Az ellenvéleményt miller draft szolgáltatta

Jelen bejegyzés apropója az, hogy az újpesti ultrák közleményt adtak ki, miszerint bojkottálják a csapat mérkőzéseit, tiltakozásul a stadionok bekamerázása és a szurkolói nyilvántartás ellen. Állításuk szerint addig nem lesz szervezett szurkolás a Megyeri úton, amíg a fenti, szurkolókat kriminalizáló intézkedéseket vissza nem vonják. A döntés nyilván nem fogja kellemesen érinteni a klubot magát, és a szurkolói csoportok tagjainak is fájdalmas, különös tekintettel a közelgő derbire, de vajon mennyire megalapozottak a közleményben megfogalmazott vádak?

Kezdjük a kamerázással, mert az az egyszerűbb. Kamerázás minden komolyabb európai bajnokságban van, és sehol nem vezetett a szurkolók kriminalizálásához. A futballmeccs egy rendezvény, így a rendezőnek joga van feltételeket szabni a törvény adta kereteken belül. Nem kamerázhatják be például a vécéket, de a lelátókat és a beléptetőkapukat minden további nélkül, amennyiben ez fel van tüntetve a szerződésen (jegy vagy bérlet). Ne legyünk álnaivak persze, a kamerázás pontosan azt a célt szolgálja, hogy a rendezvényt megzavaró embereket könnyen lehessen azonosítani, és a stadionból kitiltott személyeket pedig még a beléptetésnél kiszűrni. Enélkül a kitiltás teljesen értelmetlen is lenne. De ezt kriminalizációként beállítani fals dolog: aki vét a szabályok ellen, az maga kriminalizálja saját magát.

A szurkolói kártya már jóval nehezebb ügy. A közkedvelt érv mellette általában az szokott lenni, hogy Angliában így szüntették meg a huliganizmust a stadionokban. Az érv tetszetős, de egy baj van vele: egy szó nem igaz belőle. Valóban volt ilyen javaslat ugyan, de soha nem valósult meg. Olaszországban viszont pár éve tényleg bevezették és az eredmény finoman szólva is katasztrofális lett. (Itt olvasható például angol nyelvű beszámoló róla.) De akár a fradistákat is meg lehet nyugodtan kérdezni a tapasztalataikról, akiknek ugye azt mondták anno, hogy egy éven belül mindenhol bevezetik majd. Jó duma volt, az biztos. De nem kell példákat böngészni, hogy rájöjjünk: a fő probléma az, hogy a kötelező szurkolói regisztráció pont az alkalmi nézőket riasztja el, akiket elvileg be, esetleg vissza kéne csalogatni a lelátókra. A Vidi és a ZTE is ajánlott például ingyen belépést egyes Ligakupa-meccsekre, az ilyen, szerintem dicséretes akciókat a regisztráció csírájában fojtaná el.

Viszont van itt egy másik probléma is, és ez vonatkozik a kamerázásra is: az adatkezelés. Az éremnek ugyanis két oldala van: a rendezőnek joga van tudni, hogy ki veszi igénybe a szolgáltatásait, joga van kamerázni, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket az adatokat hogyan tárolja, mire használja fel és kivel osztja meg. Ki lesz az adatok gazdája, ki felelős a kezelésükért? A klubok? A klubok által szerződtetett biztonságiak? Az MLSZ? Mindhárom szereplő alkalmasságával szemben lehetnek jogos és kevésbé jogos aggályok.

Tehát akár egyet is érthetnénk az ultrákkal,  de azért álljunk meg egy szándékosan provokatív gondolat erejéig. Miért van szükség egyáltalán szervezett szurkolásra? Egyáltalán, szükség van rá? A kérdés számtalan vitát szült már, de megnyugtató választ még nemigen.

Angliában például nincs koreó, nincs drapi, nincs piró, de van foci és van néző. Nálunk meg lassan nem lesz koreó, drapi, piró, foci és néző se. Ha a két egyenletet kivonjuk egymásból, azt kapjuk, hogy foci egyenlő nézővel. Tényleg ennyire egyszerű lenne?

Nem, ennyire sajnos nem egyszerű. Az angol példa szerintem pont rossz, valaha félelmetes hangulat uralkodott a lelátókon, hosszú dalokkal, mára tapsikoló kínaiak és burnuszos arabok és egyéb sznob külföldiek töltik meg javarészt a lelátókat, akik pl. a West Ham-nél max. a Bubbles-t ismerik, de inkább azt sem. Olaszországban ugyanez a helyzet: hét évvel ezelőtt felárral vettünk üzérektől jegyet a római derbire, manapság ugyanezen a párosításon jó, ha negyvenezer ember lézeng az Olimpicóban. A járható út Németországban van, tele lelátó, nagyobb balhék nélkül, viszont ütős táborokkal, zászlókkal, drapikkal. Az ultrák igenis sokat tudnak emelni egy meccs színvonalán, nézhetőségén, hangulatán. Nem véletlen, hogy egy Fradi-Újpest sokkal nagyobb téma, mint pl. manapság egy Loki-Győr csúcsrangadó. Ez a játék a nézőkről kell, hogy szóljon. Lehet szabályokat felállítani, kamerák is kellenek, de kellenek a dalok és az ultrák is... sőt, még a rendezett pirotechnika is kell mint látványelem.