1959. február 8-án született Ricardo Gallego Redondo, a Real Madrid és a spanyol labdarúgó-válogatott egykori középpályása.

Szinte az anyatejjel együtt szívta magába a madridizmust, hiszen alig 3 éves korától minden mérkőzésen ott volt a klubtag és bérletes édesapjával.

A Real Madrid korosztályos csapataiban kezdte az ismerkedést a labdarúgás alapjaival. A korosztályos ranglétrákat végigjárva tizennyolc éves korában került a Real fiókcsapatához, a Castillához.

1978-ban a Castilla játékosaként az alsó sorban jobbról az első

Három szezon alatt 64 mérkőzésen 3 gólt rúgott.

A Castilla mezében, a pályafutása kezdetén

Sikerült csapatát egészen a Copa del Rey döntőjéig vezérelni, ami példátlan és megismételhetetlen teljesítmény azóta is egy alacsonyabb osztályú klubtól. A mérkőzés pikantériája, az ellenfelet úgy hívták, Real Madrid...

A kupadöntő után a két csapat együtt ünnepelt a Bernabeu gyepén. Gallego az alsó sorban jobbról a második lila mezes játékos

1980 nyarán került vissza Madridba.

Első meccsei egyikén a Realban 1980 őszén az álló sorban jobbról a második Garcia Cortes Camacho között

Kilenc szezon alatt 250 bajnoki találkozón játszott.

1987-ben az Atletico elleni városi rangadón

23 gólt szerzett.

Utolsó madridi idényében az álló sorban jobbról a második Schuster és Gordillo között

Ezidő alatt négy bajnokságot, két kupát, egy szuperkupát, egy ligakupát és két UEFA-kupát nyert a madridi lila-fehér csapat színeiben.

Az 1985-ös UEFA Kupával

1989-ben Olaszországba szerződött az Udinese együtteséhez, ahol egy szezont töltött. 30 bajnoki találkozón két gólt szerzett.

Az Udinese mezében

Idény végén visszatért Spanyolországba, a Rayo Vallecano csapatához. Két szezon alatt 31 bajnokin egy gólt szerzett.

1991-ben a Rayo csapatában az álló sor közepén

1992-ben vonult vissza az aktív játéktól.

Pályafutása alatt többször is láthattuk Magyarországon. Klubcsapatával 1980 novemberében BEK-mérkőzésen a Népstadionban a Bp. Honvéd ellen, 1981 szeptemberében az UEFA Kupa keretében a Tatabánya ellen, 1982 ősz végén a Megyeri úton az Újpesti Dózsa ellen, majd 1985 májusában a Videoton ellen az UEFA Kupa döntőjének első találkozóján.

1980-ban a Népstadionban az alsó sor jobbszélén...

...1981-ben Tatabányán Csapóval a nyakában...

...1982 novemberében a Megyeri úton távolról csodálja Kardost és Kisznyért...

...és 1985-ben a csapat motorja és esze volt Székesfehérváron

És, persze, a spanyol labdarúgó-válogatott játékosaként is 1984 tavaszán az Üllői úton.

Az Üllői úton szörnyülködik, mit művelnek Nagy Antallal

Tehetségére hamar felfigyeltek, az ifjúsági válogatott után a Castillából lett utánpótlás válogatott 1978-ban, majd 1982 és 1988 között 42 válogatott mérkőzésen két gólt is szerzett.

A spanyol válogatottban az alsó sor jobbszélén

Két EB-n (1984, 1988) és két VB-n (1982 és 1986) szerepelt. 1984-ben Európa-bajnoki ezüstérmes volt.

Azon a spanyolok szempontjából rossz emlékű EB-döntőn Platini szabadrúgásánál a sorfal balszélén

Madridban a mai napig úgy emlegetik, a játékos, aki mindig elfogadta, amit kínáltak neki. Lehet, ő az egyetemes futballtörténet egyetlen olyan játékosa, aki soha nem kért többet annál, mint amit a klubja felajánlott neki.

Aktív pályafutásának befejezése után két évig még a Rayo Vallecanonál maradt tanácsadóként, majd visszakerült nevelőegyesületéhez, a Real Madridhoz, a Bernabeu stadion VIP boxait üzemeltető cég vezetőjeként.

A kétezres években a Real Madrid Ifjúsági Akadémia igazgatóhelyettese volt, mellette és utána is spanyol kereskedelmi tévéknél és rádióknál volt szakkommentátor.

2011 és 2013 között a kínai szövetségi kapitány Camacho segítője volt.

Jelenleg is aktív, a Real Madrid TV munkatársa.

Ricardo Gallego 2019-ben