A Covid-19-világjárvány második hullámának felfutásakor, 2020. novemberében, több más európai ország mellett Magyarországon is erősen korlátozták az amatőr sportot. Bár a vonatkozó jogszabály csak néhány órával a hatályba lépése előtt jelent meg, így sok egyesületnél még az esti órákban se tudták, másnap lesz-e edzés, alapvetően a korlátozások nem voltak túl szigorúak.

Képünk illusztráció. See page for author, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons

A tiltás lényegében csak azokat érintette, akik munka vagy iskola után, esetleg szombat délután, szabadidős tevékenység keretében, lementek focizni vagy kosárlabdázni, más, hasonló sportot űzni. A sportági szakszövetségek által szervezett versenyek tovább folyhattak, az igazolt sportolók tovább játszhattak, edzhettek. A Magyar Kézilabda Szövetség márciusban felfüggesztette az utánpótlás-bajnokságokat, de ezt nem követte minden sportág, a felnőtt bajnokságok pedig mind zajlanak. 

Nem mindenhol ilyen laza a szabályozás, több országban novemberben, a magyar kormánnyal többé-kevésbé egy időben, teljesen betiltották az amatőr sportot. Hollandiában például a professzionális bajnokságok kivételével minden csoportos sporttevékenységet leállítottak. Az országban egyedül a labdarúgó első osztály, az Eredivisie profi besorolású, ott folyhattak tovább a küzdelmek - és sehol máshol. Azaz az országban öt hónapja szünetel minden kézi-, kosár- vagy röplabda bajnokság. Ne feledjük, arról az országról beszélünk, amelynek válogatottja a női mezőnyben az aktuális világbajnok!

Németországban egy árnyalattal később hasonló intézkedés született. Itt kicsit több liga számít profinak, többek közt a kézilabda első- és másodosztály is. Jó, ebbe már szorult egy kis ideológia is: míg a férfiaknál valóban tele van a 2. Bundesliga is profi, tehát a kézilabdázásból élő sportolókkal, addig a nőknél már az első osztály alsó felében is ők vannak kisebbségben, a másodosztályban pedig maximum feltörekvő újgazdag csapatoknál találunk ilyet, esetleg ott se. Ami ebből cikkünkhöz tartozik: a 3. liga, minden attól lefelé, valamint a teljes utánpótlás-mezőny szünetel november óta. 

Bár a kormány március elején lazításokat jelentett be, egyrészt azok is igen óvatosak voltak, ill. lettek volna, másrészt azok jó részét a felívelő harmadik hullám el is söpörte. De még az eredeti szabályok is csak áprilisra tették volna lehetővé a kézilabdázók számára egyáltalán az edzések újbóli megkezdését, és kezdésnek azt is csak szabadtéren. Jó eséllyel azonban ebből se lesz semmi. A német szövetség (DHB) kiadott egy edzéstervet Return to the Court címmel, ami elsősorban az amatőr egyesületeknél dolgozó edzők számára kínál segédanyagot, hogyan álljanak neki közel fél év szünet után újra, hogy ne kockáztassák a sérüléseket. Többen eltették ezt a fiókba, jó lesz majd nyáron. 

Armin Laschet, német politikus, a járványügyi szabályok lazítását bemutató ábrával. Három héttel később már történelem. 

A harmadosztályú kézilabda-bajnokságokat szervező területi szövetségek márciusban, pár nappal az említett határozatok bejelentése után összeültek, és hivatalosan is végleg beszüntették az idei szezont. A negyedosztálytól lefelé ahány terület, annyiféle szabályozás, de a lényeg mindenhol az, hogy az idei bajnokságnak annyi. A tavaly márciusban minket is foglalkoztató kérdés ezúttal fel sem merült: a bajnokságokban sehol nem ment le több, mint négy forduló, tehát bármiféle végeredmény kihirdetése teljesen komolytalan lenne, így ettől el is tekintettek. Bár azoknak, akiknek lesz még kedvük esetleg tavasszal játszani, kiírtak különböző rájátszást, ligakupát, hasonlóakat, az érdeklődés visszafogott: a legtöbb klubnál tartanak attól, ha a felkészülést el is kezdenék, mire meccsek lennének, úgyis újra betiltják az egészet. 

Azaz Hollandiában és Németországban, az utánpótlásban és az amatőr szinteken 2020 márciustól az idén nyári felkészülés megkezdéséig, közel másfél éven keresztül, a tavaly nyári néhány hetes felkészülésen és 1-4 bajnoki mérkőzésen kívül a játékosok nem fogtak labdát a kezükbe. Ez pedig már nagyon hosszú, nagyon mély kiesést jelent. 

Ha minden jól megy, 2021. nyarán újra edzésbe lehet állni. Biztosra persze semmit nem állíthatunk (őszintén: ki gondolta egy fél éve, hogy 2021 március-áprilisban lesz a járvány magyarországi csúcspontja?), de cikkünk írása idején ez többé-kevésbé reálisnak látszik. Csakhogy egy ilyen hosszú kényszerszünet után nem mehet egyszerűen minden úgy tovább, mintha mi sem történt volna. 

Hányan fognak újra eljönni azok közül, akik tavaly februárban kézilabdáztak? Mindenhol, sportágtól függetlenül, érzékelhető visszaesésre, lemorzsolódásra számítanak. Bizonyára sok amatőr egyesület lesz, ahol pont az alá a szint alá csökken a létszám, amivel még értelmesen lehet sportolni, ki lehet állítani egy csapatot, ezeken a helyeken meg fog szűnni a klub, esetleg két-három közeli egyesületet összevonnak. De a korábbi sportolók közül nem mindenki fogja vállalni, hogy a szomszéd faluba, városba járjon edzésre, ami további lemorzsolódáshoz vezethet. 

Különösen pesszimisták az utánpótlásban dolgozók. A korosztály- ill. iskolaváltások környékén amúgyis sok gyerek szokott felhagyni az aktív sportolással, ebben a helyzetben még erősebb lehet a kiesés. Akik 2020-ban vagy '21-ben érettségiznek, azoknak csak egy töredéke fogja folytatni a kézilabdát. A játékban lévő kluboknál Németországban elterjedt, hogy a tehetségesebb ifijátékosoknak profi szerződést adtak, leginkább azért, mert így papíron már profi játékosnak számítanak, és legalább járhatnak edzésre, nem esnek ki teljesen a kézilabda-életből. Hollandiában, ahol az első osztály is áll, ez sem opció. Szinte biztosan tömegesen fognak gyerekek ill. fiatalok kiesni az utánpótlásból. 

Akiknek az idei lenne az utolsó utánpótlás-szezonuk, azok nehéz helyzetbe kerülnek. A nyáron be kellene jutniuk valahová a felnőtt csapatba, de nagyon nehéz magadat úgy eladni, ha másfél éve nem játszottál. A problémát ismerjük régóta, azoknál a játékosoknál, akik az utolsó utánpótlás-évük kezdetén súlyosan megsérülnek, de ez itt most komplett évfolyamokat érinthet. A helyzet már Németországban is súlyos, de mit szóljanak a hollandok? Az ottani kézilabda-bajnokság a férfiaknál és a nőknél is nagyon gyenge, minden komolyabb játékos legkésőbb húsz évesen külföldre szerződik. A magyar válogatott ellen a győri U19-es döntőben vereséget szenvedett holland csapat meghatározó játékosai ebben az évben már mind külföldön játszanak - némelyikük már tavaly is. De mennyi esélye van külföldre szerződni egy olyan játékosnak, aki másfél éve edzésen is alig volt? Ha otthon játszik tovább, Hollandiában, a járvány miatt kieső másfél év mellé begyűlik még egy elvesztegetett szezon, ezt így együtt már szinte lehetetlen kiegyenlíteni. 

Hollandia vagy Németország az idén nyári utánpótlás-versenyekre alig fog tudni kiállni, ezekben az országokban nincs egy csapatra való olyan U16, U17 U18 korosztályú játékos, aki ebben a szezonban egyáltalán edzésre járna, hogy a meccsekről már ne is beszéljünk. A hosszú távú következmények pedig kevésbé látványosak, de sokkal komolyabbak. 

Az utánpótlásban dolgozó szakemberek tanácstalanok. Jól tudják például, milyen technikai ismeretekkel kell rendelkeznie egy adott korú kézi- vagy kosárlabdázónak. De, ha az utolsó bő egy szezon a képzésből teljesen kimaradt, akkor a játékosok nyilván nem tartanak ott, ahol kellene. Az edzőknek a képzést szeptembertől a játékosok tényleges képességeihez kellene igazítaniuk, miközben azok fizikai növése nem állt le. A fiúk egy fejjel magasabbak, mint amekkorának amúgy lenniük kellene, amikor ezeket tanulják. Minél alacsonyabb a korosztály, annál kevésbé drámai a helyzet. De mit kezdjenek az ifistákkal, akiknek egy évük maradt az utánpótlásban, de a felkészültségük ott áll, ahol olyankor szokott, amikor még kettő és fél van hátra, az erőnléntük pedig minden bizonnyal tragikus? Ezt a lemaradást egy, de talán még két szezon alatt is lehetetlen behozni. Teljes évfolyamok fogják elérni a felnőttkort úgy, hogy nem rendelkeznek az ott megkövetelt tudással. 

Ma még nagyon sok a kérdőjel, a bizonytalanság. Abban senki nem hisz, hogy ez a hosszú szünet nem fogja komolyan megrengetni a teremsportágakat, leginkább az elit mögötti szinteken. Hogy pontosan mekkora pofont kap a sport, azt igazán majd csak évek múlva lehet megmondani.