Válogatott okosságok

A magyar sportújságírás egyik legnagyobb tudású és legtapasztaltabb alakja azt mondta nekem egyszer, hogy első felindulásból sosem szabad cikket írni. Ezt a tanácsot ezúttal megfogadtam, és miután az elmúlt napok eseményeiről azóta már sokan elmondták és leírták a véleményüket, a történethez én már nem is tudnék sokat hozzátenni. A mozaikdarabkák nagy része a helyére került, a kép elkészült, lehet nézegetni. De elsőre sajnos nem úgy tűnik, mintha éppen remekművet látnánk. Na mondjuk másodjára sem.

2010. május 22-én a Blackpool FC szurkolói nem mindennapi csodának lehettek részesei: a szezon előtt kiesési favoritnak tartott klubjuk tényleg elbúcsúzott az angol másodosztálytól ...mert feljutottak a Premier League-be.

Kezdődik az ünneplés a Wembley-ben. Igen, az ott egy forgalomterelő kúp (fotó: bfcblog.co.uk)

Tekerjünk előre az időben, 2014. július 26-át írunk és két hét van az új szezonig. A Blackpool FC 8 igazolt játékossal és kapus nélkül vág neki a felkészülés utolsó szakaszának. Íme a csapat felállása az egyik felkészülési meccsről, öt próbázóval a kezdőben.

TEAM: Trialist, Waddington, Trialist, Perkins, McMahon (C), Dunne, Zenjov, Trialist, Trialist, Grant, Trialist.

— Blackpool FC (@BlackpoolFC) July 19, 2014

 Mi a fene történhetett a kettő között?

Marci nevű vendégszerzőnk, aki korábban már klaviatúrát ragadott nálunk az utánpótlás neveléssel kapcsolatban, maga is labdarúgóedzőként tevékenykedik. A napi aktualításon felül ez adja cikkünk fő pikantériáját.

Mint ahogy azt már mindenki tudja, Dárdai Pál kinevezésével 25 év után újra van magyar edző egy top bajnokság kispadján. Korábban előfordult, hogy Olaszországban egyszerre tizenkét magyar tréner dolgozott az első osztályban, igaz az még az (olasz)futball hőskora volt, 1933/34-ben. Egyébként akkor épp világbajnok lett a squadra azzurra, szóval innen nézve ez még komolyabb fegyverténynek számított. Most Dárdai egy 25 éves csendet tört meg, de vajon hogy érint ez minket, fiatal magyar edzőket?

Dárdai Pál már a Hertha BSC edzőjeként nyilatkozik

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

A minap sikerült véleményt alkotni a Magyar Labdarúgó Szövetség legújabb tervezetéről. Nem feltétlenül voltunk elragadtatva és külön-külön valamennyiünknek lenne bizonyos szegmensekben jobb ötlete. Vagy egyáltalán ötlete olyan területeken, amik valahogy mindig kimaradnak a „szórásból”. Tízmillió szövetségi kapitány országa vagyunk? Csak annyira, mint a többi ország - tapasztalatból tudom, hogy az angolok is örökké elégedetlenek a labdarúgásukkal és a közhiedelemmel ellentétben nagyon is szeretnek panaszkodni.

Nem kizárt, hogy nálunk történelmi okokból és az elmúlt évtizedek sikertelenségével együtt élve átlag feletti ez a faktor. Ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy gyakorta a talponállókban és a kocsmák mélyén, a korlátnak támaszkodva, vagy a székeken szotyit köpködve is megszülethetnek olyan megállapítások, javaslatok és észrevételek, amelyek abszolút megállják a helyüket és megvalósításuk esetén még felfelé is indulna meg a szekerünk.  Soha nem értettük, hogy a legkézenfekvőbb döntésekre is miért kell éveket várni (NB II és NB III mezőnyének létszámcsökkentése) és az alapvetően jónak tűnő terveket miért kell már az elején felpuhítani és kiherélni (az NB I-hez viszont nem nyúltak és szépen lassan elsorvadnak az NBIII-ba száműzött ifjúsági-tartalék csapatok is). Ami most van, az jó? Mégis kinek? Összegyűjtöttünk pár apróságot, amitől egészen biztosan jobb lenne a labdarúgásunk. De tényleg biztosan jobb lenne és többen is lennének kíváncsiak rá.

...annak kapcsán, hogy a 2015. február 6-án este lejátszott Bundesliga 2-es Erzgebirge (lánykori nevén Wismut) Aue-RB Leipzig – amúgy 2-0-ás hazai győzelemmel végződött – találkozón az Aue szurkolói a következő molinót feszítették ki:

A női kézilabda Bajnokok Ligájában a középdöntők zajlanak. A Válogatott Blog összeállította a kedves Olvasóknak a még versenyben lévő résztvevőkből a Bájosak Ligájának all star csapatát:

Sandra Toft: A norvég Larvik dán hálóőre hasonló arckifejezéssel konstatálhatta a decemberi Európa bajnokságon a debreceni közönség egyes általa vélt megnyilvánulásait...

Ennél általában csak hosszabb nadrágban láthatjuk

A kézilabda alapvetően egy nagyszerű sportág. A kétévente megrendezésre kerülő férfi VB pedig a sportági küzdelmek egyik csúcsa, az olimpia után a második legfontosabb eseménye. Logikus volna, hogy aki szereti a kézilabdát (még ha elsődlegesen a női szakág iránt érdeklődik is), az nagy figyelemmel kövesse a világbajnokság eseményeit.

Ehhez képes én magam nem láttam belőle, szó szerint, egy percet sem. Legalábbis, ha nem számítom az utólag a videómegosztókon megnézett, mindent egybevéve mintegy 3-4 percnyi anyagot, amin egy-egy érdekesebb eset volt látható.

Hogy süllyedhettünk idáig? Van a történetnek persze magánjellegű vonatkozása is (sok munka, túlóra, fáradtság), de különösebb késztetést nem éreztem a meccsek megnézésére, és utólag sincs hiányérzetem.

Az elmúlt hétvégén kilencedik alkalommal rendezték meg a Bánka Kristóf emléktornát, melyen együtt emlékezett az utánpótlás, Kristóf egykori játékostársai, barátai, régi nagy futball csillagok, és természetesen a családja.

Bánka Gyula is ápolja fia emlékét

Wampetits, Nagy, Czeizler, Konrád (forrás: a Degerfors IF honlapja)

Néha, amikor épp magabiztos passzban vagyok, szeretem azt gondolni, hogy ismerem egy kicsit az angol futballt. Na nem annyira, hogy tudjam, ki lőtte a Coventry City győztes gólját az 1987-es kupadöntőben (megnéztem, öngól volt), de azt tudom, hogy se azelőtt, se azóta nem nyertek. Na és azt is tudom, ki lőtte a legtöbb gólt egy bajnoki szezonban: Dixie Dean, szám szerint hatvanat. Na de itt van akkor egy másik egyszerű: ki az egyetlen angol csatár, aki elnyerte az európai Aranycipőt?

Hátööö...