1954. október 23-án született Kuti László, egykori válogatott csatár.

Kuti László tizenhét évesen került Szabadegyházáról a Videoton csapatához, ahol három idényt töltött el. Tagja volt az 1975/76-os történelmi ezüstérmes gárdának. 

1976/77-ben a Videoton játékosaként

A Videotonban mindössze 21 meccsen kapott lehetőséget, ezért a szezon végén a Dunaújvárosi Kohász csapatához szerződött.

A Dunaújvárosi Kohász játékosaként 1977-ben

Itt már sokkal eredményesebb volt, négy szezon alatt 91 meccsen 30 gólt szerzett.

1979-ben az újpesti Viczkóval párban

1980 nyarán Kispestre szerződött, az újdonsült bajnokcsapathoz.

Nem véletlen vetett rá szemet a Honvéd. Az akkori NB I-es edzők szavazatai alapján így nézett ki az 1980-as év legjobb tizenegye:
Katzirz - Paróczai, Kovács J., Kereki, Tóth J. - Pásztor, Csapó, Tóth A. - Fazekas, Törőcsik, Kuti.
Erre szokták pestiesen azt mondani, hogy nem gyenge.

Igazi átigazolási szenzáció volt, hiszen az utolsó pillanatban cserélték el a szintén válogatott Weimper Istvánra.

A csepeli Kelemen Gusztávval 1980 őszén

Kispesti mérlege négy szezon alatt 50 bajnoki mérkőzés és 11 gól. Ez alatt egy-egy bajnoki bronzérem és Magyar Kupa (MNK) ezüst a gyűjteménye.

1981 őszén Nyilasival párban

Kispesti időszakát 1983/84-ben és 1984/85 őszén másfél év angyalföldi szerepléssel szakította meg.

A Vasas 1983 őszi csapatképén az álló sorban jobbról a második

A Vasasban 36 bajnokin 6 gólt szerzett.

A Vasas mezében

1985 tavaszán, sérülten, visszatért a Honvédhoz. Egy találkozón egy gólt szerzett, az utolsó fordulóban az MTK-VM ellen. Ezzel a találkozóval bajnoknak mondhatta magát.

Kuti László a Bp. Honvéd 1984/85-ös bajnokcsapatában a középső sorban jobbról a második játékos

1985-ben profinak állt, az irány Törökország, Denizlispor. 2 szezon alatt 19 mérkőzésen 2 gól.

A Denizli csapatképén az alsó sorban balról a második (az álló sor jobb szélén pedig Varga Kacsa)

Ha létezik ellentmondásos pályafutás, akkor Kutié feltétlenül annak minősíthető. Az egykori dunaújvárosi sztár a Bp. Honvédban, majd a Vasasban sem tudott igazán gyökeret verni a sérülései miatt a csapataiban, majd visszatérve Kispestre, megintcsak sérülések gyötörték. A balszerencse a Denizlispor Kulübübe is elkísérte. Gyakran volt sérült, ott térdszalagbántalmakkal kínlódott. Pedig, amikor rendben volt, valósággal ámulatba ejtette a heves vérmérsékletű törököket.

Miután többszörös ifjúsági és olimpiai válogatott volt, 1979-ben még Kovács Ferenc hívta be a válogatottba, ami, valljuk be, óriási fegyvertény, ahhoz képest, hogy dunaújvárosiként egy kiesőjelölt csapat játékosa volt.

Az ifjúsági válogatottban 1972-ben az alsó sor jobbszélén...

... és 1979-ben az olimpia válogatottban az alsó sorban jobbról a második Weimper István és Gyimesi László között

Ehhez képest kilencszer kapott lehetőséget.

Második válogatottsága Bene Ferenc búcsúmeccse is volt 1979-ben, Nyíregyházán Csehszlovákia ellen. A sorban jobbról a harmadik

Ez alatt egy gólt szerzett.

A csehszlovákok ellen, Nyíregyházán, amikor az egyetlen  válogatottbeli gólját szerezte, Feketével rohamozza a vendégek kapuját

Pályafutását 1990-ben fejezte be egy osztrák, alacsonyabb osztályú csapatban.

Érdekesség, hogy 1980-ban, a Fradi dél-amerikai túráján, kölcsönjátékosként több meccsen is pályára lépett.

Maradjunk annyiban, veretes társaságban

Később volt edző Ausztriában és Magyarországon is alacsonyabb osztályú csapatoknál.

Neki örök szerelem a futball, ötvenkét évesen még a megyei első osztályú Csór csapatában is játszott. 2012 óta a Nyíregyháza öregfiúk csapatának a játékosa.