Válogatott okosságok

Rájuk is gondolnak

Solymosi hamiskás mosolya: Ön bízna benne?

Ugyan ez a játék alighanem egyidős az internetes fórumozással, és a Google képkeresőnek köszönhetően értelmét is veszítette, mint vetélkedő, ugyanakkor talán még mindig szórakoztató lehet rácsodálkozni a futball történetének kevésbé ismert vagy csak szimplán elfeledett momentumaira.

A kérdés egyszerű: ki a kép jobb alsó sarkában látható középpályás?

Bombaként robbant a köztudatomba minap a hír, miszerint újabb sportágban indultunk el a nagyhatalommá válás irányába. Kékesi Márton ugyanis műlesiklásban megvédte ifjúsági világbajnoki címét! Ugye? Az ember keblét büszke forróság önti el a hírre. Bevallom, nem is tudtam róla, hogy az ifjú magyar tehetség már korábban is felállt a világ tetejére, de annyira fellelkesített a hír, hogy gondoltam, kicsit utánajárok ennek a csodának. Csoda ez mindenképpen, hiszen gondoljunk csak bele, egy igazi magyar ifjú a szittya pusztaságról – nem ám egy a könnyebb érvényesülés kedvéért állampolgárságot váltott alpesi titánról van szó!  – feltörölte a hótakarót nem csak a svájciak, németek, szlovének, amerikaiak, kanadaiak, norvégok, svédek és még ki tudja hány meredek lejtőkben gazdag nép ifjú bajnokaival, de azokkal az osztrák csemetékkel is, akik ha nem tehénkolomppal, akkor egyértelműen síléccel a lábukon pottyannak a világot jelentő lejtőkre. Nem kis dolog ez, akárhonnan nézzük.

Utazunk, szurkolunk és ahol a határon innen és túl magyarok szükséget szenvednek, próbálunk segíteni.  Éppen ezért se tessék elfelejteni ezt a nagyon szép kezdeményezést, amely bár hivatalosan augusztusban lezárult, a zalaegerszegiek például idén is jótékonykodtak - a kezdeményezés Facebook oldala itt található. De említhetnék még számtalan szurkolói adománygyűjtést az iszapkatasztrófa áldozatainak, vagy az árvízkárosultak számára.

A határokon túl, Moldovába menet Böjte Csaba gyermekotthonába  juttattak el szurkolótársaink adományokat, a remekül sikerült albán túra újvidéki megállójánál  pedig az egészen különös módon elítélt temerini magyaroknak. Most újra Újvidéken keresztül vezet dél felé a szurkolói busz és azóta újabb temerini magyarokat börtönöztek be. Elkél a segítség.

Halál a magyarokra! -a sokak által csodált Grobari falfirkája

Tegnap este alaposan elgázolt minket a különvonat. Persze már előzetesen is volt egy olyan gyanúnk, hogy ezzel a toldozott-foldozott védelemmel egy Videotonnál gyengébb csapat ellen is komoly problémáink lehetnek, de miután a középpályánk és a csatársorunk sem játszotta éppen élete mérkőzését, így aztán tényleg nem is lehetett kérdéses a meglehetősen ijesztő végeredmény.  Ignjatovic most ugye nem játszhatott, Tandia és Baráth még egy ideig száműzetésben tartózkodik, Novák Alexisz sérüléséről gyakorlatilag semmilyen információ sincs, Vidovic a télen Egerbe ment kiesni, Debreceni pedig az ismert okok miatt kizárólag az NB II-ben szokott pályára lépni. És akkor most ezzel a bravúros átkötéssel meg is érkeztünk a Budapest Honvéd MFA csapatához.

Ahogy várható volt, a péntek 13 órás indulásból nem lett semmi, de ez senkit sem lepett meg különösebben. Mindenhonnan szállingóztak a drukkerek, ki nemzeti színekben, ki klubcsapata felségjeleiben. Régi ismerősök üdvözölték egymást, már itt előkerültek az első sörök, a szervezők pedig fel-alá rohangáltak, hogy névsort egyeztessenek, mindenkit buszra tegyenek, és kezdetét vegye a balkáni kaland. Nem irigylem Kiss Peti barátomat, de ezúton is megemelem kalapomat, hogy bevállalta a hárombusznyi drukker utaztatásának megszervezését. A sofőrök arcán sem látható aggodalom, ők is tudják, hogy itt nem Zánkára visznek kisiskolásokat. Bár az egyikük okoskodik, hogy mit tűr el és mit nem, de ügyet sem vetünk rá.

Ez a három busz és a még útra kelő százötven-kétszáz honfitársunk a hazánkba hosszú idő után beköszönő fociláz igazi indikátorai. Futballáz? Bár a dánok elleni 0-0 és a stockholmi 1-2 után úgy tűnt, hogy már a rajtnál elbuknak Koeman fiai. Albánia ellen mégis húszezren tomboltak a Puskás Stadionban a 2-0-ás győzelmünknek. A Nemzet Sanyija Valettában is betalált, a körbeveréseknek és a gyengélkedő portugáloknak hála magabiztosan álltunk a csoportunk második helyén. Ha győzünk Tiranában, hét pontra nő az előnyünk a csoportharmadik Portugália előtt. A tiranai kiruccanás után pár nappal például jegyüzérektől lehetett csak jegyet kapni a Málta elleni hazai meccs napján.

Az alábbi két kép kiválóan illusztrálja mekkorát fejlődött  a magyar foci a sérófronton. Sorozatunk jelen részében a legjobb magyar frizurákat mutatjuk be.

A dicső múlt: Európa rettegett tőlük

A jövő csapata: a kezüket figyelje

Rengeteg sok blogbejegyzést, újságcikket olvashattunk mostanában a Barcelona válságáról. Mind azt a kérdést feszegette, hogy mi a probléma? A tiki-taki halála, hogy kiismerték és megtanultak ellene játszani a csapatok? Messi viszonylag gyengébb formája? Vagy egyszerűen csak az edző sajnálatos betegsége és hiánya? Nem tudjuk és nem is fogunk most ebbe belemenni, nem erről fogunk most írni. Nem is Hegyi Iván egészen minősíthetetlenül elfogult és ostoba véleményeiről a stúdióból, mert annyit nem ér az egész.

Arról írnánk ami teljesen látható és mérhető: a Reál Madrid sokkal magasabb csapat, mint a Barcelona. Megnéztük a transfermaket oldalon, ki hány centiméter és bizony várakozásainknál is sokkal nagyobb különbséget kaptunk. Nézzük meg a classicón pályára lépett 13 mezőnyjátékos magasságát:

Miután megírtuk első posztunkat labdarúgásunk gasztronómiai különlegességeiről, folytatjuk sorozatunkat! Hétvégére mindenképpen csípős paksi halászlét ajánlunk leves gyanánt.  Bár eteti magát, legyünk óvatosak! Hiába vannak kellemes emlékeink korábbi fogyasztásokról, ha nem a megfelelő pillanatban látunk hozzá, könnyen megfeküdheti a gyomrunkat. Tartsunk halas napot! A paksi halászlé ízét a rácponty hozza ki igazán! Végül kényeztessük ízlelőbimbóinkat egy kis belga csokoládéval. Most őszintén, kinek nem csorog a nyála a hat gombóc láttán? Italnak egri vörösborokat ajánlunk, Váci, miskolci, debreceni borosopincékből.

Újabb hét, újabb MLSZ közlemény, innentől kezdve nagyon fontos lesz nekünk a sportszerű szurkolás. Nem úgy, mint az előző közlemény vagy az azt megelőző tucatnyi esetében, hanem most már tényleg. Becsszóra. Amennyiben az a sportszerűséggel összeegyeztethető, megkockáztatnám, hogy kurva fontos.

Tekintsünk el attól, hogy hányadrangú probléma a lelátói skandálás abból a szempontból, hogy miért nem járnak sokan meccsre. Illetve egy pillanatra mégis nézzük meg, mivel indokolja az MLSZ mindezt.

Egyre hangosabb az a vélemény, hogy sokan azért nem járnak bajnoki meccsekre, mert riasztja őket az ott tapasztalt sportszerűtlenség, gyűlölethullám.

Ennyi? Tényleg erre alapozunk a magyar futball jövöjét (papíron) döntően befolyásoló intézkedéseket, hogy "egyre hangosabb az a vélemény"? Volt bármilyen értékelhető felmérés? Piackutatás? Bármi kézzelfogható a kósza pletykákon és az esetleges "X elvtárs állítólag támogatja az ügyünket" jellegű politikai nyomásgyakorláson kívül?

Engem például egyáltalán nem lepne meg, ha egy valódi piackutatás azt hozná ki, hogy a gyenge infrastruktúra, a gyenge produktum és az ár az a három tényező (és akkor a bundáról még nem is beszéltünk), ami a legtöbbeket elriaszt, de persze konkrét felmérés nélkül ez ugyanolyan vaktában találgatás, mint az MLSZ-é. Illetve egy kicsit kevésbé vaktában, mivel én már jártam magyar bajnokin úgy, hogy nem a VIP-zónában pogácsáztam. Ki tudja, tán arra is magyarázatot kapnánk, hogy a futballszezon toronymagasan legbalhésabb meccsének tartott Fradi-Újpestre két héttel a meccs előtt hogy fogyhatott el minden jegy, míg egyes családbarát fellegvárakban már az ezer néző is csak vágyálom.

De még ennél is nagyobb a probléma ezzel a bekezdéssel.

A Magyar Labdarúgó Szövetség vezetése olyan átfogó stratégiai fejlesztéseket indított el a labdarúgásban, amelynek eredményeként javul az infrastrukturális háttér, nő az amatőr és professzionális klubok anyagi mozgástere, a stadionokban erősebb lesz a szurkolók biztonságérzete

Tegye fel a kezét, aki ebből bármit érzékelt. Persze, azt látom, hogy EGYES klubok infrastrukturális háttere valóban javult, illetve javul, aminek bizonyára nagyon örülnek a hajdúsági illetve a felcsútsági szurkolók, de összességében azért nem látom dübörögni például a "Kulturált WC-t minden stadionba!" programot, esetleg a "Tégy a szarrá ázás ellen!" fedettlelátó-építési kezdeményezést.

Úgyhogy mintha érezné az MLSZ is, hogy talán nem ez a legfontosabb tényező (ezzel mintegy saját magának ellentmondva, ami régi szép hagyomány), de van még ennél is lejjebb.

A gyűlöletet, a verbális erőszakot, gyalázkodó rigmusokat, a mások provokálására, megsértésére alkalmas jelképek használatát a sportszerűség jegyében száműzzük a stadionokból.

És most akkor időzzünk is el itt egy pillanatra, vegyünk egy mély levegőt és ízlelgessük ezt a mondatot. Különösen ezt a szót: "mások" (nem, nem úgy). Mások, vagyis lényegében bárki. Akár a stadionban van, akár nem. Akár hallja, akár nem. Akár valóban megsértődik, akár nem.

Más nemzetiséget súlyosan sértő, irredenta szlogen. (fotó: triplawellyou.wordpress.com)

Ennyire tág és épp ezért teljesen semmitmondó definícióval, ami a lila plüssmajmok lengetését egybemossa az auschwitzozással, ahol egy "buzibíró" miatt elvileg megállítható a meccs (bár egynémely sporttárs ténykedését elnézve, ez valóban sérthető lehet a homoszexuálisokra nézve), ahol a pontos részletek kidolgozására egy egész hónapot írt elő saját magának a szövetség, a jövőbeni büntetési gyakorlat borítékolható.

Van rajtad sapka?