Újabb izgalmas akciótervvel állt elő a Magyar Labdarúgó Szövetség. A cél természetesen az utánpótlás és az infrastrukturális háttér fejlesztése, a szigorú elbírálás, transzparens működés, amely egyszer, a távoli jövőben minden bizonnyal meghozza gyümölcsét. Most már biz’ Isten. Mivel az elmúlt évtized feltehetőleg tizedik hosszútávú MLSZ strukturális reformja készül megszületni, természetesen nagy étvággyal vetettem bele magam a szöveg habzsolásába. Könnyen emészthető, és sorról-sorra haladva szédületes távlatok nyílnak meg az egyszeri magyar fod’balszurkoló előtt.

Tehát íme a Mestermű.

Már maga a cím is sokat sejtető. Élénkíteni kell a tehetségek kiválasztásának versenyét.

Talán a címadó innen merített ihletet. Nekem az első két gombnyomásra ilyenek jöttek ki, hogy „Szeretném analizálni a tudatos egységköltséget”, illetve „Megkísérlem megragadni az értéknövelt mérföldköveket”. Egyik sem rosszabb, mint a tehetségek élénkítésének a versenye. Spongya rá, a tartalom annál több világos, konkrét, újszerű gondolatot tartalmaz.

„A hatékonyabb működés érdekében átalakul az utánpótlás versenyrendszer, azzal a szándékkal, hogy egyrészt a széles tömegbázist jelentő gyermekkorosztályokban ésszerű, költséghatékony legyen a fiúk és lányok sportolása, másrészt hogy az elitképzésben résztvevő, már kiválasztott fiatal tehetségek előmenetele és versenyeztetése biztosított legyen.’"

Lássuk, mennyire költséghatékony fenntartani egy megye-egyes csapatot, amelynek az alábbi utánpótlás-csapatokkal kell rendelkeznie (részlet a csongrád-megyei 2014/15-ös versenykiírásból)

                  a)       Bajnokságban induló sportszervezetek U19 és U17-es csapatokat kötelesek szerepeltetni!

                  b)       AJÁNLOTT U 15-ös csapat szerepeltetése (az U15-ös csapatok szerepeltetése a 2015-2016. évi bajnokságtól KÖTELEZŐ!)

                  c)       Az U12-13, U10-11, U8-9 és U6-7 korosztályú fiú csapatok az OTP-Bozsik program keretében kerülnek versenyeztetésre.

 Az új tervezet szerint kötelezően indítandó a megye I-ben: U6 - 7,U8 - 9, U10 - 11, U12 - 13, U16, U19. Hat csapat. NB III-ban U6 - 7,U8 - 9,U10 - 11,U12 - 13,U14,U15,U17,U19 nyolc csapat. Azért újfent felhívnám arra a figyelmet, hogy ezen a szinten már nem csak nagyvárosok indítanak csapatot. 

Továbbá ezek az UP-csapatok általában teljesen különböző időpontokban játszanak különböző helyszíneken, különböző ellenfelekkel. Mindegy. Lényeg, hogy legyenek, valahogyan ki kell szivattyúzni a TAO-pénzeket. Kerül, amibe kerül. 

A TAO  jelentése Kínában

Azám, a TAO-pénzek elosztása! Most hadd’ ugorjak ebben az új korszak hajnalát jelentő dokumentumban.

„Az elnökség áttekintette a TAO-ellenőrzés rendszerét is, amely 2014-ben átkerült a Magyar Labdarúgó Szövetség apparátusához... a tapasztalatok alapvetően pozitívak, az egyesületek felelősen, transzparens módon kezelik a támogatási összegeket... országos szinten a létesítmények korszerűsítésének üteme elérte a korábban elvárt szintet, ezen a területen a magyar futball gyakorlatilag behozta évtizedes lemaradásának nagy részét”

Tegye fel a kezét, aki másra számított! Jól van, én sem. Tehát itt nincs semmi látnivaló, haladjunk tovább és kanyarodjunk vissza az utánpótláshoz és az élénkítéshez!

A TAO jelentése Magyarországon

„Ennek megfelelően az alsó korosztályokban (U6-U13) – a mintegy 140 ezer gyermek részvételével bonyolított OTP Bank Bozsik Program eseménysorozatának gyakorlatához illeszkedően – továbbra is tornarendszer szervezését írja elő a szabályzat.”

Jól van, minden gyerekre jut már egy szurkolói kártya. A versenyeztetés tehát megoldott, az már más kérdés, hogy a játékosmegfigyelés/tehetséggondozás teljes hiánya miatt úgysem a legtehetségesebb, hanem a megfelelő háttérrel rendelkező tarajos gőte fog feljebb lépni. Tudom, tudom, rengeteg az ellenpélda, csak rosszul vagyunk tájékoztatva. Tényleg, utoljára mikor fordult az elő, hogy egy igen tehetséges, kiscsapatban futballozó játékosra felfigyelt egy magasabb osztályú együttes és két-három osztályt váltott, hála egy jó szemű megfigyelőnek?

„Megszűnik az önálló U18-as országos bajnokság. A kiemelt bajnokságok bonyolítása kapcsán úgy módosul a kiírás, hogy azokat minden esetben rájátszásos szakasz zárja. A változtatások egyik célja, hogy minél előbb, de ne túl korán kezdődjön az elitlabdarúgás és az amatőrlabdarúgás közötti kötelező elválasztás, azaz a tehetségek versenyeztetése.”

Lásd, mint fent. Sőt, aki profi akar lenni, az menjen labdarúgó-akadémiára, mert ott készül a magyar csoda. Bár ezt külföldön nem egészen így látják. Az amatőr és a profi labdarúgás elválasztása pedig olyan jól sikerült már, hogy a negyed- és harmadosztály között máris szakadék tátong, majdhogynem átjárás nélkül. Ez is megért volna egy alaposabb felülvizsgálatot, mert valahol nonszensz, hogy a három harmadosztályú csoport alatt van a húsz negyedosztályú. Ez minden, csak nem piramis. De erről egyelőre nem esett szó.

Ja, az U-18-as bajnokság idéntől szerepel a kiemelt korosztályok között és a jelek szerint élt egy teljes szezont a hosszútávú koncepció jegyében. Na majd most minden kőbe vésődik! A rájátszást a jelek szerint sikerült úgy kialakítani, hogy a téli szünetben kettévágták a mezőnyt és az alapszakasz után mindenki tiszta lappal indul, tehát semmi jelentősége nem lesz annak, hogy valaki az első, vagy a nyolcadik helyen végzett. Ez ugyancsak segíti a versenyszellem fokozását. És most jön a java!

„Ezzel is összefüggésben az U21-es utánpótlás bajnokság megszűnik, a legidősebb utánpótlás korosztály az U19-es, mely döntéssel az a cél, hogy a fiatal tehetségek minél előbb felnőtt csapatban futballozhassanak.”

Ühüm. Térjünk vissza a tehetségek versenyeztetéséhez! Rendben, egy húsz éves labdarúgó szerepeljen a felnőttek között. Oké. Konkrétan hol? A másodosztály és a harmadosztály mezőnye (nagyon helyesen) a felére csökkent. Az első osztályba áramlanak az afrikai, szerb, román légiósok, akik olcsóbbak, mint a fiatal titánjaink. Lehet őket utálni, de játéktudásban nem feltétlenül verik őket a ropikarú, ropilábú, tetovált kakastaréjos, ifjú labdarúgóink - igaz, Zombori Úr? Már nem kötelező csapatot indítani a megyei elsőosztályban/NB III-ban, csupán a Videoton, Debrecen, Honvéd és az ETO él ezzel a lehetőséggel. Tartalék-bajnokság nincs. Akkor hol fognak versenyezni? Miért lenne triviális, hogy egy 19. életévét betöltő fiatalembernek helye van a felnőttek között? Miért van pl. UEFA U-21 Európa-bajnokság, vagy U-20-as VB a FIFA rendezésében? Komolyan, mit várunk ezektől a változtatásoktól?

Miért nem esik szó a fizikai mérésekről? Például (legalább!) a kiemelt korosztályokban kötelezően teljesítendő paraméterekről? – gyorsaság, állóképesség, robbanékonyság, izomzat-fejlesztés. Azt továbbra sem értem, miért kell lehúzni amatőr-félamatőr csapatok edzőit különféle edzői liszenszekkel, amikor játékosaik sem fordulni, sem gyorsulni, sem ugrani, sem ütközni nem tudnak. És akkor sem fognak tudni, ha átszervezik a bajnokságokat és olyan ellenfelekkel találkoznak, akiket húsz-harminc gólokkal küldenek haza. Az utánpótlás-korosztályból 19 évesen kilépők meg majd megdöbbenve fogják tapasztalni, hogy már egy NB III-as, pocakos védő is simán leveszi a pályáról, vagy egy elit akadémián nevelkedett, már a felnőttek között is megfordult játékost még Ausztráliában is három hónapig edzetni kell, hogy utolérje magát. Hiába verjük a Real Madridot a Puskás-Suzuki Kupán, ha egy norvég tini lesz CR7 csapattársa, nem pedig egy kispesti srác. Utóbbiakat szépen csendben hazaküldik az olasz másod-harmadosztályból.

Már Japán is leköröz minket

De mindegy, én csak egy szurkoló vagyok, aki mindig mindent jobban tud és nem tud abba beletörődni, hogy vannak nála okosabbak és a témában járatosabbak e hazában. Bár valami azt súgja, hogy továbbra sem léptünk a helyes útra, talán hagynom kéne azokat dolgozni, akik az elmúlt három évtizedben már bizonyítottak. Mint például...

 Talán tényleg forradalom kéne. Egy olyan forradalom, amikor a Blog szerkesztősége veszi kézbe a magyar labdarúgást. Lássuk csak, mit csinálnánk... egy tál forró pogácsa mellett például megvitatnánk az utánpótlás-képzést.  Végül is többen járnak közülünk korosztályos csapatok mérkőzéseire, sőt, még gyakorló edzőnk is van. Esetleg ötletelnénk, hogyan legyen több néző, hogyan kéne átszervezni a harmad és negyedosztályt (Lásd fent. És igen, járunk NB III-ra, de még BLSZ II-re is). Ha eluntuk a tervezgetést, akkor az általunk nem kedvelt és a Szerkesztőségben nem képviselt csapatoknak különösebb indoklás nélkül küldenénk hetente egy csekket és évente négy-öt alkalommal hátba veregetnénk magunkat, de naponta lenne friss pogácsánk. A sportdiplomáciai súlyunk egészen biztosan nem romlana tovább. Most mondják meg: hová vezetne ez?

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk állandó szerzőjének regényét! Városok, stadionok, kocsmák. Magyar futballregény, labdarúgásunk legsötétebb évtizedéről. Kapható a Líra és Lant könyvesboltjaiban, a Fókusz könyváruházakban- bővebb információ a vásárlási lehetőségekről pedig itt. Látogasson el a könyv hivatalos Facebook oldalára is