Válogatott okosságok

"Tong Po-t akarom!" - hangzott el a legendás Kickboxer című filmben, amin egy egész generáció nőtt fel a kilencvenes évek elején. Bizony, ez legalább akkora filmes szállóige volt a most harmincas-negyvenes férfiaknak, mint anno egy Humphrey Bogart monológ a Casablancából. Máig sem értem, hogy lehetett nem szeretni ezt a filmet. Miután végigizgultunk jó másfél órát, és drukkoltunk, hogy van Damme megbosszulja megnyomorodott bátyját (hál' Istennek a Gonosz meglakolt), az iskolaudvarra zúdulva egymás után rúgtuk szét a pálmákat (illetve amit annak neveztünk ki), vagy játszottuk újra a film legvéresebb jeleneteit. Igaz, kissé még keveredtek az utca embere számára a stílusok azokban az időben  (kick box, thai box, kung-fu, karate stb), de nem volt olyan fiú, aki ne akart volna küzdősportolni. Lehetőleg valami távol-keletit, valami egzotikusat. Nem csoda, hiszen a VHS-hőskorszak egymás után szállította a szerethető, a rossz felett mindig diadalmaskodó, karatézó, kung-fuzó, vagy éppen thai-boxoló hősöket. Engem ha van Damme arcmimikája nem is ragadott meg, de most már bevallhatom: nagyjából azóta akartam thai-boxolni, mióta láttam ezt a hallhatatlan filmalkotást. Alig másfél évtized múlva végre meg is valósíthattam gyermekkori álmom - bizony, egyszerűen nem mindenhol van lehetőség találni egy jó edzőtermet, vagy egyáltalán edzőtermet. Ráadásul most az a szerencse ért - és velem együtt még vagy négy tucat vállalkozó kedvű harcost - hogy egy Thaiföldről érkező instruktor vezetett be a muay-thai mélyebb rejtelmeibe. No de eddig hosszú út vezetett. Szeretném egy posztban összefoglalni, hogy mit is jelent számomra a muay-thai, vagy közismertebb nevén a thai-box. 

Pontosan 100 esztendeje, 1914 augusztus 19-én született az Újpest és a magyar labdarúgás egyik legnagyobb edzője, Baróti Lajos. 

Baróti Lajos szövetségi kapitányként 1978-ban

A kézilabdázók utánpótlás-világeversenyeit minden évben a nyári szünetben rendezik. Ez sok szempontból praktikus, a résztvevők számára azonban olykor kellemetlen következményekkel is jár. Mert attól, hogy ő júliusban valamilyen EB-n, VB-n vesz részt, nem fognak a számára külön egy másik júliust a naptárba iktatni.

A női junior válogatott. Fotó: MKSZ

Ráadásul mi magyarok elég nagy hangsúlyt fektetünk az utánpótlás-versenyekre is, ezért a válogatottak az EB-k, VB-k előtt általában több hétig készülnek az adott versenyre.

Sok ez a 48 csapat? Vagy éppen kevés? Jó ez így kéne egy köztes osztály az NB III és a megye közé? Ezt nem most fogjuk kitalálni, töprengtünk ezen már éppen eleget. Akárhogyan is lenne jó, most már mindegy. A nekünk oly kedves NB III-as pontvadászat 2014/15-ös idénye végre útjára indul! Lesznek olyan csapatok, akik bár szívünkhöz nőttek az elmúlt két év alatt, immáron nem lesznek velünk – például az Andráshida. Ellenben lesznek nagy visszatérők, mert Nógrád újra harcba dobja az SBTC-t, Csank Mester bajuszpödrésétől retteghet az ellen és Jászberényben is megfújhatják a kürtöket szezonkezdetkor. Visszajutott a III. Kerületi TVE, a Gyöngyös és a Sárvár is negyedosztályú száműzetéséből. Ahogy visszakerült az NB III-ba a Kisvárda, a Kozármisleny és a Tatabánya is, bár erről ők valószínűleg szívesen lemondtak volna, tekintve, hogy tavaly még az NB II-es bajnokságra készültek. Bár nagy izgalmak várhatóak a feljutásért és a kiesés elkerüléséért vívott harcokban, Önöknek nem kell izgulniuk, mert előre megválaszoljuk a legfontosabb kérdéseket! Ahogy azt is, hogyan kerül ide Dombi Tibi és Kerekes Zsombor.

Harmadosztályú utazás

Kamaszkorom egyik legszebb intelme, melyet egy idősebb családtagomtól kaptam, hogy nem lehet minden nőt megszerezni, de törekedni kell rá. Nos, jelenleg - három évtized múltán - közel hasonló helyzetben vagyok. Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Az intelem analógiáját követve, bár lehetetlen lesz mindegyiküket, de törekszem rá. Listámra felkerültek olyanok is, akik többszörös válogatottak lettek, világbajnokságokon védhettek, és olyanok, akikre manapság már csak szűkebb pátriájukban, egykori csapataik szurkolói emlékeznek tisztelettel és szeretettel.

Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet - de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat. Lesznek olyanok, akiknek a hetvenes évek eleje volt pályafutásuk befejezése, lesznek olyanok, akiknek a nyolcvanas évek végén kezdődött, lesznek olyanok, akiknek teljes pályája ebben a két évtizedben teljesedett ki.

Lesznek olyanok, akik..., nem is soroljuk tovább a lehetőségeket, olvassák szeretettel sorozatunkat!

Nohát robogunk is tovább a csudálatos nb1 tippeldével! Az utolsó forduló a fantasztikusan parádésan soha el nem felejthető Fradi-Cselszki meccs miatt csonka. Azért gratulálunk bengeduz90-nek, ő szerezte a legtöbb pontot 7 meccs után. Természetesen amint lejátszák az elmaradt meccset pótoljuk a pontokat. Amik botrányosan alacsonyak lettek, mellesleg. Na de sebaj, hajtás után minden jó, tippeljenek jól!

Az ember számára félelmetes állatok, a sas, a sárkány vagy az oroszlán a barlangrajzoktól a modern művészetekig kedvelt alanyai voltak a festőknek és szobrászoknak. A sasszobor műfajban többezer induló küzd a dobogóért. Mi leszűkítettük a versenyt a nagyvadak (mázsás sasok) kategóriára, és Önöket kérdezzük: melyik a legszebb?

Ebben a szezonban bizony kerülni fogom a Mennyei Bajnokság mérkőzéseit. A válogatottban még nem vagyok biztos, de ott is valószínűsítem a távolmaradásomat.

„– Hányszor szidtad a csapatot, mert nem hajtottak?

– Meg sem tudnám számolni. Ezért is maradoztam el.

– Ugye-ugye! Nekik az a dolguk, hogy fussanak, passzoljanak, gólt lőjenek. Mi pedig szurkolók vagyunk. Az a dolgunk, hogy elmenjünk a meccseikre, emlékezzünk a hagyományainkra és szurkoljunk. Emellett dolgozzunk és családot alapítsunk. Ez az élet rendje!”  

Ez a párbeszéd tavaly megjelent regényemben hangzott el – a fejezet végén egyébiránt pozitív kicsengéssel. Mi volt az a roppant esemény, aminek hatására most mégis megváltoztattam a véleményemet és a távolmaradásra bíztatok mindenkit?

Egyrészt semmi különös nem történt, másfelől azt is megértem, aki továbbra is jegyet vesz (előtte regisztrál, tenyérszkennel stb.). Senkit sem buzdítok arra, hogy kövesse a példámat. Azt sem mondom, hogy most már örökre kizárom életemből a „magyarfocit” – sőt, az alacsonyabb osztályokkal kárpótolom magam. De ettől függetlenül még soha nem volt ilyen csömöröm és undorom a magyar labdarúgástól. Lehet, hogy volt már rosszabb is, de ennyire csekély esély még nem volt arra, hogy egyszer majd jobb lesz. Az ok pont, hogy nem egy-két nagy horderejű esemény volt, hanem épp ellenkezőleg: csak a szokásos. Az viszont elapadhatatlanul és minden eddiginél nagyobb mennyiségben.

Ez sem rosszabb és kevésbé stresszes

Tíznapos válogatott felkészülésre hívta be a nemzeti csapat kapitánya, Németh András az ország legjobb női kézilabdázóit augusztus elején. Nem is keveset, némi szervezési nehézség miatt rögtön több mint harminc játékost. Ugyanis egy négycsapatos felkészülési tornát is rendezett a Magyar Kézilabda Szövetség Kecskeméten, de – mivel ilyenkor a legtöbb európai országban a játékosok a klubjaikkal végzik az alapozást – csak két ellenfelet sikerült keríteni, így negyediknek az úgynevezett magyar B-válogatott állt be.

Magyarok egymás közt. (Fotó: MKSZ, Kovács Anikó)

Nem csak a Mennyei Bajnokságban és az európai kupák selejtezőiben, hanem a Magyar Kupában is beindult a nagyüzem és megrendezték az első fordulót. Szerdán következnek az NB I-es alakulatok.  Volt pár meglepetés - például máris kiesett a Dunaújváros Orosházán - de a legtöbb eredmény hallatán bizony kevesen kapták fel a fejüket, pedig nem egyszer az alacsonyabb osztályú csapat lépett tovább az eddig megrendezett 34 párharcban. Számunkra sokkal érdekesebb, amikor elviekben azonos szinten lévő csapatok csaptak össze, bár az eredmény ezt megkérdőjelezi. Nyilván kedvenc pontvadászatunk résztvevőire, az NB III mezőnyére fókuszáltunk. Csepel - Létavértes 12-0, Veresegyház - Bölcske 0-7, Nyírbátor - Vác 1-5. Hat NB III-as csapat. Ha hozzátesszük, hogy a Csepel gyakorlatilag amatőr és végigszenvedte a tavaszt, a Bölcske papíron kiesett az NB III-ból, a Vác pedig még csak most jutott fel Pest megyéből, akkor erősen megkérdőjeleződik a három vesztes részvétele a jövő héten induló NB III-as bajnokságban. De jó hír a három vesztesnek, hogy ugyanabban a csoportban próbálhatnak szerencsét. Tényleg jó így ez a harmadosztály? - kérdeztük nemrégiben. Ezek után van rá némi esély, hogy a Keleti-csoportban megismétlődik a tavalyi komolytalan jelenetsor a mezőny végén.

 Jellemző kép: Csepeliek gólt ünnepelnek, a Létavértes középkezdéshez készülődik Fotó

Stadion-avató népünnepély Újpesten: Az UTE hagyományaihoz méltó a felújított stadion