Válogatott okosságok

Mindenhonnan kiküldött tudósítónk hathatós segítségével szerkesztőségünk birtokába jutott egy titkos hangfelvétel. Az ismeretlen helyen és ismeretlen időpontban rögzített beszélgetés hitelességének megállapítását nem tartjuk feladatunknak, mindenesetre hosszas pálinkázás megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy minden kommentár nélkül a sportszerető közvélemény elé tárjuk a felvételen elhangzottakat.

A beszélgetés résztvevői:

Mr. A.N. Onym - a magyar labdarúgó-válogatott néhány napja a legnagyobb titokban kinevezett szövetségi kapitánya. A különböző sztárcsapatokkal és válogatottakkal összesen tizenhét BL-győzelmet, kilenc kontinensbajnoki és hat világbajnoki címet elért szaktekintély játékosként is a legnagyobbak közé tartozott: belső védő létére 317 válogatottsága során 509 gólt ért el, az elit bajnokságokban elért bajnoki és kupagyőzelmei pedig tulajdonképpen megszámolhatatlanok.

A Szakma

Nézem, doktor Csernus már megint az Y generációról szövegel, meg hogy milyen szar nekik, az nem derül ki, hogy miért, mondjuk tippem lenne rá, de én inkább tőle hallanám. Nem hallom, viszont legalább nem is ordibál. Bár az is lehet, hogy igen, szerencsére csak a már lejegyzett interjút olvasom.

Ipszilon generáció, hát ez meg mi a fene? Megnéztem a wikipédián és rádöbbentem: gyakorlatilag a ma aktív válogatott futballisták korosztálya ez, minusz Gera és Király, bár persze mivel szociológusok találták ki, a mai napig nem sikerült megegyezniük, hogy pontosan mettől meddig is tart.

Na végre, ez igen! Tippelőink rákapcsoltak ennek köszönhetően többen is találkozhattak a régen látott 50 feletti pontszámokkal! Ha még a Fradi is megverte volna a Halit, lettek volna 60 felettiek is! :) A Fradi meccsre csak Betta volt képes értelmesen tippelni, aki egyébként meglepő, de szintén egyéni csúcsot döntött. Kicsit a körmére nézünk, hogy nagyobbakat pörgessen, de így legalább az a pár állandó tippelő aki kimaradt viszonylag magas pontokat kaphatott. Az élmezőnyben drámaian meglépett Emi2, gyakorlatilag biztos, hogy félidőnél, ami ugye ezzel a fordulóval jön, ő lesz az első. Ebben a fordulóban azonban divaoni01 nyert, gratulálunk neki, négy telitalálattal, az igen! Hajtás után tippek, Betta, táblázatok meg minden. Tippeljenek jól, mert ezután félévi bizonyítványt osztunk!

Egy jó Szeged azért kéne az NB1-be!" "Egerszegi vagyok és utálom őket, de a Hali elleni meccsek mellett mindig a kanizsaiak elleni meccset vártam a legjobban". "Vidéki fellegvárak kellenének ez MTK helyett..." "Én úgy alakítanám ki az NB1-et, hogy..."

Hányszor, de hányszor hallottuk ezeket szurkolótársainktól? Akár egy sör mellett, akár internetes fórumokon, afféle alternatív magyar futballreform felvezetéseként. A lényeg az, hogy olyan bukott/eltűnt csapatokat szeretnénk tűzközelben látni - legalább a másodosztályban - ahol van hangulat, néző és a labdarúgásnak van múltban gyökerező hagyománya. Mellesleg ilyenkor akar mindenki megszabadulni szegény pápaiaktól, paksiaktól és a Kövesdtől. Illetve ekkor szokott még az is elhangzani, hogy "sok Pestre ennyi csapat!"

Ilyenkor mondhatnánk, hogy az legyen első/másodosztályú, amely kiharcolta a pályán a jogot. Másrészről azt is tudjuk, hogy a semmiből felbukkanó, mesterségesen felfújt csapatok pontosan ugyanúgy szoktak járni, mint a túlfújt lufi. Tehát elemi érdekünk, hogy olyan együttesek kerüljenek előtérbe, akik a nézőszám alapján akár üzleti alapon is működhetnének, vagy legalábbis nem vágnánk fájdalmas arcot és követelnénk lélegeztetőgépek vásárlását némi állami támogatásnál. Ezért a Válogatott Blog szigorúan tudományos alapon összeírta azt a bajnokságnyi, tehát 16 csapatot, amelyeknek helyük lenne az első két osztályban. Magyarán a listára felkerülés fontos alapfeltétele, hogy a Mennyei Másodosztály is csak álom legyen a jelenlegi állapotok szerint - és nem feltétlenül azonnal az NB1-be követeljük a listán szereplőket. Lényeges volt továbbá, hogy az adott település megfelelő méretű legyen, vagy legalábbis autóval és tömegközlekedéssel a környékbeli településekről nagy számú potenciális néző közelíthetné meg a stadiont. 

Nyilván a válogatási elveinkbe első pillantásra itt-ott bele lehet kötni, de bízunk benne, hogy észérveink súlya alatt minden kételkedő meghajol majd. Az első érvünk mindjárt az, hogy Miskolcig el sem kell majd menni az M3-ason, nemhogy tovább. Következzen a nép által régóta hiába követelt tizenhat csapat! A sorrendnek semmilyen jelentősége nincs.

A méret a lényeg:  Tony Pickard 18 éves, 190 centi és 200 kiló, emellett egész gyors is, ez a középiskolai futballban félelmetes szörnyeteggé teszi. Úgy fut át a védelmen mintha valami Piedone filmet látnánk. Tony a Yakama indián rezervátum egyik kis iskolájának a játékosa, ő egy Umatilla-Nez Perce indián  egy kis Sziú vérrel keverve. Érdekesség, hogy csapattársa az öccse is, aki 172 centi magas és 75 kiló.

Lantos Gábornak, a Magyar Rádió Zrt. sport-programszerkesztőjének új írása

1991.

Még csak vágyakoztam a Körkapcsolásba, de a kollégákkal szinte minden héten mentem a pályákra. Tanulni a nagyoktól, ők hogyan csinálják? Olykor-olykor tudósíthattam egy NB II-es rangadóról, sokszor jártam a Vágóhíd utcába is az Újpesti Dózsa férfi röplabdacsapatainak meccseire. De Körkapcsolásban akkor még nem lehettem – ne feledjük, a huszadik évemet sem töltöttem be.

Amikor most felidézem az 1991/92-es bajnoki szezon egyik ma már különlegesnek számító epizódját, gyakran mosolygok magamban, szinte magam előtt látom a történteket. A számban érzem a libamáj fenséges ízét. Látok egy budapesti csapatot, egy hamisíthatatlan vendéglős urat, egy rozzant pályát Zuglóban. A pókhálókkal beszőtt fakalyibát, amelyet rádiós közvetítő állásnak neveztek. S egy csomó, mindig éhes újságírót, akiknek csak addig volt fontos a meccs, s a zuglói kiscsapat, amíg a szünetben ott figyelt az asztalon a libamáj.

Az 1991/92-es NB I-es bajnoki szezon egyik újonc csapata a BVSC-MÁVTRANSSPED együttese volt. Olyan elképesztő ászok igazoltak ekkor a Kisteleki István vezette együtteshez, mint a 166 NB I-es meccset játszó Pintér Attila, s olyan máig feledhetetlen játékosok rúgták a labdát a Szőnyi úton, mint Várhídi Péter, Morzsa Zoltán, vagy éppen Tuboly Frigyes. A kispadon – ahogyan már írtam – a későbbi MLSZ-elnök, Kisteleki István üldögélt, a szakosztályt pedig Tóth István irányította.

Méltatlanul keveset foglalkoztunk az utóbbi időben a szívügyünknek tekintett harmadik vonallal. Pedig miután megfelezték a mezőnyt, tényleg izgalmasabb lett az NB3-as pontvadászat. Hallgatásunk egyik oka lehetne, hogy az előző szezonban a legritkábban sikerült eltalálnunk a leendő bajnokot, illetve jó pár esetben mellényúltunk a bennmaradók-kiesők mezőnyének megtippelésénél. Erről majd később. Bár nem vagyunk profik, okultunk a múlt hibáiból és kizárólag előre szeretnénk tekinteni – magyarán „dolgozunk és blogolunk tovább!” Jóslásra nem csak az előbbiek miatt nem fogunk vetemedni, hanem mert jelen állás szerint megtippelhetetlen a végső sorrend, továbbá tavaly is láttunk meglepő formahanyatlást – vagy épp ellenkezőleg: csapatok megtáltosodását. Azért annyi önkontrollunk már nincs, hogy máris ne tudnánk levonni néhány sommás következtetést.

Látogassunk el először napnyugatra, az NB3 Nyugati csoportjába! Nagy utazás lesz, mert Tököltől – Szombathelyig, Mosonmagyaróvártól – Nagyatádig húzódó roppant területen találhatóak meg a mezőny csapatai. Körbeverések, szervezett szurkolótáborok, szurkolói összecsapások, hihetetlen veretlenségi sorozatok és a Sport 1-en nap, mint nap látható szaktekintély. Ugye, hogy ilyen nincs Nyugaton? Kizárólag az NB3 Nyugati csoportjában! Maradjanak velünk!

Tradíció, küzdelem, hangulat. Ez az NB3 Nyugati-csoportja

A kézilabda nem különösebben népszerű sportág az Amerikai Egyesült Államokban. Sőt, ha azt mondjuk, hogy az ott hivatalosan Team Handball névvel illetett sportág gyakorlatilag ismeretlen arrafelé, azzal nem túlzunk sokat.

Mindazonáltal ott is van kézilabda-szövetség, akik egy nemzeti válogatottat is fenntartanak. Persze egy olyan országban, ahol szinte senki sem kézilabdázik, ez nem is olyan egyszerű feladat. Fogalmazzunk finoman: nincs nagy tülekedés a válogatott kerettagságért.

Falkensee egy negyvenezer lakosú város Németországban, Brandenburg tartományban, Berlin közvetlen szomszédságában. A városi kézilabdacsapat a német női ötödosztályban szerepel, ott is konkrétan az utolsó helyen állnak.
Ennek a klubnak az ificsapatában játszik a jelenleg tizenöt esztendős Sarah Johnson.

Nemhogy Dunát, hanem egyenesen már óceánt lehetne rekeszteni azokkal a soha semmit fel nem mutató „szakemberekkel”, akik hosszú évek (sőt, a különös kegyben részesültek már hosszú évtizedek) óta vidáman lubickolnak a magyar labdarúgás egyre melegebb és egyre büdösebb pocsolyájában. A csehországi U21-es Európa-bajnokságra kvalifikáló sorozat első két mérkőzése után még jelen sorok írója is optimistán tekintett a jövőbe, a ma este a Bozsik Stadionban elszenvedett albánok elleni 2-0-ás gyalázat után azonban már az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a közvetlen utánpótlás szekere is menthetetlenül megfeneklett a mindent felemésztő förtelmes posványban.

1953. november 14-én született Viczkó Tamás, a Ferencváros, az Újpesti Dózsa és a Haladás egykori védője.

1955. november 13-án született P. Nagy László, a Tatabánya egykori csatára.