Kamaszkorom egyik legszebb intelme, melyet egy idősebb családtagomtól kaptam, hogy nem lehet minden nőt megszerezni, de törekedni kell rá. Nos, jelenleg - három évtized múltán - közel hasonló helyzetben vagyok. Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Az intelem analógiáját követve, bár lehetetlen lesz mindegyiküket, de törekszem rá. Listámra felkerültek olyanok is, akik többszörös válogatottak lettek, világbajnokságokon védhettek, és olyanok, akikre manapság már csak szűkebb pátriájukban, egykori csapataik szurkolói emlékeznek tisztelettel és szeretettel.

Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet - de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat. Lesznek olyanok, akiknek a hetvenes évek eleje volt pályafutásuk befejezése, lesznek olyanok, akiknek a nyolcvanas évek végén kezdődött, lesznek olyanok, akiknek teljes pályája ebben a két évtizedben teljesedett ki.

Lesznek olyanok, akik..., nem is soroljuk tovább a lehetőségeket, olvassák szeretettel sorozatunkat!

 Palla Antal

Az 1950-ben született egykori kapus huszonegy évesen, az 1971/72-es bajnoki szezonban mutatkozott be a Rába ETO csapatában. Első éveiben még nem volt főszereplő, Földes Dénes, illetve Borbély László mögött csak másod-, illetve harmadhegedűs szerep jutott neki.

Mikor már rég Palláé volt a főszerep, 1980-ban a Megyeri úton parádézik az Újpesti Dózsa ellen

A hetvenes évek közepétől került reflektorfénybe az ETO-nál, különösen akkor, amikor Földes már leginkább csak rutinja, tapasztalata miatt volt utolsó éveiben a győriek keretében. Palla tizenegy szezont töltött a Rába-parti zöld-fehéreknél, 154 bajnoki találkozón védett, ezzel a győri kapus-örökranglistán (Saša Stevanović és Földes mögött) a harmadik helyen áll.

Az 1981/82-es bajnokcsapatban, az alsó sor bal szélén. A másik végén Kiss Csaba, fent középen pedig Kovács László. Érdekesség, hogy ebben a bajnokságban még Hornyák Béla is védett, ő nincs a képen

A Verebes-féle első bajnokcsapatban is szóhoz jutott egy alkalommal, így bajnoknak is mondhatta magát, de részese volt egy bajnoki bronzéremnek és egy Magyar Kupa (MNK) győzelemnek is.

Az 1979-es kupadöntőn Palla bravúrjai kellettek a győzelemhez

A kupagyőzelmet követően a Rába ETO a KEK-ben (A Kupagyőztesek Európa Kupája, az EL egyik elődje) indulhatott. Az első fordulóban rögtön a Juventust kapták, mindkét meccsen Palla védett, nem kevés bravúrt bemutatva. A megannyi világsztárral (Zoff, Scirea, Tardelli, Gentile, Causio, Bettega) felálló Zebrák csak 3:2-s összesítéssel jutottak tovább, úgy, hogy Torinóban egy győri öngól után csak egy nagyon véleményes büntető hozta meg az olaszok sikerét a 73. percben...

Palla Antal 1982 nyarán az NB II-es Veszprémbe (akkori nevén Bakony Vegyész) igazolt, már a Verebes-aranykorszak legelején látszott, nem az akkor harminckét éves hálóőrrel tervezik a jövőt.

Palla Antal a Bakony Vegyész 1982/83-as csapatképén, az alsó sorban középen

Palla hat szezont töltött Veszprémben, csapatával megjárva a poklot és a mennyországot. Estek ki a harmadosztályba, majd azt megnyerve jutottak megint vissza. 1988-ban pedig az NB II-t megnyerve kerültek a legfelső osztályba. Palla, amolyan jutalomjáték gyanánt, az 1988/89-es bajnoki szezonban még 1 mérkőzésen szerepelt az NB I-ben, aktív pályafutását ekkor, közel negyven évesen fejezte be.

Palla Antal kapusedzőként hű maradt a győriekhez, a 2000-es évek elejéig egykori klubjánál dolgozott, mind a felnőtteknél, mind a utánpótlás csapatoknál.

Győri kapusedzőként 2003-ban, az álló sorban balról a negyedik. Akkori "tanítványai" Sebők Zsolt és Krass Árpád voltak

A labdarúgással akkor is csak azért szakított, mert gyermekei már nagyon rég a világ másik végén éltek, végül feleségével felszámoltak itthon mindent és Ausztráliába költöztek, hogy újra együtt lehessen a Palla-család.

2020-ban boldog civil nyugdíjasként

Petry Zsolt

Az 1966-os születésű egykori kapus áll sorozatunkból korban a legközelebb hozzám. Labdarúgó pályafutását a BVSC-ben kezdte, tizenhárom évesen igazolt az MTK-VM-be. Előbb serdülő-, majd később ifjúsági válogatott is lett. 1984-ben alapembere volt a moszkvai ifjúsági labdarúgó Európa-bajnokságot nyert magyar válogatottnak.

Az EB győztes magyar válogatott a Luzsnyiki stadionban, az álló sor jobbszélén Petry Zsolt és Szeiler József

Ezekben az években elég sok volt a közös kapcsolódási pontom Petryvel. Ő akkor tizennyolc volt, én tizenhat éves korom környékén jártam. Nem akarok legendákat építeni, mekkora barátok voltunk, mert nem volna igaz. Jó ismerősök voltunk, ráadásul egy középiskolába is jártunk, az érdeklődésünk is közös volt. Labda, kapu, csajok. Zsolt végtelenül szerény srác volt és az EB győzelem után is az maradt. Talán még kínosan ügyelt is rá, nehogy bármilyen gesztussal, mozdulattal olyan látszatot keltsen, mintha fejébe szállt volna a dicsőség. Az a fekete-sárga Adidas mez, amiben a döntőn védett, 1984 nyarától évekig nálam volt. Abban gyakoroltam sokszor én is, hátha belőlem is olyan kapus lesz, mint belőle. Nem árulok el nagy titkot, az én nevem nem lett ismert, mint híres kapus. Már a Videotonban védett, mikor egy őszi délutánon visszavittem apukájának a mezt, hogy köszönöm, de nem ezen múlik. Velem 35 éve poénkodnak a barátaim, hogy félpályáról csak a vaknak lehet gólt rúgni, meg nekem. Vele nem. Az EB döntőben tizenegyespárbajban kerekedtünk a házigazda szovjetek fölé, Petry 3 büntetőt hárított. Nem sokkal utána egyszer "szakmáztunk" elárulta a titkát. Egy év múlva egy hasonló szituációban voltam, a hálóm mögött állt. Módszerét követve kettőt megfogtam a második és a harmadik sorozatban. Nagyon büszke voltam magamra, pedig csak azt csináltam, amit előtte ő javasolt. Rám vigyorgott, csak ennyit kérdezett: ugye, ugye?

1985-ben az MTK-VM első csapatához került, két idényen keresztül volt Gáspár József tartalékja, mindössze 5 mérkőzésen védett, magyar bajnoki címet szerzett. Verebes vagy nem bízott benne, vagy pedig csak szimplán - ez szíve joga volt - Gáspár Józsefben bízott....

Magyar bajnokként 1987-ben, a legfelső sor bal szélén

Petry 1987-ben igazolt a Videotonba. Eleinte Koszta János tartalékja volt Kovács Ferenc idejében, majd Kaszás Gábor edzősége alatt, Koszta távozásával megnyílt a lehetőség előtte.

Petry Zsolt 1989-ben a Videoton kapusaként - az MTK-VM ellen, a Hungária körúton

Három bajnoki idény alatt 72 bajnoki találkozón védett.

1990-ben a Budapesti Honvéd kapusa lett. A szezonban mind a 30 mérkőzésen ő védett, Tarlósi István, a közvetlen Petry után jövő korosztály ifjúsági válogatott kapusa nem jutott szóhoz mellette. Dr. Mezey György vezetésével bajnoki címet nyertek a kispestiek.

Petry Zsolt a Budapesti Honvéd kapusaként

Petry Zsolt 1991-ben külföldre igazolt. 1999-ig védett Belgiumban a Gent és a Charleroi, Törökországban a Genclerbilgiri, Hollandiában a Feyenoord, illetve Németországban az Eintracht Frankfurt csapataiban. Összesen közel 200 bajnoki találkozó védett külföldi csapatokban.

Frankfurti kapusként 1998 nyarán, egy edzőmeccsen

1999 és 2001 között rövidebb időt eltöltött az MTK-ban, a finn Kotkan és a Dunaferr csapataiban. 2001 és 2004 között a német Paderborn csapatában védett, utána, harmincnyolc évesen fejezte be aktív pályafutását.

Petry Zsolt 1988 és 1996 között a magyar labdarúgó válogatottban 38 alkalommal szerepelt.

Petry Zsolt 1995-ben címeres mezben

1990-ben Magyarországon az Év Labdarúgójává választották.

Petry pályafutása befejezése után kapusedzőként kezdett dolgozni. 2009-ig a Paderborn, azt követően pedig a Hoffenheim kapusedzője volt, közben a magyar labdarúgó válogatottnál is tevékenykedett.

Erwin Koeman segítőjeként 

Rabcsák János

Az 1954-es születésű egykori kapusnak furcsán indult az NB I-es pályafutása. Az akkor alig húsz éves, egykori ifjúsági válogatott kapus, a Miskolci VSC szépreményű játékosaként előbb aláírt a Rába ETO-hoz, majd pár nappal később elfogadta a Honvéd invitálását is. Próbálta utólag semmisnek nyilváníttatni szerződését Győrben, de már késő volt. Rögtön egy éves eltiltással kezdett az élvonalban…

Kor(osztály)történet 1972-ből:

Tavasszal még csak egy szakszervezeti torna, a Vasutasokkal. Mekkora generáció, mekkora kapus. Vegyük át. Az álló sor balról: A legendás Simonyi Feri bácsi, sok tehetséget fedezett fel. Mellette Rabcsák János (Miskolci VSC), Varga István (BVSC), Debnár Péter (BVSC), Lazsányi László (BVSC), Szabó Ferenc (Celldömölki VSC), Sziebeig Sándor (Váci Vasutas), Vajki Károly (MÁV DAC), Szakál Béla (BVSC), Staller Tamás (BVSC), Nagy Sándor, intéző. Lent: Garabuczi Zoltán (DVSC), Pistár Mihály (Törekvés), Horváth Csaba (Haladás), Mészáros András (MVSC), Horváth Gyula (Haladás), Derdák Tibor (Haladás), Törőcsik András (BVSC), Holler Ferenc (Szolnoki MÁV), Ádám László (Dunakeszi VSE)

Ősszel pedig már a magyar ifjúsági labdarúgó válogatott. Állnak balról: Kovács Béla, Nagy Péter, Varga József, Nagy Mihály, Végh Tibor, Ádám László, Forintos József, Lakatos Károly, Rabcsák János. Guggolnak: Szabó Ottó, Nyilasi Tibor, Magyar István, Szabó Ferenc, Jankovics Sándor és Kuti László.

Kispesten három szezont töltött el a büntetése lejárta után.

Rabcsák János 1976-ban

Mindössze 7 bajnoki mérkőzésen léphetett pályára, de gazdagodott egy bajnoki bronzéremmel és tagja volt az UEFA Kupa-negyeddöntős csapatnak.

A bajnoki bronzérmes csapatban 1977/78-ban

A Budapesti Honvéd után eljutott azért Győrbe is. Egy szezont töltött a kispadon Palla Antal mögött, játéklehetőséget jellemzően csak kupamérkőzéseken kapott.

Egy Magyar Kupa (MNK) mérkőzésen a Fradi ellen 1978-ban

Következő állomása Békéscsaba volt, ahol 1979 és 1983 között játszott, itt szerzett magának igazándiból nevet.

1982 nyarán Oláh Imre és Hanyecz János között

Négy szezon alatt 82 elsőosztályú mérkőzésen léphetett pályára. 1982 őszén a Népsport osztályzatai alapján az idény kapusa címet is elnyerte.

Rabcsák János 1982 tavaszán a Békéscsaba kapusaként a Fáy utcában

Élvonalbeli pályafutásának utolsó szezonjában a Nyíregyháza kapusa volt, az 1983/84-es szezonban Csepecz Jánossal felváltva védtek, 18 bajnoki találkozón szerepelt. A csapat kiesése után maradt Nyíregyházán és az NB II-ben is a nyírségiek kapuját védte, még három évig. Az a névsor is páratlan volt, Csehi, Gere, Váczi, próbáltak vissza jutni. Dalnoki volt az edző, sajnos a mínusz 6 pont sok volt nekik...

Utána NB III. következett Nagykállón, majd Sényő Megye 1-től indulva NB I/B-ig jutottak. A Szpariból Szikszai, Szobonya, Capacina Valer, sőt, Mező József is volt egy évet. Bentmaradtak, de pénzhiány miatt nem indultak.

A megyei bajnokságban, a Sényő kapusaként, az álló sor jobb szélén a második

Aktív pályafutásának befejezése után Vásárosnaményban működtetett kapusiskolát.

Köszöni szépen, ma is jól van. 2018 farsangján kapusnak öltözött

Rapp Imre

Az 1937-es születésű kapuslegenda szülővárosában, Dunaföldváron ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival.

Kényszerhelyzet volt a labdarúgás Rappnak. Sportolói pályafutását szépreményű ökölvívóként kezdte. A labdarúgás közelébe úgy került, hogy bokszolóként később elég nehezen kapott volna sportmunkatársi állást, ezért javasolták neki, ideiglenesen legyen focista, úgy könnyebben kaphat bújtatott állást. Már fociedzéseket is látogatott, mikor egy megyei válogató meccsen kiütötte ellenfelét. A bíró szabálytalannak ítélte Rapp megmozdulását, erre a spori is kapott egy akkorát, hogy Rapp eredeti ellenfele mellé feküdt. A megmozdulás végeredménye örökös eltiltás lett. Rapp Imre így maradt meg a labdarúgásnak.

1954-ben, tizenhét évesen igazolt az akkor harmad osztályú Paksba, ahol rögtön az első csapathoz került. 1957-ben a Kaposvári Kinizsi csapatához igazolt. A védés annyira jól ment neki, bekerült az NB II-es válogatottba is.

Rapp Imre elöl fekszik a Kaposvári Kinizsi 1958-as csapatképén

Két kaposvári szezonja után került Tatabányára, huszonkét évesen közvetlenül a klub első számú kapusától, Grosics Gyulától leshette el a szakmai fortélyokat. 1964-ig védett Tatabányán.

Grosics Gyula 1962-ben szimbolikusan átadta helyét Rapp Imrének

1962-ben, Grosics visszavonulásakor, úgy tűnt mindenki számára, hogy eljött Rapp ideje. Alig lett ő a bányászcsapat első számú kapusa, nagyon rövid időn belül megsérült. A csapat kényszerhelyzetbe került, nem volt kapusuk. Dr. Lakat Károly vezetőedző ekkor hozta az MTK-ból Gelei Józsefet, aki jól teljesített. Rapp a felépülése után újra csak a kispadon találta magát.

1965-ben igazolt a Pécsi Dózsába, ahol tíz szezonon keresztül védett (1972-től a klub nevet váltott és Pécsi MSC-ként működött tovább). Legemlékezetesebb pillanatai közé tartozott, mikor 1970 őszén a Newcastle United elleni Európai Városok Kupája (EVK - az EL egyik őselődje) mérkőzésen a továbbjutásról döntő büntetőpárbajban az angolok első három tizenegyesét megfogta, illetve 1973-ban a Fradi elleni 0:0-t követően a Népsporttól 10-es osztályzatot kapott.

Egy látványos Rapp mozdulat a Pécs kapusaként

1976-ban a Kaposvári Rákócziban fejezte be aktív pályafutását. Rappnál a kaposvári szereplés már nem volt betervezve, hiszen hivatalosan 1975-ben már a Pécsi MSC-ben elbúcsúztatták, ráadásul gálameccsel. A Rákóczi akkori kapusának, Hegedűs Péternek akkor jött a nagyon súlyos sérülése, a csapat vezetői kérték Rappot, pár mérkőzésre vállalja el a portás szerepet náluk. Akkor is tudott olyan teljesítményt nyújtani, hogy bekerült a forduló válogatottjába!

"Korosztályában a  legjobb kapusnak  tartottam. 1975-ben felkerültünk a Kaposvárral az NB I-be, sajnos a  8. mérkőzésen súlyos sérülést szenvedtem.  A vezetőség keresett egy azonnal bevethető kapust a csapathoz, és az akkor már visszavonult Rapp Imrét hívták. Ő első szóra jött segíteni egykori egyesületéhez és az őszi 7 meccset szenzációsan védte végig. Még tavasszal is ott maradt  biztonságképp a csapatnál és sokat segített nekem a tanácsaival. Második apám volt, rengeteget foglalkozott velem, ritka rendes, jó ember volt, és jó kapu is."

Hegedüs Péter

Minden mozdulata fényképező gépért kiáltott

Az első osztályban összesen 298 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 5 gólt szerzett tizenegyesből.

1965 nyarán a Vasas kölcsönjátékosaként eljutott egy dél-amerikai túrára az angyalföldiekkel. Illovszky Rudolf kérése volt, hogy a pécsi játékost vigyék magukkal. Elképesztő dolgokat művelt. A játékosok mondták neki, ha pesti lenne, már rég sokszoros válogatott lehetne. Rapp csak annyit válaszolt, pestiként nem lenne kunszt válogatottnak lenni. Küldjetek egy kapust vidékre, hogy csinálja utánam. Aztán legyen onnan válogatott!

Rapp Imre többszörös B-, és olimpiai válogatott volt, tagja volt az 1972-ben Münchenben olimpiai ezüstérmet szerzett magyar válogatott keretnek, illetve az 1972-es EB 4. helyezett keretnek, de mérkőzésen egyiken sem lépett pályára.

Rapp Imre az olimpiai keretben 1972-ben, az alsó sorban középen, tőle balra Rothermel Ádám, jobbra Géczi István

A magyar labdarúgó válogatottban egy alkalommal szerepelt 1973-ban, harminchat évesen.

Pályafutása befejezése után edzősködött alacsonyabb osztályú csapatoknál is, majd végleg a civil életre váltott, nyugdíjazásáig az egyik megyei építőipari vállalatnál dolgozott energetikusként.

2015 júniusában, a Király Gábor-féle kapusiskola vezető instruktoraként, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el, hetvennyolc évesen. 

Rothermel Ádám

Az 1948-as születésű Rothermel tizenhat évesen lett a Fővárosi Autóbusz SE (a BKV Előre egyik jogelődje, a következő évben fuzionáltak a Budapesti Előre SC-vel, kialakítva a ma ismert klubnevet) igazolt labdarúgója. 1967-ben, két évvel később, már stabil kezdőkapus volt, mikor csapata az NB I/B-be feljutott, nem követte csapatát, hanem elfogadta a Tatabányai Bányász invitálását. Kezdetben az olimpiai bajnok Gelei József cseréje volt, majd 1969-től, a nagy előd visszavonulásától, övé lett a főszerep a bányászvárosban.

Egy magabiztos labdaszerzés 1971-ből a Tatabánya kapusaként

Öt idényt töltött el Tatabányán, 96 bajnoki találkozón lépett pályára, 1972-ben tagja volt a Magyar Kupa (MNK) döntős csapatnak.

1974-ben igazolt az Újpesti Dózsába.

Éles szemű és jó fejszámolási képességekkel rendelkező olvasóimnál most elképzelhetően bejelzett a naptár-szeizmográf. Ha aktuális főhősünk 1967-től öt szezont töltött Tatabányán és 1974-ben igazolt az Újpesti Dózsába, jogosan merülhet fel a kérdés, mi történt Rothermel 1973-as esztendejével. Nos, a helyzet leginkább a következő történethez áll a legközelebb: mint mindenki, ő is egy kis vidéki csapatból fővárosi nagycsapatba akart igazolni. Nem működött ez olyan egyszerűen akkor, ahogy ma hinnénk. Egész egyszerűen egy évet ki kellett várnia, hogy simán eligazolhasson.

Hét szezont játszott Újpesten, ez idő alatt 112 elsőosztályú mérkőzésen szerepelt.

Az Újpesti Dózsa 1976/77-es csapatképén az álló sorban a bal oldali kapus, másikuk Kovács II. László

Minden bizonnyal Rothermel Ádámhoz is el fog jutni sorozatom ezen része. Ádám, ez az egyik kedvenc Dózsa csapatképem. Én akkor nyolc éves voltam. Azóta foglalkoztat a kérdés, egyszer szeretném megtudni a választ. Akkor mi adott okot a nevetésre, mikor viszonylag mindenki komoly képet vág?

A Dózsával háromszoros magyar bajnok, kétszeres bajnoki ezüstérmes és egyszeres Magyar Kupa (MNK) győztes, illetve bajnoki bronzérmes volt.

Első két újpesti idényében Szigethi Károllyal védtek felváltva, azt követően Kovács II. László előtt volt egyeduralkodó, végül utolsó két idényében Tóth Zoltánnal védtek nagyjából igazságosan elosztva, felesben.

1982-ben a Salgótarjáni BTC-hez igazolt, ahol 7 bajnoki találkozón szerepelt. Az NB II. Keleti csoportjában a középmezőnyben vitézkedő tarjániak Rothermellel a kapuban nem szenvedtek vereséget. Ezt követően a Soroksári VOSE-ban fejezte be pályafutását.

Rothermel Ádám már nevelőegyesületéből bekerült a korosztályos válogatottba. Ifjúsági játékosként két válogatott találkozón védett, mindkétszer nála idősebb kapust váltott. Egyszer Brünyi Béla, egyszer pedig Bicskei Bertalan cseréjeként lépett pályára. 1970 és 1976 között az A-válogatott címeres mezét 13 alkalommal húzhatta magára.

Rothermel Ádám 1971-ben a bécsi Prater stadionban Himnuszt hallgatja, Albert Flórián és Mészöly Kálmán között

1972-ben, Münchenben, olimpiai ezüstérmet szerzett. Egy mérkőzésen kapott szerepet, Géczi István cseréjeként.

Pályafutása befejeztével rendőrtisztként dolgozott nyugállományba vonulásáig.

Tartja a kapcsolatot a régi játékostársakkal. Itt 2017-ben Dunai Ede és Sarlós András társaságában 

Szabó László

Az 1953-as, miskolci születésű egykori hálóőr a DVTK serdülő csapatában ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. 1971-ben, tizennyolc évesen került a felnőtt kerethez.

A DVTK 1976-os csapatképén Szabó László az alsó sor balszélén, a másik végén Veréb György

Tizenegy szezont töltött el Diósgyőrben, több, mint 100 bajnoki találkozón védett.

Szabó László 1980-ban bajnoki találkozón a honvédos Bodonyi Béla elől szerzi meg a labdát

Sikerlistáján szerepel egy bajnoki bronzérem, két Magyar Kupa (MNK) aranyérem és egy ezüstérem. Tagja volt a KEK- (Kupagyőztesek Európa Kupája, az EL egyik elődje) negyeddöntős csapatnak. A DVTK "aranycsapatát", illetve korszakát ma már a legvérmesebb diósgyőri emlékőrzők is a klub kapuslegendájával, Veréb Györggyel azonosítják - tévesen. Az 1978/79-es idényben a dobogón végzett csapat 34 találkozójából Szabó 32 mérkőzésen védett! Szabó Géza edzősége alatt szép fokozatosan Veréb előtt ő lett a csapat első számú kapusa. Azonban mikor dr. Puskás Lajos vette át a csapatot 1981-ben, teljesen felborultak az erőviszonyok, Szabó rövid idő alatt Veréb György és Gulyás István mögött, harmadik számú kapusként találta magát.

1982-ben igazolt az NB II-es kisebbik szegedi csapatba, a Délép SC-be, ahol Leskó László Rába ETO-ba történt igazolása után éppen "üresedés" volt. Az 1983/84-es idényben, mikor a SZEOL AK felkerült az első osztályba, új igazolásként Szabó László is újra NB I-es labdarúgó lett.

A klub a 85. születésnapjára mindenkori legjobb teljesítményét nyújtva, újoncként, a 9. helyen végzett. Szabó az egyik vezéregyénisége volt a csapatnak.

Szabó László 1983 őszén a SZEOL AK kapusaként

Páratlan sorozatot mondhattak maguknak, a bajnoki tabella első öt helyezettjét (Bp. Honvéd, Rába ETO, Videoton, Ú. Dózsa, Tatabánya) hazai pályán legyőzték. Szabó László parádézott az idényben, a szezon végén a Népsport osztályzatai alapján az Év Kapusa címet is elnyerte. Többek közt olyan teljesítményeknek is köszönhetően, mint amikor a bajnokság első felében a bajnok Győr otthonában két büntetőt is hárított, vagy mint amikor annak ellenére volt a mezőny legjobbja, hogy csapata Zalaegerszegen 4:2-re kikapott.

A következő szezonban elmaradtak a Szabó parádék, de nem rajta múlt, hogy csapata egyértelműen a bajnokság leggyengébb csapatának bizonyult és végül két év NB I. után kiestek. Szabó László összesen 47 első osztályú mérkőzésen védett, a többi lehetőség Hornyák Béláé volt.

Az 1985/86-os idényt Békéscsabán, illetve jobbára annak kispadján töltötte, Leboniczky mögött csak 7 mérkőzésen szerepelt.

1986/87-ben a frissen felkerült Eger SE tartalékkapusa volt Bodolai István mögött, aki addigra már a klub egyik intézményévé vált.

Szabó László az Eger SE 1986/87-es csapatképén az álló sorban, az alsó sorban Bodolai István

Szabó Lászlónak 9 mérkőzés jutott. A következő idényben maradt az egriek játékosa. Pályafutását is az Eger csapatánál fejezte be 1991-ben, közel harminckilenc évesen.

Szabó soha sem került szóba a magyar labdarúgó válogatottnál, annak ellenére, hogy még a DVTK kapusaként az ifjúsági és az utánpótlás válogatottakban is 15-15 alkalommal szerepelt.

Szabó aktív pályafutása után sem szakított a labdarúgással. Egerben telepedett le családjával, utánpótlásedzőként kezdett a csapatnál, majd vezetőedzőként dolgozott az NB III-ban és megyei I. és II. osztályú csapatoknál. Legutoljára az egriek kapusedzője volt. 

Szarka Zoltán

Az 1942-es születésű egykori hálóőrrel lehetne a legegyszerűbb dolgom, hiszen jóformán egész életében egy klubban játszott, a Szombathelyi Haladásban. 

Szarka, mondhatni, villámkarriert futott be. Tizenöt évesen jelentkezett először edzésre a Szombathelyi Dózsába. Összesen alig három esztendőt töltött a lila-fehéreknél, mikor 1961-ben a városi nagycsapathoz, a Haladáshoz került. A Hali úgy maradt kapus nélkül, hogy az utolsó hadra fogható emberük, Tormási Emil is megsérült. Szarkát személyesen a MÁV szombathelyi igazgatója hívatta, és közölte vele, holnaptól a Haladás kapuját fogja védeni.

Szarka Zoltán a Haladás 1973/74-es csapatképén az állós sorban a jobboldali kapus, másik végén akkori tartalékja, Mursits József

Szarka 1961 és 1980 között tizenkilenc (!!) szezonon keresztül játszott a Haladásban, ezidő alatt jutott szépen másodosztályú szereplés is neki, így is 244 elsőosztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

1976-ban látszólag szorult helyzetben 

Legnagyobb sikere egy Magyar Kupa (MNK) második helyezés.

1980 után védett még a Bőben, Sárváron, majd a Sabaria SE-ben, 1989-ig pedig az osztrák alacsonyabb osztályú SC Nikitsch csapatában. Ekkor fejezte be hivatalosan pályafutását.

Szarka Zoltán volt utánpótlás-, és B-válogatott, kétszer ült tartalékként a nagyválogatott kispadján. Címeres mezben hivatalosan sosem lépett pályára. 

Szarka Zoltán címeres mezben

Cserébe 1968-ban olimpiai aranyérmet nyert, kevésen múlt, hogy 1964-ben is. Komoly szakmai indokok voltak, hogy ne utazhasson a tokiói olimpiára. Az NB I/B-ből nem illett ez...

Szarka Zoltán az olimpiai dobogó tetején, a kép bal szélén félig látszik csak

Mikor a Haladásból alacsonyabb osztályba igazolt, mellette 1980-tól egészen 2002-ig kapusedző volt a Rohonci úton. Akkor nyugdíjba vonult, de betegségéig dolgozott, gyerekekkel foglalkozott.

Hetvenedik születésnapján köszöntötték Szombathelyen

Szarka Zoltán 2016. áprilisában, hetvenhárom éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.

Szeiler József

Az 1965-ban született Szeiler József tizenhárom évesen lett a Ferencvárosban lévő Budapesti Vegyiművek SC igazolt labdarúgója. Alig három esztendő múlva, mikor a Kén utcában már a felnőtt csapat kapuját védte a BLASZ I-ben, igazolt a kerület másik végébe, az FTC csapatához. Itt korának megfelelően visszakerült a korosztályos ifjúsági csapatba. A ranglétrát végigjárva tudása és tehetsége révén bekerült az ifjúsági válogatottba, sőt, Petry Zsolt tartalékjaként ifjúsági EB győztes volt 1984-ben. Mikor felkerült a Fradi junior keretébe, és utazhatott volna szintén Petryvel párban az ifi VB-re, szószerint több törés következett be pályafutásában. Előbb csak a csuklója, majd miközben lábadozott, egy autóbaleset következtében, szinte mindene. Több, mint két év volt a teljes rehabilitáció. 

A felépülést követően 1986 és 1988 között, felhozó jelleggel, kölcsönben szerepelt rövidebb ideig a Volánban, a Pénzügyőrben és a Veszprémben is. Zsiborás Gábor sérülését követően a Fradi hazarendelte Józsa Miklós mögé a kispadra.

Szeiler József a Fradi kapusaként

Szeiler két évig ült a kispadon zokszó  nélkül, mire 1990-ben (Figyelem, 1984., az EB-győzelem óta hat év telt el!) életében először bajnoki meccsen védhetett a Fradiban. 1992-ig Balogh Tamással védett párban (Időnként Horváth Dezső is szerepet kapott), mikor újabb hosszú hónapokat kellett elveszítenie. Ezúttal rákot diagnosztizáltak Szeilernél, közel egy év maradt ki neki. A visszatérés szenzációsan sikerült neki, 1993 őszén 1 mérkőzés kivételével mindegyiken ő védett. A BL csoportkör meccseit azonban már megint a kispadról nézte, ezúttal már Hajdú Attila tartalékjaként. Novák Dezső után Mucha József, később Varga Zoltán lett az edző, ismét Szeileré volt a főszerep.

1996 őszén a Newcastle Unitedet legyőző csapatban

Szeiler József 1997-ig 66 bajnoki találkozón védett, eredménylistája szinte páratlan. Három-három bajnoki cím, Magyar Kupa és Szuperkupa győzelem, két-két bajnoki ezüst-, és bronzérem. 1995-ben az FTC örökös bajnoka címet is megkapta.

Szeiler József sérülései és betegsége alatt már tudatosan készült a varhatóan közel lévő civil életre. Tanulni kezdett több fronton is, a Testnevelési Egyetemen a labdarúgó szakedzőit és a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán a pénzügyi vállalkozói szakot. Pályafutása befejezése után előbb sportmenedzserként a magyar labdarúgó válogatott körüli marketinges ügyekkel kezdett el foglalkozni, majd a volt a Fradi futballcsapatát működtető Kft. illetve Rt. igazgatója is.

Több mint egy évtizede a Sugár Üzletközpont igazgatója, mellette rendszeresen játszik a Fradi öregfiúk csapatában.

A Sugár Üzletközpont igazgatójaként 2020-ban

Szendrei József

Az 1954-ben, Karcagon született egykori válogatott cerberus viszonylag későn kezdett focizni. Tizenhat évesen lett a Szolnoki MÁV MTE játékosa, még balhátvédként. Egy évvel később már kapusként folytatta, újabb egy év múlva már a felnőtt NB II-es csapat kapuját őrizte.

Első osztályú Szendrei-mozdulat az NB II-ben a hetvenes évek elejéről a Szolnok kapusaként

Szendrei 1972 és 1980 védett Szolnokon, egy kétéves megszakítással, mikor 1974-ben Szentendrére került katonaként a Kossuth KFSE csapatához.

1975-ben a KKFSE csapatképén

1980 nyarán Temesvári Miklós vezetőedző invitálására, az akkor az NB I-be feljutó Nyíregyházi VSSC kapusa lett. A szezon végén a kesztyűjét szögre akasztó Buús György jelképesen neki adta át a helyét az utolsó fordulóban.

Szendrei József a Nyíregyháza kapusaként az 1980/81-es bajnoki szezonban

A bajnokságban 28 mérkőzésen védett, a szezon végén az Év Kapusa címet kapta meg a Népsport osztályzatai alapján.

A következő szezont már Újpesten kezdte, Temesvári Miklós a Megyeri útra szerződött és magával csábította.

1985-ben az Újpesti Dózsa kapusaként

Az Újpestben 1987-ig, hat szezon alatt 126 NB I-es mérkőzésen lépett pályára. Egyszeres magyar bajnoki ezüstérmes és háromszor Magyar Kupa (MNK) győztes volt a lila-fehérekkel.

Szendrei József 1982-ben első kupagyőzelme alkalmából

Tagja volt a KEK-negyeddöntős csapatnak.

Aberdeenben (is) bravúrt bravúrra halmozott

Talán nem szentségtörés kissé negatív felhangú sorokat írni. Alapvetően a kapusokkal elfogult vagyok, pláne, hogy Szendrei nekem az egyik legnagyobb kedvencem volt. De Csámpi munkásságához hozzátartoztak az elképesztően nagy potyagólok is. Nem azért, mert ez jellemző volt rá, vagy túl gyakoriak voltak. Pont ellenkezőleg. Olyan típusú kapus volt, aki alapvetően képes volt hosszú ideig bravúrt bravúrra halmozni, meccseket hozni tartósan. Az 1985/86-os bajnokság a mai napig úgy él az emlékezetemben, hogy Kardos Józseffel gyakorlatilag ketten voltak a főszereplők, hogy a Dózsa nem kieső helyen zárt (Az újpestiek ekkor 11. helyen végeztek, ami önmagában nem jelenti a kiesés veszélyét, de 25 ponttal zárták a bajnokságot, két másik csapattal egyetemben. Mögöttük volt egy 24 pontos csapat, a két kieső 22-22 ponttal ment a másodosztályba).  De nála voltak pillanatok, amik egész egyszerűen megmagyarázhatatlanok. Olyan gólokat is tudott kapni, melyek manapság benne lennének az Eurosport szilveszteri összefoglalójában. Olyan kaliberű kapus volt, hogy ezek nála simán belefértek, a szurkolók sosem kezdték ki, mindig mellette álltak.

A Vasas elleni páratlan potyagólja három képben, aki látta, nem felejti el

A teljesség igénye nélkül ilyenek voltak az 1982/83-as KEK sorozatban a Göteborgtól kapott gólja a Megyeri úton, az 1983/84-es KEK sorozatban az AEK Athén ellen kapott gólja, ugyanebben a szezonban kapott gólja bajnoki meccsen a Vasas ellen.

1987-ben, a bajnoki ezüstéremmel tarsolyában Spanyolországba szerződött az FC Malaga másodosztályú csapatához. Csapatában 37 tétmeccsen lépett pályára egy év alatt. Kiderült, ő még sokkal többre hivatott, a következő idényben már a Cadiz hálóját őrizte az első osztályban.

Négy szezon alatt 79 bajnoki találkozón védett. Az 1990/91-es szezonban részese volt a klub legnagyobb történelmi győzelmének, amikor a Koeman, Laudrup, Zubizarreta-féle Barcelonát könnyedén lelépték 4:0-ra.

Szendrei József a Cadiz kapusaként

Cadizban annyira népszerű volt, hogy az andalúz válogatottba meghívott vendégként is szerepet kapott.

Szendrei József 1985 és 1988 között 10 alkalommal húzhatta magára a magyar válogatott címeres mezét.

A mérkőzései több, mint a felén még gólt sem kapott. Szerepelt az 1986-os mexikói labdarúgó világbajnokságon, az egyik csoportmérkőzésen, Kanada ellen ő védett.

Szendrei az 1986-os labdarúgó világbajnokságon

2013-ban Esterházy Miksa-díjat kapott, elismerésül a sport népszerűsítésében hosszú időn keresztül kiemelkedő tevékenysége miatt. 

Aktív pályafutás befejeztével az üzleti életben találta meg számításait. Egy sportszergyártó cég magyarországi vezérképviseletét látja el, több mint húsz éve. Időnként feltűnik szakértőként sportcsatornákon, de tevékeny szerepet sosem vállalt a magyar labdarúgásban.

Az üzletember Szendrei 2018-ban 

Szentmihályi Antal

Az 1939-es születésű egykori kiváló hálóőr tizenkét éves korában lett szülővárosa egyik csapatának, a Győri Textiles SE-nek az igazolt labdarúgója. Következő évben már a Győri ETO ifjúsági csapatát erősítette. Az ifi korosztályból kiöregedve 1958-ban a felnőttek közt is bemutatkozott, sőt, rögtön az első számú kapus lett. A szezonban 21 NB I-es mérkőzésen szerepelt, és bár idény végén a győriek kiestek, teljesítményével felhívta magára a nagyobb klubok figyelmét és a Vasashoz igazolhatott. Hat szezont töltött el piros-kékben, 125 bajnoki találkozón lépett pályára.

Szentmihályi Antal a Vasas BEK-mérkőzésén 1961-ben a Bernabeu Stadionban

Angyalföldön kétszeres magyar bajnok, egyszeres bajnoki bronzérmes KK (Közép-európai Kupa) győztes és második helyezett volt.

1965-ben igazolt az Újpesti Dózsába.

Szentmihályi itt már a Dózsa kapusaként valamikor a hatvanas évek végén

Kilenc, sikerekben gazdag szezont töltött Újpesten, 232 bajnoki találkozón védett.

Szentmihályi Antal az 1972/73-as bajnokcsapatban az álló sorban a baloldali kapus, a sor másik végén Szigethi Károly

Trófea-, és cím gyűjteménye páratlanul gazdag. Hat magyar bajnoki aranyérem, két-két bajnoki ezüstérem és Magyar Kupa (MNK) győzelem, egy bajnoki bronzérem, VVK (Vásárvárosok Kupája, az UEFA Kupa, illetve az EL őselődje) döntő és negyeddöntő, két BEK (Bajnokcsapatok Európa Kupája, a BL elődje) negyeddöntő és egy elődöntő.

Szentmihályi Antal az 1973/74-es idény végén, harmincöt évesen fejezte be aktív pályafutást.

Az 1973/74-es BEK sorozatban, amikor az Újpesti Dózsa az elődöntőig menetelt, a 3. fordulóban a csehszlovák Spartak Trnava ellen mindkét mérkőzés 1:1-re végződött. 1974 márciusában a Megyeri úton a hosszabbítás sem hozott eredményt, jöhettek a büntetők.

Szentmihályi megfogja Keketi büntetőjét

Szentmihályi a második sorozatban előbb Karol Dobias, majd az ötödik sorozatban a kapus, Dusan Keketi tizenegyesét is megfogta. A Trnava után jött az a Bayern München, amely gyakorlatilag egyenlő volt a pár hónappal később világbajnokságot nyert nyugatnémet labdarúgó válogatottal. És minden egyéb már csak történelem...

Szentmihályi 1961-ben, még a Vasas játékosaként lett válogatott.

Szentmihályi a válogatott edzőtáborában 1966-ban kapuskollégájával, Gelei Józseffel, Mészöly Kálmánnal és Farkas Jánossal

1969-ig 31 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, utoljára Marseille-ben volt válogatott.

Szentmihályi az 1969-es prágai 3:3-as VB selejtezőn

1964-ben a tókiói olimpián aranyérmes, a spanyolországi labdarúgó EB-n bronzérmes lett. Szerepelt az 1966-os angliai labdarúgó VB-n.

Pályafutása befejezése után rögtön kapott munkát Újpesten, a csapat  utánpótlás-szakágvezetője lett, majd 1976-ban szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. Ezután edzőként dolgozott Magyarországon többek közt a Székesfehérvári MÁV Előrénél, a Tatabányai Bányásznál, a Videotonnál, az MTK-VM-nél és a DVTK-nál, külföldön Kuvaitban és a Maldív-szigeteken. 1997-ben vonult nyugdíjba.

2019-ben a Vasas mellett a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja, valamint az Újpest is köszöntötte a 80 éves Szentmihályi Antalt.

Domonyai László, a Vasas klubigazgatója az ünnepelttel 

A teljes sorozat fellelhető itt.

Szintén figyelmükbe ajánljuk:

Időkapszula: NB I. - 1980/81
Időkapszula: NB I. - 1981/82
Időkapszula: NB I. - 1982/83
Időkapszula: NB I. - 1983/84

Végül egy kis kötelező irodalom: 

Osztálynapló