A naponta megjelenő sportnyomtatvány internetes kiadása szerint ugyan Bölöni László volt az MLSZ első számú jelöltje az Egervári Sándor által három évig eredménytelenül melegített, majd aztán végre-valahára üresen hagyott székbe, azonban a Marosvásárhelyen született, többek között BEK-győzelemmel és 108-szoros román válogatottsággal büszkélkedő 60 éves szakember ezúttal sem volt hajlandó a nevét adni ehhez a színjátékhoz. Ahogyan olvashattuk, „a pénzkérdésig el sem jutottak a tárgyalások során. Az általa elképzelt intézkedések sok érdeket sérthettek volna, nyolc év alatt látja megvalósíthatónak a felemelkedést.” Az avatott és értő szemek és fülek, valamint a gondolkodásra képes agyak ebből azt a következtetést voltak kénytelenek levonni, hogy a magyar labdarúgás minden bizonnyal további hosszú évtizedekre ragadt bele a korrupció, a nagyképűség, a belterjesség és a dilettantizmus förtelmesen mély emésztőgödrébe.

Jól látom, hogy mi folyik itt???

Miután Bölöni Lászlót nem ismerem személyesen, így azt sem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy kizárólag az ő kinevezése jelenthette volna az egyedüli garanciát a tisztességesebb eredményekre. Ezért hát azt sem jelenthetem ki, hogy nélküle már végérvényesen elsüllyedt a hajó. A sportújság által közölt interjú alábbi részlete azonban talán mindennél beszédesebb:

– Az utóbbi időben többet foglalkoztam a Magyarországról érkező hírekkel, és a problémák elemzésekor mélyebbre ástam magam. Edzőként szerzett tapasztalataimra alapozva próbáltam választ találni a megoldásért kiáltó kérdésekre, nem csupán egy feladatra kell figyelni, sok mindent kell eltörölni, megváltoztatni. Képletesen szólva nem egy szálból áll a csokor hanem többől, ráadásul ez a csokor mind szúrós szamárkóróból áll. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, olyan terveket kell megvalósítani, olyan határozatokat kell hozni és végrehajtani, amelyek szúrnak, mint az említett virág. Az elkerülhetetlen változások nem szülnének szimpátiát, sőt beletaposhatnak a szakma poros kényelmességébe, zavarhatnak embereket, neveket. Feltétlenül ellenfeleket állítana, de akkor is változásra van szükség.

– S lennének elképzelései?
– Nem lennének, konkrét terveim vannak. Hat-hét tüskés virág is akad a csokromban, erről beszéltem a szövetség képviselőjével is.

Ebben a néhány mondatban aztán tényleg minden benne van.

Van itt egy ember, aki kívülről jött volna. Van itt egy ember, aki eredményekkel és tapasztalatokkal rendelkezik. Van itt egy ember, akinek kész tervei voltak az évtizedek óta konzerválódott, velejéig romlott rendszer megváltoztatására. És volt itt egy ember, aki rövid idő alatt leszűrte: a "legfelsőbb" szinteken errefelé semmilyen igény sincs a változásra, a fejlődésre, a reformokra. Így aztán anélkül állt tovább, hogy valójában itt lett volna.

A beteg talán menthetetlen...

És ennek eleve rettenetesen rossz az üzenete. Mert ez azt jelenti, hogy akit majd kineveznek, az azért nem nagyon akar itt kotnyeleskedni.

Az utóbbi időben úgy bukkannak fel sorban a soha semmit el nem ért hazai szerencselovagok, mint eső után a gombák. Utóbbiak mellett persze rögtön felhozhatjuk mentségként, hogy azok között legalább nem mindegyik ártalmas. Ezek az örökös megmondóemberek viszont szinte kivétel nélkül összecsókolóznak azon érvrendszer mentén, amely azt hivatott alátámasztani, hogy a magyar labdarúgó-válogatott következő szövetségi kapitányának mindenképpen magyar embernek kell lennie.

MERT HOGY CSAK EGY ILYEN ISMERHETI EGYEDÜL A HAZAI SAJÁTOSSÁGOKAT, AZ ITTENI VISZONYOKAT, MEG ÚGY ÁLTALÁBAN A MAGYAROK LELKIVILÁGÁT.

Drága Uraim, hát ilyenkor mégis mire gondolnak? Miféle sajátosságaink vannak nekünk, amelyek egyedivé tesznek bennünket a labdarúgásban? Nálunk talán ellipszis alakú a pálya, és eleve jóval kisebb, mint máshol? A szögletzászlók a tizenhatos sarkaira vannak kitűzve, és az alapvonaltól hat méterre van felfestve a büntetőpont? Nálunk nem kétszer tizenegy játékos kezdi a mérkőzést, és normál esetben nem kétszer negyvenöt percig tartanak a mérkőzések? Mi talán kocka alakú labdával játszunk? Mégis milyen sajátosságokról beszélnek hát, Igen Tisztelt Uraim???

Ugye nem arról, hogy nálunk már a legalsóbb szinteken is ünnepi tort ül a belterjesség és a korrupció? Ugye nem arról, hogy nálunk nem feltétlenül a tehetség, hanem néha sokkal inkább apuciék pénztárcája számít? Ugye nem arról, hogy nálunk nem feltétlenül a mindenkori edző vagy szövetségi kapitány, hanem néha a játékosügynökök és egyéb személyek, különböző egyéni anyagi érdekeik mentén állítják össze a csapatokat? Ugye nem arról, hogy a fiatal játékosokat néhol már nagyon korán kész tények elé állítják: vagy beállsz a sorba, vagy elintézzük, hogy még a megye II-ben se rúghass soha labdába? Ugye nem arról, hogy nálunk minden szinten, mindenhol van legalább egy Felsőbb Szintű Segg, amellyel jóban kell lenni, hiszen az a segg ott az Élet és Halál Ura, valamint az esetleges feljebb lépés záloga is egyben?

Ugye Önök nem erről beszélnek?

Bár tudják, hogy nekünk mi lenne a legjobb?

Ha egyáltalán nem beszélnének semmiről, hanem szépen csendben libasorban elhúznának végre a büdös francba. Tisztelet a nagyon kevés, tenni akaró, megalkudni képtelen, elhivatott és becsületes kivételnek.

Utóbbiakra ugyanis nagyon nagy szükségünk van.

Mert csak ők adhatják vissza az álmainkat.

Ajánlhatunk könyvet Karácsonyra? Városok, stadionok kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. Kapható többek között Miskolcon az Auchanban, és a Pátriában (Fókusz könyváruház). Budapesten a Fókusz Könyvesboltban, az Újbuda Könyváruházban, a soroksári Buy Wayben. a Pécsett a Fókusz Könyvesboltban, Győrben a Líra Könyváruházban (Intersparban), Szegeden a Fókusz Könyváruházban, Egerben a Tescoban, és a Magvető Könyvesboltban, Debrecenben a Líra Könyváruházban és a Mods Storeban. Ezen felül országszerte a Líra és Lant könyvesboltjaiban és a Fókusz Könyváruházakban.