A Válogatott blog kétfős delegációja ezúttal Szarajevóban járt, hogy felfedezze ezt a sokak által kevéssé ismert, de fantasztikusan sokoldalú várost – és ha már ott jártunk, természetesen a focimeccsek, a város sportéletének feltérképezése sem maradhatott ki.

 A város 1000-1500 méter magas hegyek közötti völgyben fekszik, gyönyörű környezetben. Bár közel a tenger, magaslati fekvése miatt télen mégis hideg van, sok hóval. Még meleg nyári napokon is le tud hűlni az idő éjszakára. Azonban sajnos ez a fekvése az 1992-1995 közötti délszláv háború idején tálcán kínálta fel a várost a környező hegytetőkről Szarajevót körülzáró szerb csapatok mesterlövészei számára. A 11000 halottat és a 3 éves ostromot, éhezést nem feledik az itteniek, szinte minden család érintett volt. Sok temető van a belvárosban is. Az ideérkező turisták azonban azokból a borzalmas időkből szerencsére már elég keveset érzékelhetnek, láthatnak, ugyanis Szarajevóban újraindult az élet, olyannyira, hogy a város ugyanúgy kivirágzott és pezsgő élettel rendelkezik, mintha Dél-, vagy Nyugat-Európa szerencsésebb részein lennénk. Hatalmas feladat volt az újjáépítés, de mára szinte tökéletesen eltűntek a fájó pusztítás nyomai. Ritka az olyan város, ahol négy felekezet, a katolikus, az ortodox, az iszlám és a zsidó él együtt, épületeik keverednek a városképben. Ezért is hívják Európa Jeruzsálemének. A lakosság túlnyomó része muzulmán. A belváros nagy része az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült, ennek megfelelően a sétálóutcás központban úgy érezzük magunkat, mintha a budapesti belvárosban, a Váci utcában és környékén korzóznánk.

A hatalmas tömeghez és a hangos utcai diszkóhoz képest a budapesti bulinegyed csendes szanatórium

Brøndby-ultrák is jártak a Városházánál

A bosnyákok hálásak a Szarajevói háborúról dalt író, 1997-ben itt koncertező U2-nak

Örökmécses a háború áldozatainak

Itt lőtte le a szerb merénylő, Gavrilo Princip Ferenc Ferdinándot, amivel kitört az I. világháború

Aztán egyszer csak egy éles határvonal jelzi, hogy átlépünk a muszlim világba, mintha Isztambulba csöppennénk, rengeteg bazárral, szűk utcákkal, mecsetekkel, mindenhol kávé, fahéj, és húsfüstölés illata.

Ez a Baszcsarszija Bascsarsija (köszönjük a helyesbítést gmarc olvasónknak) városrész, ide rengeteg közel-keleti turista érkezik, főként ők adják az idelátogatók zömét, a nyugat-európaiak még nem igazán fedezték fel a várost a rossz hírű háborús múlt miatt.  A környező hegyekből káprázatos kilátás nyílik a városra.

FK Szarajevó fanatikus háza a hegyoldal sikátoros részén- még a Dynamo Drezda ultrák is jártak erre

Épp ott-tartózkodásunk alatt zajlott az egyre ismertebb Szarajevói Filmfesztivál, ennek okán jó pár magyarral is találkoztunk. Magyar díjazottak is voltak több kategóriában.

A városban sok meghökkentő, érdekes kontraszt található. Egy példa a putri, földtúrások mellé felhúzott 35 emeletes modern Avaz (bosnyák-maláj cég) irodaház, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik.

 De ilyen a folyóparti kilőtt házrom is, mögötte a modern irodaépületekkel.

Hihetetlen,de ez egy európai főváros főpályaudvara. Két apró dolog hiányzik csak: utasok és vonatok...

Maga Bosznia-Hercegovina furcsa helyzetű államképződmény, nehéz megjósolni a mesterségesen, a nemzetközi szervezetek segítségével egyben tartott ország jövőjét. Az Európai Uniós tagság belátható időn belül nem reális. Két részre oszlik: a bosnyák-horvát többségű, és a külön szerb részre, ennek a határvonala igen kacskaringós, próbálja követni a Balkánon szinte reménytelenül nehezen meghúzható etnikai határokat.

Szarajevónak is van egy Boszniai Szerb Köztársaságoz tartozó külvárosa (Istocna, vagy Új-Szarajevó). Ide alig vezetnek át utak, mi mégis átvágtunk a hegytetőn egy focimeccs kedvéért. Nincs semmilyen határellenőrzés, létesítmény, nem kell okmány sem, csak át kell sétálni vagy autózni egy tábla mellett a város fölötti hegyekben. Az a speciális helyzet tehát, hogy adott egy gyönyörű, sokarcú, fejlődő gazdaságú, kultúrájú európai főváros, lüktető élettel, de egy furcsa államba zárva.

A város sportélete ismert lehet a külföldi futballrajongók számára is, ugyanis a két nagy futballklub, a Zseljeznicsar és az FK Szarajevó a jugoszláv időkben is stabil él-, és középcsapat volt, gyakran szerepelve az európai kupákban is. A Zseljót például – ki ne tudná! – az 1985-ös fantasztikus menetelése során a döntőig masírozó Videoton búcsúztatta a drámai elődöntőben. Az itthoni 3-1 után kint már 2-0-ra vezetett a Zseljeznicsar, de jött Csuhay József döntőt érő szépítő gólja.

A függetlenné válás és a háború után sok idő telt el, mire újraindulhatott Boszniában a sport, és meg tudtak valamennyire erősödni a nagymúltú csapatok, újjáépültek a szétlőtt stadionok. Azonban a régi jugoszláv időkben látott szintre azóta sem tudtak visszajutni a szarajevói csapatok, a bosnyák bajnokság a magyarral van egy szinten. Mint ismert, a legjobb, de még az európai szinten közepes tudású bosnyákok is hamar légiósnak állnak, hasonlóan a többi délszláv ország futballistáihoz. Így az otthon maradók nem képviselnek komoly szintet, ennek következménye, hogy a bosnyák kupacsapatok is hamar elvéreznek a nyári kupaselejtezőkben, a csoportkör álom számukra. A bajnokság szisztémája: az első liga országos, itt együtt szerepelnek a bosnyák, horvát és szerb csapatok. A 2. ligában már külön bosnyák-horvát, és szerb csoportra oszlik a küzdelem.

A város négy komolyabb csapata a Zseljeznicsar, az FK Szarajevó, valamint a másodosztályú szerb Szlavija, és az Olimpik. Jelentős, sok tízezres szurkolótábora csak a Zseljónak és az FK-nak van, de ők is inkább csak a rangosabb külföldi ellenfelek elleni, és az egymás elleni városi derbire mozgósíthatók. A városban lépten-nyomon a két nagy ősi ellenség graffitijeire bukkanunk, és a belváros rengeteg bazárja is tele van a két csapat relikviáival. Mi az FK Szarajevó hazai meccsére jutottunk el, valamint kalandos körülmények között a szerb részre is, ahol a Szlavija játszott épp hazai pályán a 2. ligában.

Kezdjük az FK Szarajevóval. A vörösök kétszer voltak jugoszláv bajnokok, ami meglepőbb, hogy nagy klub létükre csak háromszor nyerték meg a bosnyák bajnokságot. Rossz formában vannak, hiszen a három héttel ezelőtti Európa Liga-selejtezőn otthon kaptak 0-8-as megsemmisítő pofont az Atalantától. Pedig az első meccsen nagy bravúrral 2-2-re egyenlítettek Bergamóban 2-0-ás olasz előnyről, a drukkereik ezen felbuzdulva 22000-en mentek ki az Olimpia Stadionba, amely minden idők egyik legnagyobb bosnyák játékosának, Ahmet Ferhatovics-Hasenak a nevét viseli. A visszavágó azonban fájdalmas megalázást hozott.

  II.János Pál pápa is járt 1997-ben itt. Sokszor szólalt fel a békéért.

Bejutottunk az üres arénába is, aminek sajátos hangulata van, mellette mecsetből szól az ima. A stadion hegytetőn, temetők és lakótelepek között található. Az állapota igen leromlott, a székek, töredezett betonkaréj azt mutatja, errefelé ismeretlen a nálunk tomboló stadionrekonstrukciós láz... Itt játszott 2015-ben a Ferencváros is, érdekes módon a városi rivális Zseljeznicsar ellen, és kapott ki fájóan simán (0-1, 0-2). A válogatott viszont nem Szarajevóban, hanem a közeli iparvárosban, Zenicán szokott játszani. De vissza az FK Szarajevóhoz, akik ezúttal a kiscsapatnak számító horvát bázisú GOSK Gabelát fogadták egy elvileg biztosnak vélt, papírforma meccsen. Ehhez képest bár korán vezetést szereztek, a GOSK egyenlített, és kihúzta végig 1-1-gyel.

A szarajevói vörösök rengeteg helyzetet kihagytak, nem heverték még ki az Atalanta elleni 0-8-at. A drukkerek alig voltak 1-2000-en a hatalmas stadionban, ők is csak dühöngtek, gúnyosan tapsoltak és fütyültek imádott csapatukra.  A külön szektorban lévő ultrák viszont végig becsülettel énekeltek, ugráltak, doboltak.

Hogy igazán megdöbbentő legyen a kontraszt, ugyanez a stadion ugyanezzel a táborral ilyen félelmetes is tud lenni, ha összekapják magukat rangosabb meccseken.

A városi ősi rivális, a Zseljeznicsar egyszeres jugoszláv bajnok, hatszoros bosnyák aranyérmes. háromszor is találkoztak már a kékek magyar csapattal, 1971/72-ben a Fradi 2-1, 1-2 után 11-esekkel verte ki őket, amiért 2015-ben 1-0, 2-0-al álltak bosszút a vasutasok a Fradin... Az elmúlt években ez a legnagyobb nemzetközi sikerük. Még egy dal is született belőle, akkora sikerként kezelik-a  nótában gyakran előkerül a csárdás, paprika kifejezés is, valamint a Fradi stadionja és a meccs pillanatai.

A szarajevói visszavágón ez a hangulat várt a Fradira:

1985-ben a Videoton verte ki a Zseljót az UEFA-kupa elődöntőben, ahogy arról már megemlékeztünk. Ők sem brillíroztak idén sem a nemzetközi porondon, a városi riválishoz hasonlóan kiestek az Európa Liga 2.körében az Apollon Limassol ellen(1-2, 1-3). A Zseljo ottlétünkkor épp nem otthon játszott, viszont remek stadionjába is bejutottunk partizáncsellel. 

Az állaga közelről itt is beszédes, sok éve nem történt felújítás...

De ez is álomszerű ahhoz képest, amikor a háborúban kiégve meredezett 25 éve... Ez a stadion a külvárosi Grbavica negyedben, lakótelepek között emelkedik, oldalában üzletek vannak. A közeli paneldzsungelben még találhatóak a háborúból megmaradt lövésnyomok.

Itt zajlott tehát most a Zseljeznicsar-FK Sarajevo "El Classico", az itteni Fradi-Újpest. Ez mindig óriási őrület függetlenül a két klub szereplésétől, formájától.  A városban sokfelé hirdették a nagy meccset.

Következzen tehát kis ízelítő a legújabb, augusztus 15.-i Zseljo-Sarajevo derbi hangulatából:

Életem egyik legegzotikusabb futballmeccse azonban még ezután következett, ugyanis egyedül nekivágva felkerestem a szerb Szarajevó városrészben szombat este otthon játszó 2. ligás csapatot, a Slaviját is. A hegytetőn alig vezetnek oda utak, de szerencsével sikerült megtalálni a legfőbbet, ahol egy tábla is jelzi a szerb-bosnyák határt.

Azonban innen még 5-6 km-t kellett gyalogolni csak oda, alig lakott hegyek között országúton, mire végre meglett az erdők közé  eldugott stadion. A Slavija volt elsőosztályú is, 2009-ben még az Európa Ligában is játszhatott, az Aalborgot 3-1-gyel verte ki, a Kassa viszont már búcsúztatta a kékeket. Akkor nem játszhattak saját stadionjukban, hanem az előbb bemutatott Olimpiaiban. Most 3-1-es sikerrel kezdték a 2. ligát, kb. 200 néző előtt, olyan magyar NB II-es, NB III-as hangulatban. Pedig régebben volt nekik is ultracsoportjuk, ők most nem jelentek meg.

Visszafelé igen kalandos, vadregényes volt megint felgyalogolni a hegyi országúton másfél órát vissza a nagy Szarajevóba sötétedéskor. Könnyen lehet, hogy először járt magyar néző a világvégi, eldugott hegyi Slavija stadionban.

Még egy igen egzotikus stadion, a 2. ligás Olimpiké van hátra. A folyó partján, egy nagy mecset mellett áll az egyedi pálya a külvárosi paneltelepek közepén.

A pálya környékének hangulatához kis ízelítő:

 Az Olimpiknek csak 1-200 nézője van, de volt már olyan, hogy az ide érkező FK Szarajevó-ultrák megtöltötték a színes lelátót óriási hangulatot csinálva. Ez olyan kuriózum, mint mondjuk a BVSC pályáján többezer néző.

A belvárosból lanovkával fantasztikus kilátású hegytetőre juthatunk fel.

Még találni a háborúban szétlőtt házakat...

A közelben van az 1984-es Szarajevói Téli Olimpia bobpályájának romja is, amin sok száz métert lehet legyalogolni. A kezdeti sportfunkciót sajnos háborús váltotta fel a 90-es években, ezt erős lövészállásokká alakították a szerbek. Mára viszont már a graffitisek, turisták paradicsoma.

Lehet, hogy egy Kubatov-imádó Fradi-drukker járt a 2015-ös Zseljo meccs idején

A végére egy csattanó. A magyar focitól még Boszniában sem szakadhat el az ember. Az is érdekes csemege volt, hogy a szállodai szoba tv-n a sok sportadó egyikén az Eszék bajnoki meccsét néztük, a jól látható Mészáros Lőrinc-féle cégreklámtáblákkal, és az NB I-ből kipaterolt Henty góljával, azon hüledezve, hogy 1-2000 nézős NB I-es hangulat van a VB-döntős ország élcsapatának meccsén. Na de hogy a vezető szarajevói újságban a Videoton BL-meneteléséről találjunk cikket!  Az apropó, hogy a bosnyák Hadzics góljával jutott tovább a Vidi- meglepő, de még a nálunk játszó légiósaikkal is kiemelten foglalkoznak.

Nagy élmény egy szarajevói utazás, mivel az ember pozitívan lepődik meg. Szerencsével ki lehet fogni egy jobb hangulatú Zseljeznicsar, vagy FK Szarajevó meccset is, de persze az igazi a városi derbi őrülete. Oda-vissza 10-15000 ft körüli fapados repülőjáratokkal 40-50 perc alatt ott lehet lenni – ez annyi, mint az 1-es villamos menetideje. Mindenképpen érdemes felkeresni a várost!