Válogatott okosságok

A TuS Walle Bremen kézilabdacsapata a nyolcvanas években nemigen volt ismert a kerület határain túl. A lányok a nyugatnémet negyedosztály Nordseeliga csoportjában szerepeltek, egy bajnokságban, amely a résztvevőkön kívül nem érdekelt senkit. Aztán beszállt a csapatba egy innét származó sikeres vállalkozó, Volker Brüggemann (a lánya a Wallében kézilabdázott), hozott némi pénzt. 

Volker Brüggemann (Fotó: NDR)

Brüggemann vezetésével a csapat évről évre jobb játékosokat igazolt. Először a legjobbakat Brémából, velük feljutottak a harmadosztályba, majd lépésenként tovább. Időnként egészen merészeket húztak, válogatott játékost is igazoltak a harmadosztályba. A Walle ezután éveken át nem veszített mérkőzést, és 1990-ben feljutott az első osztályba. A Walle lett Németország első női profi kézilabdacsapata, ahol a játékosoknak nem kellett a kézilabda mellett dolgozniuk is. Brüggemann pénzéből gyakorlatilag azt igazoltak le, akit akartak, 

1990. október 3-án egyesült a két Németország és Berlin. Ebben az évben rendezték az első össznémet kézilabda-bajnokságot is. A Walle az első osztályra új edzőt is szerződtetett a lengyel Leszek Krowicki személyében.

Krowicki a Walle edzőjeként, és ma (Fotó: NDR)

Az akkor mindössze 32 éves Krowicki bajsza megfelelt a kor divatjának, feltűnő külsőt kölcsönzött azonban neki, hogy már fiatal korábban kihullott a haja nagy része, miközben a feje többi részén továbbra is meghagyta sűrű fekete haját. Ez utóbbi mára nem csak megőszült, de az időközben 58 esztendős Krowicki már sok éve borotválja is.

Amikor az 1989/90-es szezont elkezdték, még állt a berlini fal. Nem volt élő ember, aki komolyan arra gondolhatott volna, hogy a következő bajnokság már össznémet lesz. Így mind a nyugat-, mind a keletnémet bajnokság versenykiírásának rendelkezései a kiesőkről és a feljutókról teljesen értelmetlennek bizonyultak a szezon végére.

Mivel már a régi Nyugat-Németország is viszonylag nagy ország volt, a női klubok pedig anyagilag nem túl jól eleresztettek, több szezonban is úgy enyhítették a csapatok pénzügyi terheit, hogy a Bundesliga első osztályát is két csoportban rendezték, és a végén a két csoport győztese játszotta a döntőt a bajnoki címért. Ezt a bevált lebonyolítást alkalmazták az 1990/91-es bajnoki szezonra is, de azzal a kiegészítéssel, hogy a nyugati csoportba kerültek az előző évi nyugatnémet versenykiírás alapján az első osztályba jutott csapatok, a keletibe pedig az előző évi NDK-s bajnokságból érkezők, és a végén a két csoport győztese játszhatott az első össznémet bajnoki címért.

A Tus Walle Bremen csapata az első osztályban is folytatta évek óta tartó veretlenségi sorozatát és már több fordulóval az alapszakasz vége előtt bebiztosította elsőségét a nyugati csoportban. Friss feljutóként persze már ez is szép eredmény lett volna, Brüggemann azonban nem a visszafogottságáról volt híres, a bajnoki címen kívül egyéb eredményt nem tartott elfogadhatónak. Ehhez a döntőben az NDK legjobb csapatát, az SC Leipziget kellett legyőzni. 

1991-et írunk, nem lehetett még videófelvételeket találni az ellenfélről az interneten. Eleve egészen mások voltak a technikai lehetőségek, mint manapság, A Walle vezetése úgy gondolta, igazán jól akkor készülhetnek fel az ellenfél taktikájából, ha elmennek Lipcsébe, és megnézik a keleti csoport utolsó fordulójában rendezett mérkőzést. Krowicki az egész csapattal elutazott (a költségek nem jelenthettek problémát), minden játékosnak egyéni útmutatót adott, hogy mire figyeljen a mérkőzésen, és természetesen ő maga is sokat jegyzetelt. 

Krowicki Dagmar Stelbergnek, a kor legjobb német kézilabdázójának magyaráz (Fotó: Bernd Teuber)

Egy gond mégis volt. A  lipcsei meccsel egy időben kellett lejátszani a nyugati csoportban az utolsó bajnokit. Az ellenfél az előző évi bajnok TV Lützellinden, akik egyébként ebben az évben, a döntőben a Hypót verve, megnyerték a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is. A Lützellinden nagyon készült, bár a bajnoki címről már lecsúsztak, szerettek volna ők lenni azok, akik több év után megverik a Wallét. 

Brüggemann úgy döntött, hogy a presztízst félreteszi, és elutaztak Lipcsébe. Gießenbe pedig a saját meccsükre elküldték a klub serdülőcsapatát. A fiatal játékosoknak természetesen még a tisztes helytállásra se volt esélyük a világ akkori legjobb csapatainak egyike ellen, és nagyon súlyos vereséget szenvedtek. Az 50-5 (sic!) a Bundesliga 42 éves történelmének valaha volt legnagyobb különbségű győzelme, aminek súlyát tovább növeli, hogy a szezon legjobb csapata, az akkor már négy éve veretlen Tus Walle Bremen szenvedte el. 

A jól felkészült Walle ezután a döntőben megverte a lipcseieket és újoncként az első szezonjában bajnok lett, megszerezve egyúttal az első össznémet címet. 

A következő években még négyszer nyerték meg a bajnokságot, és 1994-ben megnyerték a KEK-et is. Bár sokan őket tartották a kor legjobb csapatának, a BEK-et egyszer sem sikerült megnyerniük, háromszor is az elődöntőben buktak el. 1992-ben pont a Lützellinden, 1993-ban a Vasas verte meg őket, '95-ben pedig a Podravkával szemben maradtak alul. Ráadásul ellenfeleik mindhárom évben kikaptak a döntőben a Hypótól, így még a "későbbi győztestől kaptunk ki" csekély vigasza sem jutott a brémaiaknak. 

Később, ahogy az lenni szokott, bíróság mondta ki, amit amúgyis mindenki tudott, miszerint Brüggemann jövedelme nagyrészt illegális üzleti tevékenységből származott. A háttér nélküli Walle Brüggemann kiválása után elindult lefelé, mindössze két évvel az utolsó bajnoki cím után, 1998-ban kiestek az első osztályból, 2008-ban pedig fel is számolták a klubot. A Lützellinden eddig sem bírta, náluk 2007-ben húzták le a rolót, de az első osztálytól már három évvel korábban elbúcsúztak. Az SC Leipzigből utóbb kivált a kézilabda-szakosztály, ők HC Leipzig néven ma is az élvonalban szerepelnek, néhány hét múlva a Ferencváros ellenfelei lesznek a Bajnokok Ligájában. Leszek Krowicki több más feladat után visszajött a környékre, 2005 óta a Brémától 50 kilométerre található Oldenburg csapatánál vezetőedző. 2016-ban pedig, az éppen a magyar válogatott irányítását átvevő Kim Rasmussen utódaként őt nevezték ki a lengyel válogatott élére.