Harmadik részéhez érkezett hiánypótló sorozatunk, melyben magyar futballdinasztiákat szeretnék bemutatni, megismertetni a Kedves Olvasókkal. Első részünkben A-tól G-ig, második részünkben H-tól K-ig jutottunk. Az eredetileg három részesnek szánt sorozat eggyel hosszabb lesz, mivel menet közben az általunk bemutatni tervezett futballdinasztiák száma közel a duplájára nőtt. Egyrészt forráskutatás közben bukkantak fel újabb nevek, másrészt olvasóinktól is kaptunk újabb ötleteket. Jöjjenek tehát a futballcsaládok, ezúttal M-től S-ig, aktuálisan némi maliciózus pikírtséggel csipetnyi humorral megtoldva (Aki azért várta ezt a részt, hogy végre láthassa az O betűnél a híres felcsúti labdazsonglőr-futballdinasztiát, annak sajnos csalódást kell okozzunk. - a szerkesztő megjegyzése).

Mészölyék

Mészöly Kálmán és Mészöly Géza

Apuka, a Szőke Szikla, 1959 és 1972 között 279 NB1-es mérkőzésen 32 gólt szerzett a Vasasban, míg a válogatottban 61 mérkőzésen 6 gólig jutott. Gézafiam a Vasas és a Tatabánya csapataiban közel 100 bajnoki találkozóig jutott, de hosszabb ideig játszott Dél-Koreában, Franciaországban, Cipruson és Izraelben. 18 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt.

Mészöly apja fia

Mursitsék

Mursits József, Mursits Roland és Mursits Marcell

Az édespapa, Mursits József 1968 és 1975 között 58 találkozón védte a Haladás kapuját. Nagyobbik fia, Mursits Roland, eddig kilenc U19-es és egy U21-es válogatottsággal rendelkezik. 2011-ben mutatkozott be az NB1-ben, szintén a Haladásban. És nemrég hosszabbított szerződést 2015-ig. Kisebbik fia, Mursits Marcell, az Illés Akadémia U15-ös korosztályának kapusa.

Nagyék Pécsről

Idősebb Nagy Imre és ifjabb Nagy Imre

Idősebb Nagy Imre az ötvenes években volt NB1-es játékos Pécsett. Sőt, 1953-ban tagja volt a Brüsszelben ifjúsági labdarúgó EB-t nyert magyar válogatottnak. A fia, ifjabb Nagy Imre, 1977 és 1984 között a PMSC, 1984 és 1986 között a ZTE, 1986 és 1989 között újfent a pécsiek csatára volt. 253 NB1-es mérkőzésen 46 gólt szerzett.

Nagyék Szombathelyről

Nagy József és Nagy Gábor

Az édesapa, Nagy József, 1979 és 1990 között a Haladás középpályásaként összesen 189 bajnoki mérkőzésen 27 gólt szerzett. Tagja volt az 1979-es ifi VB-n és az 1986-os mexikói labdarúgó világbajnokságon szerepelt magyar labdarúgó válogatottnak. Többszörös ifi-, utánpótlás-, és olimpiai válogatott volt, a felnőttek között egyszer húzhatta magára a címeres mezt. Fia, Nagy Gábor is már 150 bajnoki meccs felett jár. 2005-ben mutatkozott be a Haladásban, édeasapjához hasonlóan, a középpályán. Volt egy rövid kitérője az MTK-ban, de 2009 óta ismét Szombathelyen futballozik.

Nagykaposiék

Nagykaposi Elemér és Nagykaposi Zsolt

Az édesapa, Nagykaposi Elemér, az egyik debreceni legenda. Az egykori B-válogatott labdarúgó 1962 és 1973 között volt - egy szezonnyi megszakítással, amit az Ózdi Kohászban töltött - a DMVSC játékosa. Azokban az idényekben, mikor csapata a legjobbak között volt, a védő összesen 82 NB1-es mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett. Fia, Nagykaposi Zsolt, 1994 és 1996 között a DVSC-ben 9 bajnoki mérkőzést játszott, gólt nem szerzett. Legjobb eredménye egy bajnoki bronzérem.

Paróczaiék

Idősebb Paróczai Sándor és ifjabb Paróczai Sándor

Idősebb Paróczai Sándor 1974 és 1985 között 284 bajnoki mérkőzésen 14 gólt szerzett a Békéscsaba, a Bp. Honvéd és a Debrecen csapataiban. A kilencszeres válogatott labdarúgó egyszeres magyar bajnok, bajnoki ezüst-, és bronzérmes. Ezek mellett Közép-európai Kupa (KK) döntős, UEFA Kupa negyeddöntős,  többszörös ifjúsági-, utánpótlás-, olimpiai-, és B-válogatott is volt. Fia, ifjabb Paróczai Sándor, klubszinten fordított utat járt be, mint az édesapja. A 2000/2001-es szezonban mutatkozott be a DVSC csapatában, ezután a Kispest következett, ahol a 2002/2003-as idényben játszott, majd 2003-tól 2005-ig, a Békéscsabán eltöltött időszakával együtt közel 50 elsőosztályú mérkőzésen szerepelt.

Purczeldék

Idősebb Purczeld Ferenc és Ifjabb Purczeld Ferenc

Aktuális hőseinket kénytelenek vagyunk álnéven szerepeltetni, Blogunk low budget elv alapján működik, nem áll módunkban esetlegesen jogdíjat fizetni a védett márkanévért, illetve nem szeretnénk bíróságról bíróságra járni. Ennek fényében mutatjuk be a Purczeld-dinasztiát. Idősebb Purczeld Ferenc 1927 és 1936 között volt elsőosztályú labdarúgó a Kispesti AC csapatában. Pályafutása befejeztével Felcsútra költözött családjával, hogy minden erejét az utánpótlás-nevelésre fordíthassa. Fia, ifjabb Purczeld Ferenc is az ő kezei alatt cseperedett labdarúgóvá. A Felcsúti Honvéd színeiben 349 bajnoki találkozón 358 gólt rúgott. Ő volt szülővárosának első válogatott labdarúgója, 84 mérkőzésen 85 gólt szerzett. Sportdiplomáciai sikerei is elévülhetetlenek, ideiglenes külföldi tanulmányait követően Felcsút testvérvárosává fogadta a Madridi Honvédot. Szülővárosának második leghíresebb fiaként ma egy speciális grund őrzi emlékét a Felcsúti Északi Pályaudvar és a Bözsi néni tér között, mely a Pogácsájukat Féltők Labdarúgó Akadémiája (PFLA) nevet viseli. 

Pölöskeiék

Pölöskei Gábor , Pölöskey Péter és Pölöskei Zsolt

Az édesapa, Pölöskei Gábor, 1978 és 1995 között a Rába ETO, a Ferencváros és az MTK-VM csapataiban 309 bajnoki találkozón 93 gólt szerzett, úgy, hogy közben két szezont eltöltött Svájcban az SR Delémontnál. 15 válogatott mérkőzésen 4 gólt szerzett, résztvett az 1982-es spanyolországi labdarúgó világbajnokságon, ahol 2 gólt is szerzett. Egyszeres kupagyőztes és bajnoki bronzérmes, háromszoros bajnoki ezüstérmes. Idősebb fia, Pölöskey (amúgy az a verzió az "eredeti" és helyes családnév) Péter, a Haladás, a Ferencváros, a REAC és a Pécsi MFC színeiben eddig, 2013 ősz végéig, 93 bajnoki találkozón 26 gólt szerzett. Magyar Kupa-győztes és bajnoki bronzérmes. A legifjabbik Pölöskei, Zsolt, 2010 óta 41 bajnoki mérkőzést játszott az MTK-ban és 8 gólt szerzett.

Pölöskei, apja fiai

Sallóiék

Sallói Jenő, Sallói Aladár, idősebb Sallói István, ifjabb Sallói István és Sallói Dániel

Sallóiék sorozatunk talán legnemesebb, legmarkánsabb és leginkább időtálló dinasztiája. Az uralkodóház történelme négy fivérrel indult Balassagyarmatról. Közülük Sallói Jenő, a dédnagyapa történetünk főszereplője, a futballdinasztia alapítója. Testvéreivel együtt az NB3-as helyi csapatban rúgta a labdát védőként, később ismert játékvezető lett. Fivérei közül Sallói Aladár lett a legismertebb, 1935-től hét évig az olasz Foggia idegenlégiósa volt, 1942-től katona volt a fronton, és 1945 után újra játszott jobbhátvédként az ötvenes évek közepéig. Sallói Sándor és Sallói László szintén a Balassagyarmati MTE játékosai voltak. A dédnagyapa fiának, idősebb Sallói Istvánnak, 1961-ben kezdődött a pályafutása az Oroszlányi Bányászban. 1965-től a felnőtt NB1/B-s csapatban játszott. 292 mérkőzésen, mint csatár, 112 gólt rúgott. 1973-tól a Tatabányai Bányász NB1-es csapatában játszott, ahol 82 mérkőzésen lépett pályára és 8 gólt szerzett. 1974-ben Közép-európai Kupa (KK) győztes volt. 1977-ben visszatért az Oroszlányba és 1979-ben fejezte be pályafutását. Ezen kívül  szerepelt az NB1/B-s (liga)válogatottban, Romániában képviselte Magyarországot. Ha a tegnapelőtt idősebb Sallói István, akkor a tegnap az ifjabb Sallói Salec István. 1985 és 1994 között 188 elsőosztályú találkozón játszott a Videoton, a Győr és a Kispest csapataiban, melyeken összesen 60 gólt szerzett. Magyar bajnoki ezüstérmes és az Év Labdarúgója cím birtokosa. 1992 és 1995 között 13 alkalommal szerepelt a válogatottban, ezeken 1 gólt szerzett.

Salec első válogatott mérkőzésén szerzett gólja

Mellette háromszoros olimpiai válogatott. Hat szezont játszott Izraelben, ezek káprázatosra sikerült évek voltak. Két bajnoki cím, az Évtized Légiósa szavazás második helyezése. A dinasztia holnapja pedig egyértelműen Sallói Dániel. Az Újpest tehetséges ifistája nemrég mutatkozott be az U18-as válogatottban. Már csak idő kérdése - nem kell ehhez különösebb jóstehetség - az NB1-es debütálás.

Sallói apja fia

Schumannék

Schumann János és Schumann Péter

A Sólyom és A Süni. Az egykori ifjúsági válogatott hátvéd édesapa, Schumann János, 1950 és 1954 között a Budapesti Dózsa labdarúgója volt, két bajnoki bronzérem tulajdonosa. Bár 1953-ban rövid időre a Sztálin Vasmű csapatát erősítette, idény közben visszakerült a Megyeri útra. 1954-től a Vasas Izzó játékosa volt. Összesen 91 elsőosztályú mérkőzésen szerepelt. Fia, Schumann Péter, 1975 és 1980 között 72 bajnoki találkozón 8 gólt szerzett az Újpesti Dózsában. Utána Tatabányára igazolt, ahol 4 találkozón szerepelt. Az Újpesttel háromszoros magyar bajnok és kétszeres bajnoki ezüstérmes, a Tatabányával egyszeres bajnoki bronzérmes.

Schumann apja fia

 Somogyiék

Idősebb Somogyi József és ifjabb Somogyi József

Az édesapa, idősebb Somogyi József 1966 és 1978 között 327 bajnoki találkozón 45 gólt szerzett csatárként a Rába ETO színeiben. A többszörös ifjúsági-, és utánpótlás-válogatott játékos háromszor húzhatta fel a felnőttek címeres mezét. Kétszeres Magyar Kupa (MNK) győztes és bajnoki bronzérmes, KEK negyeddöntős volt. Fia, ifjabb Somogyi József, 1991 és 2003 között szerepelt a Rába ETO, a Siófok, a Csepel és a Sopron csapataiban. Összesen 401 elsőosztályú találkozón 51 gólt rúgott a középpályás, aki Dél-Koreában és Izraelben is játszott. Bajnoki bronzérmes, édesapjához hasonlóan többszörös ifjúsági és utánpótlás válogatott, csak ő az A válogatottban 6 találkozót jegyezhetett.

Starkék

Stark Csaba és Stark Péter

Az édesapa, Stark Csaba, 1984 és 1986 között volt a Rába ETO labdarúgója. Egy-egy bajnoki ezüst és bronz az eredménye. Fia, Stark Péter, 1996 és 2010 között a Győr és a Pécs csapataiban 308 bajnoki mérkőzésen 24 gólt szerzett. Többszörös ifjúsági-, és utánpótlás válogatott volt, emellett 19 alkalommal húzhatta fel magára a nagyválogatott címeres mezét. Érdekesség, hogy Lothar Matthäus regnálása alatt, mikor 75 játékos kapott összesen lehetőséget, mind a játszott meccsek, mind a játszott percek tekintetében ő volt legtöbbet a pályán.

 Stieberék

Stieber József, Stieber Gábor, Stieber Zoltán és Stieber András

Az édesapa, Stieber József, 1973 és 1975 között 13 NB1-es mérkőzésen játszott a Haladásban, előtte 18 évesen egy szezont már végigjátszott az NB1-ben. A tehetséges védőjátékos pályafutása nem teljesedhetett ki, mert elvitték katonának, és mire leszerelt, Kereki Zoltán már kirobbanthatatlan volt posztjáról. Több NB1-es csapat is hívta, azonban a Haladás nem engedte el. Végül a másodosztályú Bakony Vegyészben fejezte be pályafutását. A legidősebb fia, Stieber Gábor picit kilóg a sorból, de említést mindenképp érdemel, már csak a dinasztiális viszonyok miatt is. Neki az élet elsősorban rockzenészként szánt szerepet, de futballozott ő is Magyarországon és Németországban is, igaz, csak sokadosztályú csapatokban. A középső Stieber királyfi, Zoltán, sorozatunk azon kevés szereplőinek egyike, aki nem részesülhetett abban a szerencsében, hogy valaha is pályára léphessen hazánk nagyszerű bajnokságában. Ehelyett az Aston Villa utánpótláscsapatában kezdte külföldi pályafutását, jelenleg a Bundesliga 2-es Fürth játékosa. A legkisebb herceg, Stieber András jelenleg az Aston Villa U21-es csapatának játékosa.

Stieber apja fia (balról a legkisebb herceg, hercegné jelölt, Stieber király és Rocky trónörökös - középső királyfi igazoltan távol)

Suliáék

Idősebb Sulia Ottó és ifjabb Sulia Ottó

(Máig nem ismeretes a dinasztia nevének helyes alkalmazása. Kapunk rá találaltot Sulia, Súlia, Sulija és Súlija változatokban. Emlékeim szerint a Megyeri úton Sulija volt a használatos az ifajbb labdarúgó esetében, de mivel az édesapára csak Suliaként van találat, maradjunk mi is ennél a verziónál. - a szerkesztő megjegyzése)
 Idősebb Sulia Ottó a Csepelben kezdte labdarúgó-pályafutását, ott is mutatkozott be az élvonalban. Az 1957/58-as szezonban 10 NB1-es mérkőzésen szerepelt. 1959-től 1968-ig a Dunaújvárosi Kohász együttesében játszott, pályafutásának befejeztével még hosszú évtizedekig a csapat gyúrója volt. Ifjabb Sulia Ottó szintén játszott Dunaújvárosban, a Kohászoknál lett NB1-es labdarúgó 1980-ban. A nyolcvanas évek második felében Újpestre igazolt, a Dózsával egyszeres Magyar Kupa (MNK) győztes, és bajnoki ezüstérmes volt.

Reméljük, sorozatunk harmadik része is tartalmazott újdonságot és érdekességet. Egy hét múlva jövünk a negyedik, ezúttal már tényleg befejező résszel, SZ-től, ahány név csak van a naptárban, az ábécé legvégéig.

Már csak két nap Karácsonyig! Lepje meg magyar könyvekkel szeretteit, barátait! Városok,stadionok kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. A linkre kattintva minden további információ megtalálható a könyvről (ajánló, részlet, hol kapható?). Ezen felül ajánljuk blogunk másik állandó szerzőjének e-könyvét is, melynek címe, a Nagy titok.