Edzésnaplóm legutóbbi bejegyzése óta bizony egy hónap is eltelt. A kellemetlen megfázás hamar igen-igen kellemetlen vírusos torokgyulladássá nőtte ki magát, majd rá egy hétre jött a tüdőszaggató köhögés. Ahogy lenni szokott, a lábadozás után újbóli visszaesés, majd a "most már elegem van, akkor is elkezdek legalább otthon edzeni"-t követő legújabb visszaesés. A február nekem már csak így szokott eltelni. Javuló pillanataimban ráadásul sikerült Rómában ragadnom, miután a helyiek nem tudtak mit kezdeni mintegy 6 centiméternyi lehullott hóval. Szóval az ígéretes évkezdetet egy hónap lyuk követte. Nem volt mit tenni, még a nemzeti ünnep előtt eljött az idő a visszatérésre, hogy a tavasz már újra formában találjon. Jól tettem, mert Vajk mellett egy másodpercet sem unatkoztam és fáradtan, de kedélyesen tértem haza a Perfect Fight Clubból.
És kihagyás ide, vagy oda, azért távolról sem volt olyan nehéz felvenni a fonalat, mint január elején. Jó tudni, hogy tényleg nincs olyan, hogy "hiábavaló erőfeszítés".









Beemelik az Árpád-híd déli oldalának utolsó elemét


