Akkor hát ennek is nekivágunk. 1986 után nyolcadszor is megpróbálják megoldani a meggypiros-mezes fiúk az akkoriban még „kötelező-házifeladat”-nak tűnő VB-selejtezőket. A kijutás most már feltétlenül bravúrnak számító tett lenne és nem feltétlenül csak azért, mert a magyar labdarúgás ott tart, ahol. Vajon van esélyünk? Vagy ez lesz a nagy lebőgések ideje, amikor végre lerántják a leplet a rothadó magyar „fodbal”-ról és kiderül, hogy az osztrákok és a portugálok ellen végig csak szerencsénk volt, Storck pedig egy kókler? Bár van határozott véleményünk, de alapvetően mi is erre szeretnénk választ kapni. Alighanem így van ezzel az ország futballszerető fele is – a futball utáló fele csak szeretne belekezdeni az „én már akkor megmondtam...” kezdetű dörgedelembe. Októberre már sokkal okosabbak leszünk.

Portugália, Svájc, Lettország, Feröer-szigetek és Andorra. Csupa-csupa régi ismerős, az elmúlt húsz évben valamennyiükkel megmérkőztünk már. Nem mondanám, hogy sok pozitív emlékem maradt ezekről a találkozókról, de voltaképpen ez sok másik csapatról is elmondható, nem csak selejtezőbéli riválisainkról.

Portugália. "A magyar labdarúgás egyik legsúlyosabb kudarca, hogy ezeket nem vertük meg." Legyintett Endre Laci, franciaországi útitársam a lyoni stadionból kifelé jövet. A kilenc fős kisbuszból ő vette a legbiztosabbra, hogy "ezeket" simán fogjuk verni, mi pedig csoportelsőként megyünk tovább a csoportból.Voltaképpen nem sokon múlt, hogy nem neki lett igaza. A futballtörténelem egyik legmegdöbbentőbb ténye lett Portugália EB-győzelme, hét mérkőzésen egyetlen győzelemmel. Ennél még a görögök is meggyőzőbbek voltak. Az első kalapból kaphattuk volna a spanyolokat, franciákat, németeket, akik ellen egy fikarcnyi esélyünk sem lett volna akár a pontszerzésre is. Ehelyett megkaptuk a világ mázlistáit, akiknek teljesítménye attól függ, hogy van-e kedve játszania a primadonnájuknak. Ez lehet egy túl sommás értékelés egy EB-győztesről és egy sokszoros aranylabdásról, de ettől még tény, hogy ez ellen a portugál csapat ellen van keresnivalónk. A portugál válogatott külföldön játszó játékosai többnyire kiegészítő emberek voltak és nem tudni, hogy az EB után nagycsapatokhoz igazolók mennyire kapnak majd játéklehetőséget. Például az amúgy tényleg tehetséges Renato Sanchez is egyelőre a Bayern kispadján ücsörög, az Interhez igazoló João Mário még a keretben sem volt a Palermo ellen, a dortmundi Raphaël Guerreiro négy percet kapott a szezon első Bundesliga meccsén. A védelemben Bruno Alves 34, Pepe 33, Fonte és Elisau 32-32 éves - és jó egy év múlva játszunk velük.

Ráadásul Portugália soha nem volt "selejtező-menő", az albánok is rendre megviccelték őket, továbbá jelentkezhet náluk a "jóllakottság" érzése is a sikeres franciaországi szereplés után - főleg a harmincon felülieknél. Én személy szerint csalódott lennék, ha nem tudnánk pontokat szerezni ellenük. Tipp: 3 pont.

Gera lő...

Életem egyik legszörnyűbb futballélménye Svájchoz fűződik. Több, mint 40 ezren zsúfolódtunk be a félig szétvert Népstadionba, hogy szurkoljunk Csank "nyolcvan-perces" válogatottjának. Persze, hogy kiegyenlítettek a kilencven-akárhányadik percben...

Mondjuk a gólunk szép volt (6:36-tól), az egyenlítés után Svájc rúgott még egy kapufát és eme szörnyű augusztus huszadika ellenére is megelőztük a helvéteket, de ifjonti lelkemnek valami szörnyű csapás volt az a pontvesztés. Ellenük valamiért soha nem ment és a kilencvenes években ezen a meccsen felül még kétszer szomorítottak el bennünket a nyolcvanadik perc után - lásd alant, amikor 2-0-ról sikerült leadni a két pontot.

De mindez a jelen szempontjából teljesen irreleváns. Volt szerencsém látni a franciák és a lengyelek elleni meccseiket az EB-n és nem lettem nyugodt. Rettegni azért nem kell a svájciakat csak nyomokban tartalmazó Nati-tól, különösen a Franciaország ellen Benny Hill-t idéző Embolotól, de egy masszív európai középcsapatról beszélünk, ami például kvalifikálta magát a három legutóbbi világbajnokságra és két esetben a csoportból is továbbjutott.

Bár játékoskeretüket elnézve könnyen mondhatnánk, hogy simán vernek minket oda-vissza, de az EB-n Albániát csak úgy győzték le 1-0-ra, hogy a szkipetárok még a kihagyhatatlan helyzetüket is elpuskázták, a románok ellen pedig egy igazságos döntetlenre futotta – ahol ha a románok jobban koncentrálnak, még az egyenlítés előtt kiütés is lehetett volna. Magyarán messze nem verhetetlenek és mi pontokat is fogunk ellenük szerezni.

Tipp: Két vérfagyasztó és nézhetetlen döntetlen.De ebből lehet 3 pont is, de akár egy is. maradjon az átlag, tehát a 2 pont. Bár a második forduló ritkán sorsdöntő egy tízmeccses sorozatban, de amennyiben október hetedikén legyőzzük Svájcot, akkor az már önmagában óriási lépés - mi több, előrelépés! - lenne.

1997.08.20 - Egymás mellett a fradista, az újpesti és kispesti csoport-drapéria

Lettország. Na ők sem okoztak nekünk túl sok vidám pillanatot. Először is kiénekelték a szánkból a sajtot Rigában, amikor Verpakovskis hülyét csinált az egész védelmünkből  – Királyt is beleértve – és a már biztosnak tűnő pótselejtezős helyünkből lett egy csoportnegyedik hely.

Másodszor pedig képesek voltak odahaza kikapni Kazahsztántól, ami sokunk számára az EB-álmok végét jelentette. De végső soron nekik köszönhetjük, hogy megtörténhetett a norvég csoda. Érdemesebb a Lettország-Kazahsztán mérkőzésből kiindulni, amiből volt szerencsétlenségünk úgy jó húsz percet látni mindenestől. Egyfelől a kazahoktól otthon kikapni soha nem mutat jól. Ráadásul ezzel a lettek sereghajtók lettek, egészen pontosan nulla győzelemmel és tíz meccsen hat rúgott góllal. Jelentsük ki: ez egy kutyaütő csapat, oda-vissza verni kell őket. Még úgy is, hogy öt idegenbeli meccsükből négy döntetlenül végződött 6 pont. Ha ez nem lett volna meggyőző, akkor jusson eszünkbe, hogy a Skonto Riga képes volt két meccsen tizenegy gólt kapni a Kondás Elemér vezette Debrecentől. A 2014-es VB-selejtezőkön csak Liechtensteint előzték meg - ráadásul Vaduzban ikszeltek a törpeállammal. A csapat sztárja a többek között Zalaegerszegen is futballozó Artjoms Rudņevs.

Közel 3 milliós nézettsége van a lett "pasāka", azaz tündér című popszámnak. Az okát nem értjük

Andorra. Már hosszú ideje nem hogy pontra, de gólra sem futja tőlük tétmeccsen. Nincs mese, innen is visszük a 6 pontot.

Feröer-szigetek...Stork nem véletlenül félti a csapatát tőlük. Több okból sem jó, hogy velük kezdjük a selejtezőket – tudom, a Népsport-olvasó énem ilyenkor felbődül, hogy a „jó csapat bármikor tud jól játszani, ezek ráadásul amatőrök, b*** meg!”. Persze, persze, de azért...

A csapat nyilván be szeretné bizonyítani, hogy az EB-szereplés nem egy kifutott eredmény volt. Egészen biztosan nem az volt, de máris új sorozat kezdődik. Egyfelől az átigazolási piacot sem kápráztatta el a válogatott Franciaországban, tehát nem csak lehet magasabbra tenni azt a lécet, hanem kell is, ha el akarják adni magukat.

A feröeri és a román futball különlegessége volt az igazán nem hétköznapi nevű Kaj Leo í Bartalsstovu, aki a román Dinamo Bukarstbe igazolt 2016 telén. Ott azonban csak hat meccsen lépett pályára és máig tisztázatlan okokból távozott onnan. De nem Románia az egyetlen ország, amely Feröerről igazolt játékost. Velibor Kopunovicsot is Feröerről igazolta le az Újpest és a Vác - pontosabban ő Feröeren kezdte pályafutását, a Vágur csapatában

Másfelől a legtöbb játékosnak nincs más lehetősége kitűnnie a nemzetközi porondon, miután bajnokságunk élcsapatai a válogatott sikerességét szem előtt tartva már július végén elköszöntek a BL/EL-selejtezőktől.

A közvélemény ráadásul árgus szemekkel fogja figyelni, hogy mit tanultak/felejtettek fiaink június óta. És nem csak a magyar labdarúgást tiszta szívből gyűlölő értelmiségiek fognak ellenünk szurkolni, hanem a magyar „szakma” is, akik egyre nyugtalanabbul szemlélik a „németesedést” – reméljük, be kell érniük Thomas Doll nemzetközi kupaszereplései feletti kárörvendéssel.. 

Persze ha a az Európa-bajnokságon elbírták a fiúk a rájuk nehezedő terhet, akkor talán ezzel is meg fognak birkózni. De Feröer kemény dió, talán nehezebb, mint a lettek. Szervezettek, lelkesek, fegyelmezettek és fizikálisan teljesen rendben vannak - legalábbis úgy 75-80 percig. Ja, és minden erőltetett heherészés ellenére sem amatőrök. 

 Feröeri muzsika. Talán ezzel hangolnak meccs előtt

De akkor is kötelező ellenük a győzelem, mert egyszerűen jobbak vagyunk náluk. De ez nem azt jelenti, hogy könnyű győzelemre számíthatunk. Storck sem előre mentegetőzik, amikor az ellenfelet dicséri. 6 pont.

 Összesen: 23 pont, a csoport második helyét szerezzük meg.

Alapvetően nem robbanna bombaként a hír, ha csak a harmadik helyre futnánk be, de ez a minimum-elvárás, annyival gyengébb nálunk a lett-feröeri-andorrai trió.

És végül, mit tudnék mondani a magyar labdarúgó válogatottról? Körülbelül azt, amit a norvégok elleni pótselejtező előtt. Azóta ez semmit sem változott. Illetve talán mégis. A bajnokságunkat beárazták az albánok, de a válogatottunk még egy lapáttal rá tudott tenni, így még szélesebbre nyílt az olló az elvárható és a valós teljesítményünk között. A válogatott elmúlt évtizedes szereplése maga a csoda és erre júniusban tettük fel a koronát. Lehet ezt fokozni? Megugorható a következő szint? Nem lehetetlen, de Oroszországba csak 13 csapat jut ki Európából. Mi pont a 13. helyen végeztünk Franciaországban. Ez reális? Nem. De mindig azt a feladatot kell megoldani, ami szembe jön. Márpedig ezt a portugál és svájci csapatot igenis meg lehet előzni, ehhez csak bravúr kéne, de nem csoda. A károgást hagyjuk meg a profiknak, mi csak szurkoljunk, hogy újra eljöjjön az a csodálatos két hét.