Még két rettentően hosszú nap az indulásig. De tényleg csigalassúsággal telik az idő, hogy aztán a mutatók őrült forgásba kezdhessenek. Kezdődik az, amire az én generációm időtlen-idők óta várt. De ezt olyannyira szó szerint kell érteni, hogy nekem az 1986-os VB csak valamiféle homályos emlék, azóta pedig már két gyermekem is született. Végre mi is érintettek voltunk a sorsolásban és ismerkedhettünk az UEFA jegyértékesítési szokásaival.

Apropó, jegyek... hát nem is tudom. Én az első körben egy darabot sem nyertem. Ezrek kutatták kétségbeesetten az internetet, hol lehet aranyáron jegyhez jutni. Ám ahogy közelítünk az Ausztria elleni csoportmeccshez, úgy lehet naponta százszámra belefutni a jegyüktől szabadulókba. Igen, igen, egy Eb-túra nem abból áll, hogy kisorsolnak. Szervezni kell utat, szabadságot és bizony rengeteg pénzbe is kerül.

Sokan szabadkoznak, hogy nem tudtak szabadságot intézni, valami közbejött, féltek a terroristáktól, satöbbi. Tegyétek szívetekre a kezeteket: egyszerűen lusták voltatok megszervezni és elriasztottak a költségek! Legalábbis a nagy többségeteket.

Erre a meccsre volt a legnehezebb jegyhez jutni

Mindenesetre a resale portálon Izland ellen csak az nem vett jegyet, aki nem akart. Utána jöttek az "okosba", dupla áron árult jegyek. Most már áron alul lehet hozzájuk jutni. Hogy be lehet-e jutni anélkül, hogy a jegyigénylő is jelen legyen? Fene tudja. Szerintem igen, de ezzel is sokakat el lehetett riasztani. Mindenesetre ez a jegyigénylés nagyon magyarosan lett megszervezve - és ugye távolról sem magyarok szervezték meg. Üzenjünk Svájcba is, hogy megértsék! - idén valahogy nekik is sikerült kijutniuk, még ha nem is titkos esélyesként.

A szervezés nálunk sima ügy volt. Nem csoda, hiszen kilenc fős csapatunk főszervezője igen-igen nagy rutinnal utazik külföldön megrendezett, magyar érdekeltségű meccsekre. Amúgy hiába csinált egy 6/6-os "aranytúrát" az Eb-selejtezőkön, első körben ő sem kapott jegyet. Hogy mennyibe kerül az utazás és a szállás? Ahogy az LGT énekelte anno, "mindenki másként csinálja". Repülő, vonat, autó, busz... a szállásoknál pedig még nagyobb a választék. 

Indul az utazás, csak erre vártál... (magyar szurkolók Athénban - fotó: Blikk)

Nekünk fejenként olyan 150 ezer forintban fog megállni a szállás-utazás. Enni ott is lehet pár euróért grillcsirkét a Tesco-Carrefeur vonulatban, de addig is telepakoljuk a hátizsákot vietnami levesekkel, "Jó reggelt!" kekszekkel (kedvencem a pálinkás ízesítésű - a szerk.), almával, banánnal, konzervekkel és mellé pár tálca sör, néhány üveg fröccsnek való rozé. Lényeg a kalória és a szénhidrát, a gourmet-k hazájában mi megmaradunk a mi kis kelet-európai szintünknél. Persze ez nem zárja ki, hogy ne igyak egy pohár vörösbort Boerdaux-ban, csak hogy nyugodt szívvel mondhassam: a Villányi tényleg jobb!

Túlélőcsomag

Hogy mit várok a csapattól? Komolyan mondom, az égvilágon semmit! A lényeg, hogy van egy csapatunk, amely teljesen megérdemelten jutott ki a 24 csapatos Európa-bajnokságra. Erre az írásra különösen büszke vagyok, mert igen nagynevű, a sportból megélő megmondóembereket késztetett fanyalgásra. Pedig nem szól egyébről, csupán arról, hogy a szurkolók nagyon is tisztában vannak Böde, Szalai, Fiola, Király Mackó és a többiek képességeivel. Semmiféle hype nincs a csapat körül, minden meccset ajándékként élünk meg. És nem érdekel, a "persze, mert felemelték 24 csapatra!" nyavalygás. Ezzel a hollandok, a szerbek és a norvégok sem tudtak élni. Mi ellenben igen. Senki sem rebeg hálaimát a közpénzt koncepció nélkül, feneketlen zsákba öntő politikusoknak - a Labdarúgó Szövetségnek pedig pláne nem. Örülünk, hogy Dárdai és Storck bebizonyította, hogy igenis lehet keresnivalónk a nagyvilágban, "csupán" az alapok mellé professzionális mentális és taktikai felkészítés szükséges.

Ha a csoport sereghajtójaként kell hazajönniük Dzsudzsákéknak, akkor sem lesz "pofára esés", mert egyszerűen nemhogy nincsenek irreális elvárások, hanem elvárások sincsenek. Három erős csapattal játszunk három nehéz meccset. Láttunk már sok vereséget, ezeket is túlélnénk. Ellenben minden egyes rúgott gól, szerzett pont, vagy Uram bocsá' győzelem a mennyekbe repítene minket. Tudjuk mi jól, hogy ettől nem lesz jobb a magyar futball úgy nagy általánosságban, de azért néhanapján örülni még szabad, ugye?

Nem utolsósorban, a jó ég tudja mikor jártam volna be egész Dél-Franciaországot. 

Szóval engedjük el magunkat és élvezzük a műsort. It's showtime!