Válogatott okosságok

Új sorozatunkban a női labdarúgást vesszük nagyító alá, elsősorban magyar szempontból. Szeretnénk megnézni, hogy mennyire fejlődőképes Magyarországon a foci női szakága, mekkora a tömegbázisa, milyen a bajnokság színvonala és természetesen jó szokásunk szerint igyekszünk a zsebekben is turkálni, pénz után kutatva. Jobb helyeken az áttekintést az alapoknál kezdik –mondjuk az utánpótlásnál- ám mi szeretnénk a lényegre térni, és női labdarúgó válogatottunkkal kezdeni az ismerkedést.

Bár elsősorban szeretnénk a hazai környezetre koncentrálni, óhatatlanul szükséges egy kis nemzetközi kitekintővel kezdeni. Mennyire népszerű a női labdarúgás a világban? Egyre népszerűbb, de kizártnak tartom, hogy valaha akár csak meg is közelítse a férfiak játékát akár sebességben, akár népszerűségben.  Ám még mindig vonzhat bizonyos országokban tízezreket a stadionokba és nevelhet ki sztárokat, példaképeket. Ráadásul már most négy kontinensről kerül ki a –nem túl sok csapatot számláló- élmezőny.

Magyar U-17-es női válogatott

Ez most már alighanem tényleg a vég kezdete Vácott, az MLSZ tegnap nyolc napot adott Hégeréknek, hogy biztosítsák a licenszfeltételeket, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy minimum egy hazai pályát kéne találni. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy Egerben például van is egy, az NB2-es feltételeknek megfelelő, kihasználatlan stadion.

Természetesen a váci futball nem fog ettől meghalni, sőt, hégertelenül alighanem tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés lesz. Az egyetlen, ami hiányozni fog nekem nagyon, az a csodálatos vacfc.hu honlap, úgyhogy mielőtt végképp az enyészeté lenne, innen szemezgetnék pár gyöngyszemet.

Képünk illusztráció

Rájuk is gondolnak

Solymosi hamiskás mosolya: Ön bízna benne?

Ugyan ez a játék alighanem egyidős az internetes fórumozással, és a Google képkeresőnek köszönhetően értelmét is veszítette, mint vetélkedő, ugyanakkor talán még mindig szórakoztató lehet rácsodálkozni a futball történetének kevésbé ismert vagy csak szimplán elfeledett momentumaira.

A kérdés egyszerű: ki a kép jobb alsó sarkában látható középpályás?

Bombaként robbant a köztudatomba minap a hír, miszerint újabb sportágban indultunk el a nagyhatalommá válás irányába. Kékesi Márton ugyanis műlesiklásban megvédte ifjúsági világbajnoki címét! Ugye? Az ember keblét büszke forróság önti el a hírre. Bevallom, nem is tudtam róla, hogy az ifjú magyar tehetség már korábban is felállt a világ tetejére, de annyira fellelkesített a hír, hogy gondoltam, kicsit utánajárok ennek a csodának. Csoda ez mindenképpen, hiszen gondoljunk csak bele, egy igazi magyar ifjú a szittya pusztaságról – nem ám egy a könnyebb érvényesülés kedvéért állampolgárságot váltott alpesi titánról van szó!  – feltörölte a hótakarót nem csak a svájciak, németek, szlovének, amerikaiak, kanadaiak, norvégok, svédek és még ki tudja hány meredek lejtőkben gazdag nép ifjú bajnokaival, de azokkal az osztrák csemetékkel is, akik ha nem tehénkolomppal, akkor egyértelműen síléccel a lábukon pottyannak a világot jelentő lejtőkre. Nem kis dolog ez, akárhonnan nézzük.

Utazunk, szurkolunk és ahol a határon innen és túl magyarok szükséget szenvednek, próbálunk segíteni.  Éppen ezért se tessék elfelejteni ezt a nagyon szép kezdeményezést, amely bár hivatalosan augusztusban lezárult, a zalaegerszegiek például idén is jótékonykodtak - a kezdeményezés Facebook oldala itt található. De említhetnék még számtalan szurkolói adománygyűjtést az iszapkatasztrófa áldozatainak, vagy az árvízkárosultak számára.

A határokon túl, Moldovába menet Böjte Csaba gyermekotthonába  juttattak el szurkolótársaink adományokat, a remekül sikerült albán túra újvidéki megállójánál  pedig az egészen különös módon elítélt temerini magyaroknak. Most újra Újvidéken keresztül vezet dél felé a szurkolói busz és azóta újabb temerini magyarokat börtönöztek be. Elkél a segítség.

Halál a magyarokra! -a sokak által csodált Grobari falfirkája

Tegnap este alaposan elgázolt minket a különvonat. Persze már előzetesen is volt egy olyan gyanúnk, hogy ezzel a toldozott-foldozott védelemmel egy Videotonnál gyengébb csapat ellen is komoly problémáink lehetnek, de miután a középpályánk és a csatársorunk sem játszotta éppen élete mérkőzését, így aztán tényleg nem is lehetett kérdéses a meglehetősen ijesztő végeredmény.  Ignjatovic most ugye nem játszhatott, Tandia és Baráth még egy ideig száműzetésben tartózkodik, Novák Alexisz sérüléséről gyakorlatilag semmilyen információ sincs, Vidovic a télen Egerbe ment kiesni, Debreceni pedig az ismert okok miatt kizárólag az NB II-ben szokott pályára lépni. És akkor most ezzel a bravúros átkötéssel meg is érkeztünk a Budapest Honvéd MFA csapatához.

Ahogy várható volt, a péntek 13 órás indulásból nem lett semmi, de ez senkit sem lepett meg különösebben. Mindenhonnan szállingóztak a drukkerek, ki nemzeti színekben, ki klubcsapata felségjeleiben. Régi ismerősök üdvözölték egymást, már itt előkerültek az első sörök, a szervezők pedig fel-alá rohangáltak, hogy névsort egyeztessenek, mindenkit buszra tegyenek, és kezdetét vegye a balkáni kaland. Nem irigylem Kiss Peti barátomat, de ezúton is megemelem kalapomat, hogy bevállalta a hárombusznyi drukker utaztatásának megszervezését. A sofőrök arcán sem látható aggodalom, ők is tudják, hogy itt nem Zánkára visznek kisiskolásokat. Bár az egyikük okoskodik, hogy mit tűr el és mit nem, de ügyet sem vetünk rá.

Ez a három busz és a még útra kelő százötven-kétszáz honfitársunk a hazánkba hosszú idő után beköszönő fociláz igazi indikátorai. Futballáz? Bár a dánok elleni 0-0 és a stockholmi 1-2 után úgy tűnt, hogy már a rajtnál elbuknak Koeman fiai. Albánia ellen mégis húszezren tomboltak a Puskás Stadionban a 2-0-ás győzelmünknek. A Nemzet Sanyija Valettában is betalált, a körbeveréseknek és a gyengélkedő portugáloknak hála magabiztosan álltunk a csoportunk második helyén. Ha győzünk Tiranában, hét pontra nő az előnyünk a csoportharmadik Portugália előtt. A tiranai kiruccanás után pár nappal például jegyüzérektől lehetett csak jegyet kapni a Málta elleni hazai meccs napján.

Az alábbi két kép kiválóan illusztrálja mekkorát fejlődött  a magyar foci a sérófronton. Sorozatunk jelen részében a legjobb magyar frizurákat mutatjuk be.

A dicső múlt: Európa rettegett tőlük

A jövő csapata: a kezüket figyelje

Rengeteg sok blogbejegyzést, újságcikket olvashattunk mostanában a Barcelona válságáról. Mind azt a kérdést feszegette, hogy mi a probléma? A tiki-taki halála, hogy kiismerték és megtanultak ellene játszani a csapatok? Messi viszonylag gyengébb formája? Vagy egyszerűen csak az edző sajnálatos betegsége és hiánya? Nem tudjuk és nem is fogunk most ebbe belemenni, nem erről fogunk most írni. Nem is Hegyi Iván egészen minősíthetetlenül elfogult és ostoba véleményeiről a stúdióból, mert annyit nem ér az egész.

Arról írnánk ami teljesen látható és mérhető: a Reál Madrid sokkal magasabb csapat, mint a Barcelona. Megnéztük a transfermaket oldalon, ki hány centiméter és bizony várakozásainknál is sokkal nagyobb különbséget kaptunk. Nézzük meg a classicón pályára lépett 13 mezőnyjátékos magasságát: