1949. július 29-én született Kutasi László, a Diósgyőr, a Szeged és a magyar labdarúgó-válogatott egykori hátvédje.
Pályafutását szülőhelyén, Kiskunfélegyházán kezdte, innen került Szegedre. Kiskunfélegyházáról a korosztályából egyedüliként beválogatták Bács-Kiskun megye ifjúsági válogatottjába.
Már egészen kölyökkoromtól kezdve a labda szeretete a véremben volt, mivel édesapám Kiskunfélegyházán szintén rúgta a labdát, több-kevesebb eredménnyel. Abban az időben nem volt ez olyan nagy dolog, mert a legtöbb gyerek az utcán kereste a szórakozás lehetőségét, amelyben természetesen a mindennapi focizás is szerepet játszott. Kis izmos, örökmozgó gyerek voltam, a foci mellett sok más sportágat is kipróbáltam.
A foci iránti szeretetem azonban egész eddigi életemben végigkísért és remélem, hogy kísérni is fog!
1974-ig a Szegedi VSE labdarúgója volt. Innen igazolt a Diósgyőri VTK-hoz. Tudatosan készült a civil pályára is, Diósgyőrbe már főiskolát végzett mérnökemberként érkezett.
Sokáig nagyon jól éreztem magam Szegeden, s ha nem jön közbe egy apró konfliktus akkori edzőmmel, talán még ma is a Tisza partján vagyok. Az történt ugyanis, hogy ha valamelyik jobb csapat, vagy egy fővárosi együttes ellen játszottunk, ő rendre kihagyott a kezdő tizenegyből. Később úgy indokolta, félt, hogy elvisznek Szegedről. Ez mindenesetre elég volt ahhoz, hogy az első adandó alkalommal szedjem a sátorfámat és továbbálljak - Diósgyőrbe.
Az első diósgyőri csapatképen 1974 nyarán, az NB I-be frissen felkerült csapatban, az alsó sorban balról a második Koleszárik és Tóth E. között...
...és első edzései egyikén a csapat újoncaival (balról jobbra: Kutasi, Káplár, Horváth E., Egri, Tóth és Koleszárik) együtt...
...ősszel a Ferencváros ellen nyugtázza, hogy Veréb megszerezte a labdát és már nem kell közbeavatkoznia
1975 tavaszán Csepelen szereli társaival a földre huppanó Karajost...
…ősszel Diósgyőrben az MTK-VM ellen Siklósi és Csetényi együtt szereli - szabálytalanul - a kitörni készülő Kutasit
A DVTK 1976/77-es csapatképén az álló sorban balról a második játékos Szántó Gábor és Teodoru Borisz között
Az 1977/78-as csapatképen a felső sorban jobbról a második Váradi Ottó és Veréb György között...
...ősszel a KEK-sorozatban a DVTK a török Besiktassal játszott találkozó előtt az isztambuli repülőtéren jobbról a második...
...és a diósgyőri 5:0-ás visszavágó előtt a nézőket köszönti a kezdőcsapatban, jobbról a negyedik Magyar Balázs és Salamon József között...
...tavasszal két védő csatája Szombathelyen: a felfutó Kovácsot szereli
A DVTK 1979/80-as csapatképén az álló sor közepén Tatár György és Váradi Ottó között
1979 őszén a székesfehérvári Litviket szereli Szanyóval karöltve...
...november elején az UEFA kupában a Dundee United csatárai ellen
1980 tavaszán
Kétszeres kupagyőztes és egyszeres bajnoki bronzérmes a csapattal.
1977-ben az első kupagyőzelmét szerző csapatban az álló sorban jobbról a második játékos Tatár György és Gulyás István között
Kupagyőztes csapat kupa nélkül? - merülhet fel a T. Olvasóban a kérdés, és teljes joggal. A "döntő" érdekessége volt, hogy ezúttal (először és utoljára) nem klasszikus kupadöntőt játszottak, hanem a legjobb négy, semleges pályákon, körmérkőzéseket játszottak. A DVTK Gyöngyösön az Újpesti Dózsát, Hatvanban Vasast győzte le, és Egerben kikapott a Ferencvárostól. Az utolsó körben egyrészt nem volt hova levinni a kupát, hiszen bárki lehetett volna kupagyőztes, másrészt a diósgyőriek kupagyőzelme volt a legvalószínűtlenebb. A kupaátadásra néhány nappal később került sor Diósgyőrben, a Lenin Kohászati Művek Vendégházában.
Az 1978/79-es bronzérmes diósgyőri "Aranycsapatban" az álló sorban jobbról a második Teodoru Borisz és Veréb György között
A második kupagyőztes csapatban 1980-ban az ülő sorban jobbról a második Kerekes János és Tóth István gyúró között
1980-ig 147 mérkőzésen 1 gólt szerzett.
1980-ban az akkor másodosztályú SZEOL AK játékosa lett.
1980 őszén a SZEOL AK NB II-es játékoskeretében az álló sorban jobbról a harmadik Repka és Szabó között..
...egy évvel később a Középcsoport bajnokaként jutott vissza a SZEOL a legfelsőbb osztályba. A bajnokcsapatban az álló sorban jobbról a harmadik Szalay István pályaedző Hojszák Zoltán között...
...és már ősszel az NB I-ben a Megyeri úton Kardossal fut versenyt
Rövid megálló volt az NB I., nem Kutasin múlt az ismételt kiesés. A következő évben egy ponttal maradt el a Volántól, egy ponttal előzte meg a Salgótarján együttesét a SZEOL AK gárdája, s lett újra NB l-es együttes. Végig nagy harcot vívott a feljutásért, s végül talán egységének, játékosai áldozatvállalásának, vezetői és szakvezetői következetes munkájának köszönhette sikerét.
Az NB II. egyik nagy rangadóján a hódmezővásárhelyi Starkkal csatázik a labdáért 1983 tavaszán
És, persze, rajta is múlt, tervezte, hogy szögre akasztja a cipőjét, de aztán maradt. És milyen jól tette!
Az 1982/83. évi NB II. ezüstérmes csapatában az álló sorban jobbról a második Csölle János és Pádár János gyúró között
Az 1983/84-es bajnokságban a kilencedik helyre futottak be, a bajnokságban olyan csapatokat legyőzve, mint a bajnok Bp. Honvéd, az ezüstérmes Rába ETO, a bronzérmesérmes Videoton, vagy a negyedik helyezett, a KEK-ben parádézó Újpesti Dózsa, de még a három kieső csapattól is a lehetséges tizenkét pontból kilencet megszereztek.
1984 tavaszán a Megyeri úton a szegedi sorfal koreográfiáját tervezi
A SZEOL játékosa volt, mikor megszerezte második diplomáját is, a Testnevelési Főiskola szakedzői tagozatát végezte el sikerrel. Szegeden 51 élvonalbeli bajnoki mérkőzésen szerepelt.
Az 1985-ben a hódmezővásárhelyi Hódgép-Metripond SE-be igazolt, először játékosedzőként került volna számításba, de végül a kispadra megtalálták a megfelelő embert Hímer István személyében.
1985 tavaszán az NB II. gólkirályát, Dzurják Józsefet szereli
Mathesz Imre télen váratlanul lemondott a Metripond SE vezetőedzői tisztségéről. A vásárhelyiek pedig Kutasit szemelték ki - szakedző lévén - új mesterüknek. Így aztán a tavasszal már végig a vastagbajszú, keménykötésű, erős akaratú harminchat esztendős szakember irányította a piros-kékeknél a szakmai munkát. Igen ám, de a nyáron váratlan események következtek az alföldi városban is...
"... egymás után mentek el a meghatározó képességű játékosaink, és a végén azt vettem észre, hogy alig tudunk kiállni az első bajnokin. Nem szóltam én senkinek sem, de éppen ezért magam is végigcsináltam az alapozást, mert éreztem, hogy játékosként többet tudnék segíteni a fiataloknak, mint a kispadon ülve. Be is adtuk a kérelmet az MLSZ-be, hogy hadd lehessek játékos-edzője a Metripondnak. De hosszas huzavona után ezt elutasították, így maradtam - legalábbis papíron - csak játékos... Mert az edzéseket természetesen azóta is én és Rozik Miklós pályaedző vezetjük. Mit mondjak? Amikor Diósgyőrben újra pályára léptem, hát az valami csodálatos érzés volt! Különösen, hogy simán megvertük egykori csapatomat. De a legjobban mégis annak örültem, hogy a miskolci szurkolók szeretettel fogadtak, és a meccs végén kórusban kiabálták, hogy menjek vissza futballozni a DVTK-ba ..."
Két idény alatt 49 NB II-es találkozón szerepelt.
Hódmezővásárhelyen, már a Hímer István irányította csapatban a középső sor jobbszélén
Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai.
1978 legjobbjai: Gujdár - Török, Kocsis, Kereki, Kutasi – Kovács J., Pintér, Pásztor - Fazekas, Törőcsik, Koritár.
1979-ben ismét a legjobbak között végzett a Labdarúgásban: Tóth Z. - Török, Salamon, Bálint, Kutasi - Nyilasi, Tatár, Tóth A. - Borostyán, Törőcsik, Fekete.
Ebben az évben a Képes Sport Ön tizenegye szavazásán a szurkolók is beválasztották az év csapatába. A lelátók népének csapata: Zsiborás - Szántó, Nagy A., Karsai, Kutasi - Zombori, Kiss L., Pogány - Szokolai, Fekete, Várady.
A Képes Sport szavazóinak tizenegyében jobbról a harmadik Karsai László és Várady Béla között
Szegeden a szurkolók 100 év legjobb játékosai közé választottak. Legjobb védőként lett ötödik a rangsorban és csak olyan nagyságok előzték meg, mint Sándor Csikar, Kocsis Lajos, Baróti Lajos és Gujdár Sándor.
1979-ben és 1980-ban hatszoros olimpiai válogatott volt.
Az olimpiai válogatott első edzőmérkőzése előtt Salamon Józseffel, Bíró Antallal és Baranyi Sándorral hallgatják dr. Lakat Károly szövetségi kapitány tanácsait
1979 november közepén a lengyelek elleni 2:0-ás olimpiai selejtező előtt Diósgyőrben Himnuszt hallgatja a kezdőben, balról a negyedik Baranyi Sándor és Szántó Gábor között...
...két héttel később szintén Diósgyőrben a csehszlovákok elleni 3:0-ás selejtezőn megelőzi őt ellenfele
1979-ben 6 alkalommal szerepelt a válogatottban.
Címeres mezben
Első válogatottsága alkalmából 1979 márciusában az NDK ellen 3:0-ra győztes kezdőcsapatban jobbról az ötödik Török Péter és Csapó Károly között...
A korabeli Népsport így értékelte teljesítményét: Magabiztosan futballozott, jó szerelések után higgadtan indított, még felfutásokra is vállalkozott, az első gól például az ő érdeme. Néhányszor azonban az ellenfélhez adta a labdát. Személyében pedig feltehetően olyan balhátvédre leltünk, aki akár az EB-mérkőzéseken is erőssége lehet válogatottunknak. Más kérdés, hogy ennek a keménykötésű diósgyőri játékosnak miért kellett harmincéves koráig várnia a megtiszteltetésre, amikor csapatában már évek óta jól játszik?!
Az MLSZ kezdeményezésére, a Magyar Televízió közreműködésével a Magyarországi-NDK labdarúgó-mérkőzés után szavazhattak a szurkolók, kik játszottak a legjobban a győztes együttesben. Az Erzsébet és a Belvárosi telefonközpontba összesen 52 434 szavazat érkezett. A közönség véleménye alapján a magyar válogatott újonc balhátvédje, Kutasi László volt a legjobb, Nyilasi Tibor és Törőcsik András előtt. A sorrend: 1. Kutasi 5656, 2. Nyilasi 5521, 3. Törőcsik 5513 szavazat…
...második válogatottsága áprilisban Chrozówban, a lengyelek elleni barátságos 1:1-es találkozón Ogaza és Lato elől lövi ki a labdát...
...a harmadikon májusban a görögök elleni 0:0-ás EB-selejtező előtt a kezdőben balról az ötödik Fekete László és Kocsis István között...
...és a találkozón...
...és az utolsó válogatottságakor októberben Debrecenben a Finnország elleni 3:1-es EB-selejtezőn fejeli el a labdát a finn csatár elől
1980 éve elején még szóbakerült a neve. Márciusban az Építők elleni edzőmeccs előtt a keretben az álló sor jobbszélén Tóth József mellett
1987-ben a Szeged SC játékosedzője, majd vezetőedzője volt, majd a juniorcsapatnak lett az edzője.
Pályájának egyik érdekessége, védő létére soha nem kapott piroslapot, sárgalapból is csak négyet.
Még a Hódmezővásárhely játékosa volt, mikor 986 nyarán tagként beválasztották az MLSZ elnökségébe. Később a SZEOL-Délép illetve a Szeged SC labdarúgó-szakosztályának vezetője volt.
2019-ben Szegeden életmű díjat kapott.
Kutasi László 2019 decemberében az életmű díjjal
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: