), és akkor Németh András úgy gondolta, ezt ne erőltessük tovább. Triscsuk Krisztina balátlövőben szintén jól teljesített, lehetett volna még egy kicsit bátrabb, de vele is elégedettek lehetünk.

Még egyvalakit meg kell dicsérnünk: Kiss Éva nem először produkált kiemelkedő teljesítményt az EB-n. Három kapust neveztünk, és az elején Németh láthatóan nem tudta eldönteni, ki lesz közülük az első számú, de úgy a harmadik meccstől itt nincs már kérdés. Kiss az EB-n olyan szintet hozott, amit utoljára Pálinger Katalin idejében láthattunk - és még neki sem ment minden világversenyen ilyen jól. Reméljük, a most 27 éves Kiss még pár évig megadhatja a biztos hátteret a válogatottnak.

A mai győzelemnek tehát két oldala volt. De mindkettő igaz. Hiba volna csak azt látni, hogy legyőztük Norvégiát, de az is tévedés lenne, ha azt gondolnánk, ehhez csak az ő gyenge teljesítményük kellett. Igenis, legyünk büszkék a mai játékra, az első félidő utolsó tíz percében elért 7-0-ás rohanásra, a jó teljesítményre. A mérkőzés tapasztalataiból pedig tanuljunk. Rövid, de hosszú távon is. 6 újonccal a keretben már biztosan az első hatban végzünk. Ehhez szerencse is kellett, igen. De ez nem lottó, itt a csapatnak is hozzá kellett tennie a saját teljesítményét.

Az 5-6. helyért pénteken, 15:30-as kezdéssel játszunk, Budapesten. A mérkőzést az m1 közvetíti, az ellenfél Franciaország csapata lesz.