Labdarúgó-válogatottunk két, feledhető színvonalú barátságos mérkőzéssel zárta az idényt. Albániát 1-0, Kazahsztánt 3-0 arányban vertük. A válogatott egyik játékosa az albán meccs utáni nyilatkozatában elmondta, a lényeg, hogy a három pont megvan. Most egy pillanatra tekintsünk is el attól, hogy valószínűleg a mienk a világ egyetlen csapata, amelyik barátságos meccseken is képes pontokat szerezni (ezzel már Egervári Sándor kapitánysága idején is így voltunk, hiába no, Magyarország jobban teljesít), és gondolkodjunk el inkább azon, hogy mégis, mi a fene haszna volt ennek a két mérkőzésnek.

Az albánok eleni kezdő (Fotó: MLSZ)

Az ellenfelek nem túl veretes csapatok - bár sajnos már egy jó ideje mi sem, de Kazahsztánnal így sem tartozunk azonos kategóriába, és Albánia sem jár fényévekkel előttünk. A mérkőzések színvonala még az ennek alapján várhatót is alulmúlta, helyenként inkább humoros tévéműsorokra emlékeztetett, mint valódi labdarúgásra. Szereztünk négy gólt, ebből három bekerülhetne különböző esztrádműsorokba, esetleg a Benny Hill Show zenéjével aláfestve, jókat lehetne rajta nevetni. Bár a labdát a gólvonalról kínnal, keservvel a saját kapujába kotró kazah játékoson inkább sírni volna kedve a futballszerető nézőnek.

A nézői érdeklődés is ennek volt megfelelő, ha nem lett volna a kazahok ellen a szeptemberi selejtezővel összekötött jegyakció, tán nem lettek volna a két meccsen összesen tízezren.

És még mindig ott tartunk, hogy akkor mire is volt jó ez az egész?

Csapatépítésre aligha. A külföldön, profi csapatokban játszó magyar játékosok egész sora sérült le rögtön az utolsó bajnoki meccsét követő reggelen, de legkésőbb akkor, amikor megkapták az értesítést a két mérkőzésről. Így aztán kcisit kényszerhelyzetbe is került a kapitány (akinek ezúton is jó egészséget kívánunk!), a meccsekre ki kell állni, hát a hazai bajnokságból kellett feltöltenie a keretet, több újoncot is avathattunk ezeken a meccseken, Egyesek közülük talán soha többet nem ölthetnek címeres mezt. Gyorsteszt: Ön hány játékost ismer fel az albánok elleni, a fenti képen látható kezdőcsapatból? OK, a 18-as Xabi Alonso, de a többiek?

Minden jegy elkelt. De lehet, hogy mégsem. (Fotó: vs.hu, Hirling Bálint)

Őszintén szólva, mi nagyon meglepődnénk, ha a Kazahsztán ellen pályára lépő csapatból akár csak hárman is ott lennének majd szeptemberben az első EB-selejtezőn a csapatban.

A barátságos, vagy más szóval felkészülési mérkőzések elvileg több célra is szolgálhatnának. Ilyen lehetne pl. a csapatépítés, egyes figurák, ill. taktikai elemek mérkőzés-körülmények közti begyakorlása. Nos, ennek aligha van bármi értelme akkor, ha nem azok vannak a pályán, akik majd élesben is ott lesznek. Hiába gyakoroljuk be nagyszerűen a szabadrúgás-kombinációt (bár, megfigyelésünk szerint, ezen még van mit csiszolni, mindenesetre legalább nem kaptunk gólt belőle), ha azt végül tökéletesen elsajátító játékosok a tétmeccseket majd a tévében nézik. Esetleg ők majd jót mosolyoghatnak: "Hát igen, ez már nekünk sem sikerült".

Egy másik fontos szerepe lehetne ezeknek a meccseknek, hogy megnézze a kapitány, kik azok a játékosok, akik eddig nem, vagy csak nagyon keveset szerepeltek a válogatottban, de esetleg a jövőben érdemes volna beválogatni őket. Csakhogy ezek a meccsek erre sem nagyon voltak alkalmasak. A válogatott legkritikusabb része ugyanis egyértelműen a védelem, hogy mást ne mondjunk, Dánia ellen ezt minden néző világosan láthatta, de tisztán látszott ez már az előző sorozatban Hollandia ill. Románia ellen is. Ide is sok új játékos jutott, a kazahok elleni Rózsa - Heffler, Korcsmár, Lang, Korhut védelem összesen 33 válogatottsággal rendelkezik (és ebből 23-mal Korcsmár). Érdekes lehetett volna látni, hogy a Lipták-Lang vagy a Korcsmár-Lang védőpárosok mire képesek. Csakhogy ebből semmit nem láthattunk, a felsoroltak a szünetben elmehettek volna egy közeli pizzeriába vacsorázni, talán az se tűnt volna fel senkinek, olyannyira nem ambicionálták a támadást az ellenfelek.

Szóval, mi hiányozna, ha ezt a két meccset egyáltalán nem játszották volna le, azon kívül, hogy kicsit jobb lenne a futballszerető közvélemény kedve, és a múlt héten két estét is valamely hasznos programmal tölthettünk volna el?