1953. november 25-én született Dombai András, a Tatabánya és a Ferencváros egykori kapusa.

Dombai tizennégy évesen lett a Tatabánya igazolt labdarúgója.

A Tatabánya ifjúsági csapatában 1970-ben az álló sorban balról az első játékos (forrás: Regős László: Tatabányai futballtörténelem)

Tehetségére hamar felfigyeltek.

Az ifiválogatott kapusaként 1972-ben...

Többször is szerepelt a korosztályos válogatottakban.

...és öklöz az utánpótlás válogatott kapusaként 1974-ben

Első NB I-es mérkőzésére 1973. áprilisában került sor, és már abban az évben tagja volt a Közép-európai Kupát (KK) nyert tatabányai csapatnak. Sőt, ha már így belejöttek, a következő évben is megnyerték a KK-t!

Az 1974-es KK-győztes csapatképen a második K betűben a függőleges oszlopban fentről a második, a másik két kapus, Kiss Imre és Csepecz János között

Két remek szezont töltött el a Tatabánya csapatában.

1975-ben, a Képes Sport teremlabdarúgó tornáján...

Ezalatt 27 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

...és egy bajnoki találkozón

A jó teljesítményének hamar meglett az eredménye, 1976-ban a Ferencvároshoz igazolhatott egy érdekes hármas csere keretében. Az újpesti Juhász Péter ment Tatabányára, ő a Fradiba, míg a Ferencváros Viczkó Tamást adta a Megyeri útra.

A bronzérmes csapatban az alsó sorban, Nyilasi Tibor és Hajdú József között

Érdekes helyzet volt. A Fradi próbálta a kiöregedőfélben lévő Hajdú József utódját megtalálni. Remek lehetőség, Kollár Józseffel vetekedhettek volna az egyes számú mezért. Csakhogy Dombai az 1976/77-es szezonból 8 hónapot a seregben töltött el, így is 6 bajnoki mérkőzés jutott neki. A szezon után bajnoki bronzérmesnek és Magyar Kupa (MNK) döntősnek mondhatta magát. A következő szezon úgy is indulhatott volna, hogy az ő nevével kezdődik a Fradi összeállítása, de a nyáron, egy Barcelona elleni, nemzetközi torna mérkőzés döntőjében (az elődöntőben a Benficát verték, úgy hogy a hosszabbításban tizenegyest fogott) olyan súlyosan megsérült, hogy vállműtétét követően egy évet ki kellett hagynia. És addigra Zsiborás Gábor hosszú időre megoldotta a Ferencváros kapuskérdését.

Fazekassal csatázik egy Újpesti Dózsa-Ferencváros (2:1) mérkőzésen

1978-ban visszakerült Tatabányára, ahol részese lehetett a csapat legsikeresebb korszakának.

1978/79-ben visszatértekor. Talán sosem volt és soha többé nem lesz ilyen a magyar NB I. történetében, hogy három válogatott szintű kapus legyen egy csapat játékoskeretében

Tizenegy újabb tatabányai szezon következett.

Egy bátor kivetődés 1980-ból

Ezalatt 105 bajnoki mérkőzésen léphetett pályára.

1984-ben

A termés két-két bajnoki ezüst és bronz, illetve Magyar Kupa (MNK) ezüstérem.

Az 1981-es ezüstérmes csapatban

Aktív pályafutását 1990-ben fejezte be.

Pályafutásának vége felé

Később többször is, és hosszabb időn keresztül volt a bányászcsapat kapusedzője. 

A Tatabánya kapusedzőjeként az alsó sor közepén

Manapság is foglalkozik fiatal kapustehetségek felfedezésével és tudása átadásával.

Jobbról a harmadik, egy kapustehetségeknek szervezett edzőtábor mesterei közül. A kép egyik érdekessége, hogy a bal szélen álló úriember a fia, szintén Dombai Andrásnak hívják és szintén védett az NB I-ben. A másik érdekesség a balról második úriember, Hegedűs Péter, aki szintén ma ünnepli születésnapját