Válogatott okosságok

Kár lenne elfeledni remek kis sorozatunkat. Pláne abbahagyni azt, amit negyvenedik életévemhez közel is még mindig annyira szeretek csinálni - hogy miért, azt 13 pontba szedtem. De miért "újrakezdés" a kilencedik rész címe? Nyilván nem robban bombaként a hír: azért, mert régen voltam már lent a Perfect Fight Clubban és még mindig ragaszkodom a régóta bevált dolgokhoz, tehát más terembe sem jártam el. Az otthoni edzéseket azért igyekeztem nem elhanyagolni és ha volt rá módom, még kesztyűztem is egy kicsit, ha találtam szabad bokszzsákot. De azt is tudom, hogy ez messze nem nyújtja azt az élményt, mint egy intenzív edzés.

Nemcsak a begyakorolt mozdulatsorok rutinja, de a sebesség is szépen lassan megkopik. Amúgy is meglehetősen kötött izomzatom sem lett rugalmasabb, hála az elmaradt nyújtásoknak. Érdemes egyáltalán még lemenni több hónapnyi kihagyás után? Hiszen annyiféle mozgás közül választhatnék, amelyhez nem kell sem edző, sem terem és nem is kell magyarázkodni a munkahelyen esetleges monoklik miatt. Korábban is voltak már kihagyásaim, de mégiscsak fiatalabb voltam, könnyebb volt újra felvenni a fonalat.

Azért őszintén szólva ezt annyira nem gondoltam túl és bíztam abban, hogy elég lesz beleszippantani a terem semmihez sem hasonlítható illatába ahhoz, hogy előjöjjenek a régi ösztönök. Különben is: egy alapos bemelegítés és nyújtás minimálisra csökkenti a sérülések kockázatát, no meg amúgy sem vagyok még annyira öreg. Gyerekek táborban, a munkahelyen is enyhült a nyomás, remek délutáni kikapcsolódásnak ígérkezett egy kis nyári edzés. Családias hangulatra számítottam, mert ilyenkor mindig lényegesen kevesebben vannak, mint szeptemberben, vagy mondjuk januárban.

Motiváció

Nem tagadom, adott némi plusz motivációt a kesztyű húzásához két kedves barátom, Dani és Márk. Ők velem ellentétben évek óta kihagyás nélkül és ennek megfelelően sokkal magasabb szinten űzik a küzdősportokat. A Sors tréfájaként úgy ismerték meg egymást, hogy összecsaptak egy színvonalas szurkolói küzdősport gálán.

Kép: Kimmel Fotó

A Gála előtt és után is több helyen felvetődött, hogy az ún. "utcai", vagy "erdei" összejövetelek mellett, vagy éppen helyett is meglenne a létjogosultsága a szurkolói küzdősport-köröknek, a jelenleginél sokkalta nagyobb létszámmal. Mindenesetre a rendezvény jó lépés ebbe az irányba. A lényeg - szerintem - itt sem az lenne, hogy gladiátorokat képezzünk, hanem a rendszeres közös mozgás, a csapatszellem és a mozgáskultúra elsajátítása, önfegyelem megerősítése.

Távolról sem leszólva az erdők mélyén találkozó szurkolói csoportokat, de az igazán nagy bátorság ahhoz kell, hogy szép számú közönség előtt egyedül mutasd meg magad a kötelek között. Kipróbálnám-e magam Dani és Márk helyén? Nem zárom ki, de ehhez nem férnek bele ilyen kihagyások, mert véletlenül sem szeretnék úgy járni, mint a dél-koreai női vízilabda-válogatott. 

Szóval tisztelet a harcosoknak, mi pedig kanyarodjunk vissza az edzéshez!

Alapozás

Sok mindenben nem kellett csalatkoznom. Pont az a kellemes tucatnyi létszám volt lent, mint amire számítottam. Ismerősök, fiatalok, idősebbek, még lányok is. Balázs és Olivér  üdvözölte, hogy újra lát én pedig megállapítottam, hogy tovább szépült a terem. Ebből ki is tudtuk számítani, hogy mikor voltam lent utoljára.

A klubot vezető két edző egyébiránt nyáron sem unatkozik. Nagy Balázs a magyar muay thai szövetség utánpótlás edzője, emellett szervezi az egyre nagyobbra növő klub életét, gyerek- és felnőtt edzőtábort tervez. Utóbbiban persze segít neki Rubin Olivér is, aki emellett számos jótékonysági akcióban vesz részt határon innen és túl és a klasszikus buddhista, keleti filozófiát is ápolja családjával - akit érdekel a jóga, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani a klub szervezésében megrendezett Naptábort.

Tehát az edzés: átmozgatás, fokozatos melegítés, pörgetés, nyújtás. Semmit sem hagyok ki, mert megbosszulhatja magát. Balázs kihirdeti a mai műsort: elő a kesztyűket! Ebből annyit szűrtem le, hogy a fogvédő és a sípcsontvédő ezúttal a táskában marad, tehát ma a zsákokra fog rájárni a rúd, esetleg edzés végén jöhet pár laza menet küzdelem.

Hát nem.

- Nnna, hát te ma kétségtelenül belenyaltál a jóba! A legjobbkor jöttél vissza! - kedélyeskedett velem Balázs, én pedig nem minden alap nélkül rosszat sejtek.

Szabad zsák, után azonnal lehet menni erősíteni. Az "azonnalon" három másodpercet kell érteni, lényeg a folyamatosság. Persze kesztyűben, hogy igazán jó legyen. Bár elsőre nem tűnik különösen nehéz mutatványnak, de bandázsban és kesztyűben kifejezetten kellemetlen fekvőtámasz-állásban gyötörni izmaimat. Ellenben megtanít a helyes kéztartásra, mert kizárólag úgy elviselhető a csuklónak és a kézfejnek.

Szóval az első percben még örömmel gyilkoltam a zsákot. Pattogtak a hármas-négyes kombinációk, talán nem is rosszul - ha mégis lecsúszott a kéz a halánték mellől, akkor edzőim jelezték. Szinte elrepült a hatvan másodperc, vissza fekvőtámasz-állásba!

Négyütemű fekvőtámaszok. Hát ezen is túl vagyok, jöhet két perc zsák. Bumm-bumm-bumm! Nagy király vagyok, ezek szerint úszni, kerékpározni és thai bokszolni sem lehet elfelejteni.

Valahogy így, csak küzdőállásba ugrunk fel

Két perc páros lábon ugrálás előre-hátra, fekvőtámasz állásban. Egy perc után lábaim teljesen testidegenként viselkednek, akár két csípőmhöz ragasztott ólomdarab. Jobb híján számolgatom, hogy hányszor szökkelek előre-hátra. Ötvennyolc után harsan a vezényszó: "Csereeeee!"

Három perc zsák. A mosolyom már kevésbé őszinte. A zsák azért rendesen bűnhődik edzőim gaztettei miatt, de azért túlzás lenne azt mondanom, hogy záporoznak rá az ütések-rúgások. Próbálok azért belevinni valami rendszert, afféle "a kevesebb néha több" elven.

Nagyjából 15 perc alatt fáradtam el teljesen, ami azért messze van az ideálistól. 

Legyőzni a fáradtságot!

Három perc fekvőtámasz állásban, térdeimet felváltva emelem a mellkasomhoz. Fogalmam sincs miért, de körülbelül egy percnél bevillan egy Zoltán Erika sláger, amin annyira megdöbbenek, hogy meg is állok. A combjaim égnek, ami bizonyára jó dolog.

Meg így - kép

- Pörögjön, pörögjön a zsák és az erősítés is! - kénytelen vagyok folytatni, retró-slágerek helyett inkább a légzésre figyelek oda. Várom, hogy vége legyen és mehessek zsákra. De amikor eljön a nagy pillanat, szinte bénultan állok meg előtte. És elérkeztünk a mai nap tanulságához:

- Ne essetek szét és csapkodjatok! Testből dolgozz, vállból! Hiába vagy fáradt, a védekezésed nem eshet szét. Elfárasztottam a karodat, spórolnod kell az erőddel! De aki szemben áll veled, az csak arra vár, hogy hibázz!

Bizony, általában az ellenfelem kevésbé fárad el. Az a rohadék.De a teknős-módszer sem véd meg, nem elég begubózni és várni a menet végét.

- Ha nem ütsz vissza neki, akkor lemészárol. Ugye, nem akarsz préda lenni? - vonja fel a szemöldökét Nagy "Kalács" Balázs én pedig rávágom, hogy "semmiképpen sem!" Jól esne egy bátorító ölelés és egy negyedórás szünet. Ennek pontosan az egy tizedét, azaz másfél percet kapunk.

Kesztyű le, pár korty folyadék, és már folytatódik is a móka, kacagás, pontosan ugyanebben a sorrendben. Illetve annyi változtatás történt, hogy az edzők most jobban szeretnék gyorsítani a mozdulatokat a zsáknál és fokozni a tempót az erősítéseknél. A cél az erőnlét javítása mellett továbbra is a koncentráció fenntartása akkor is, amikor a végtagok mellett már az agy is kezd beleesni a végsőkig elcsigázott stádiumba. Olivér érzi is a bajt.

- Figyelj a légzésre! Ütés előtt fújd ki a levegőt! Minden ütés előtt! 

Most már folyamatosan szóval tartanak minket, hogy hullafáradtan is pontosan találjunk, rendben legyen a védekezés és lehetőleg ne pocsékoljuk az erőnket felesleges mozdulatokkal.

Én, kb. augusztus végére

A mozgásom most már minimálisan sem szép - afféle bulldog-alakzatot veszek fel - de érdekes módon az erősítésnél jobban teljesítek. Vagy csak rosszul számolok. De számolás nélkül fel sem tűnne, hogy csak fekvőtámaszból közel százat csináltam meg az edzés alatt. És jön az utolsó fél perc, amit már csak becsületből is megpörget mindenki, lezárva ezt a szép negyven percet.

 - Na, milyen volt? Szédülés, rosszullét? Mondtam, hogy ma belekóstolsz a jóba! - kedves Kalácstól, hogy érdeklődik hogylétemről. Bevallottam neki, hogy azért egy egészen kicsit elfáradtam.

- És, ki győzött? Te, vagy a fáradtság? Végigcsináltad, vagy nem? Ez a lényeg!

Én győztem! Persze nem árt szélesíteni az otthoni edzésrepertoárt, de ezek szerint van mire építeni. De azt is tudom, hogy bőven van még mit visszaépíteni.

Ma elmaradt a küzdelem. Na és? "Az edzés minden percét utáltam, de azt mondtam magamnak: Ne add fel! Szenvedj most, hogy aztán életed hátralévő részét bajnokként élhesd le." - mondta a jó öreg Muhammad Ali.

Az edzés utáni eufória még két órán át kitartott. Csak utána kezdtem érezni karjaimat, lábaimat. Egy jó zuhany, fehérje-adag, vacsora és a megérdemelt pihenés.

Jó ötlet volt lejönni.

Teljes muay thai sorozatunk:

1.Tong-pot akarom! - én és a muay thai

2.Harcosok útján I - Miért a thai box? - 13 érv

3. Harcosok útján II - Edzeni, edzeni, edzeni! (avagy hogyan erősítsünk otthon)

4. Harcosok útján III - Cél nélkül nem megy (az újrakezdés tudománya)

5. Harcosok útján IV. - A pusztító térd (térd- és tolórúgás)

6. Harcosok útján V. - A dupla óra - egy háromórás edzés

7. Harcosok útján VI. - Az első pofon a legnagyobb - Bekapott pofonok és a "keményítés" nyomában

8. Harcosok útján VII. - Védekezz! - Avagy mindennek az alapja a stabil, biztos védekezés

9. Harcosok útján VIII - Súlyzó, jóga, tükör - Gyorsaság, pontosság, fizikum és a jóga