Válogatott okosságok

A magyar jégkorong felépítése viszonylag egyszerű. Keress egy várost, állami céget, vagy vállalkozót aki hajlandó pénzt adni és vedd meg azokat a játékosokat akiket meg tudsz fizetni. Igy legtöbb esetben a meccseken forintmilliók játszanak a fillérek ellen és ez legalábbis megnehezíti a fejlődést.

Negyven percen át egy egészen jó mérkőzést játszottunk az aktuális Európa-bajnok ellen. Ennek a nagyszerűen hangzó hírnek az élét az rontja el kissé, hogy amikor ez a negyven perc elkezdődött, akár lényegében már mindegy volt. 

Az első húsz percben tragikusan, mélyen a tudásszintje alatt játszott a magyar válogatott a kézilabda-világbajnokság ma esti meccsén, és ezalatt olyan hátrányt szedett össze, amit már a második félidő szenzációs teljesítményével sem sikerült kiegyenlíteni. 

"Nem éppen szokványos ok miatt halasztották el az Olympique Marseille kupamérkőzését. A gárda a harmadik ligás Rouen otthonában lépett volna pályára, de a városban egy közeli gázszivárgás miatt rettenetesen büdös van."

Kimentem én a mai edzőmeccsre is, mert megérdemlem. Hát meg is érdemlem, ha legközelebb is kimegyek! Bár mondjuk valószínűleg ez így is lesz, miután szombaton abban a faluban játszunk, aminek Kispest a külvárosa. Tudjátok, ahol arról a híres madridi játékosról nevezték el az akadémiát! Szívesen megnézném, hogy amióta nem jártam ott, azóta vajon hány újabb pálya nőtt ki a fűből. Ez az eddigi utolsó ottlétem egyébként tavasszal volt a Puskás Suzuki Kupán, ahol is a döntőben egy szoros 7-0-val tanítottuk őket móresre. Ami azért viszonylag tisztes kis eredmény, főleg annak tudatában, hogy néha nálunk már az is komoly logisztikát igényel, hogy mikor, melyik korosztályunk tud edzeni a kevéske pályánk valamelyikén.

Komoly hagyományai vannak mifelénk annak, hogy ha valaki feltesz egy - nem is feltétlenül csak az ő számára - logikusnak tűnő kérdést, illetve már-már egyértelműnek látszó érvekkel támasztja alá bizonyos gondolatait, akkor nemes egyszerűséggel rásütik a bélyeget: demagóg! Néhányan ráadásul ezt ugyanolyan mélységes megvetéssel képesek kimondani, mintha az adott vélemény gazdája legalábbis rablógyilkos vagy pedofil lenne.

Ebben a bejegyzésben még a látszatát is kerülni akarom annak, hogy demagógnak tűnjek. Így aztán szándékosan nem fogok azon elmélkedni, hogy egy-egy sportlétesítményre, illetve összességében a sportra fordított összegből mennyi inkubátort lehetne venni, hány kórházat lehetne korszerűsíteni, ez az összeg milyen mértékű nyugdíjemelésre lenne elegendő, vagy ennek a pénznek például az oktatás területén hol lenne a legjobb helye.

Sanyi bácsi kihirdette a keretet a fehéroroszok elleni felkészülési mérkőzésre. Ez lesz a románok elleni "sorsdöntő" meccsünk előtt az utolsó meccs ahol labdázgathatnak a fiúk. Nézzük akkor a keretet, persze szubjektíven, nem kell vele egyetérteni. Kiket hívott be a mester, látszódnak e a tanulságok az igen halványra sikerült norvég meccs után? Avagy szóljunk e Kálmán bácsinak, hogy melegítsen és pörgessen, mert le kellene ülnie a kispadra?

Kapusok
Bogdán Ádám - Egyértelmű. Nincs nála jobb. Kár, hogy idén az angol másodosztályban, de legalább véd.
Gulácsi Péter - Ez a srác úgy híres és elismert focista nálunk, hogy lassan 23 évesen nem volt egy angol harmadosztálynál komolyabb felnőtt mérkőzése. Erősen kérdéses.
Megyeri Balázs - Fél éve gyakorlatilag nem védett, teljesen kiesett a csapata kapujából. Elég érthetetlen.

Védők
Guzmics Richárd - Az nb1 11. helyezettjétől védőt behívni csibészes merészség, dehát ez a védjegye a szakmának már nagyon régóta.
Kádár Tamás - Ok
Korcsmár Zsolt Ok
Mészáros Norbert - Őt soha nem értettem. Egy birodalmi lépegetőhöz tudnám hasonlítani. Nem mai gyerek, a magyar foci tragédiája, hogy (ha) nincs helyette jobb.
Szolnoki Roland - Jobbhátvéd poszt nagy hiányposzt, fiatal, miért ne? Talán valami ragadt rá Sousától és a Videoton külföldi védőitől. Reméljük!
Vanczák Vilmos - Jó az, Vili, hajrá!
Varga József - Józsika, aki remek játékos, sorban állank évek óta a jobbnál jobb csapatok a Debrecennél. Ha mégse akkor át lettünk verve. Én birom, de nem jobbhátvéd.

Középpályások
Dzsudzsák Balázs - Aranylabdás fiúnk, legjobb játékosunk.
Elek Ákos - Az őszi diósgyőri szereplés után, Elek Ákos utolsó egy éve után őt behívni? Számomra érthetelen.
Hajnal Tamás - Ok. Mondjuk, bár ő is sajnos sokat melegítette a kispadot mostanában.
Gyurcsó Ádám - Szerintem fizikailag alkalmatlan a komoly focira. 1% esélyt adok neki, hogy egy átlagos nb1-es focistánál valaha jobb lesz. Az meg már szerencsére a mai magyar válogatotthoz kevés. Bár ahogy elnézem a listát, annyira mégse..
Koltai Tamás - Győrben jól elfocizgat, válogatottban minden meccsen kiütközik, hogy mennyire más itthon tologatni a labdát mint a nemzetközi porondon.
Koman Vladimir - Jól eltűnt az orosz tundrán, de legalább jó játékos.
Pátkai Máté - Szerintem jelenleg nagyon távol áll a válogatott szinttől.
Pintér Ádám - Ok.

Csatárok
Böde Dániel - Remek, drukkolok neki. Van benne erő és akarat. Ez a magyar focisták 95%-ból cakkumpakk hiányzik.
Rudolf Gergely - Teljesen érthetetlen. Csilliárdos fizetésért elmegy Borsodba ahol manapság a karácsonyi asztalon is csak zsiros kenyér van, de legalább cserébe állandóan sérült volt, ha meg nem akkor sem csinált semmi érdemlegeset. Képességeit tudjuk, de az utóbbi egy éve alapján eszébe sem kellett volna, hogy jusson Sanyi bácsinak.
Szabics Imre - Ok, nincs jobb.
Szalai Ádám - Persze.

Biztonsági tartalékok:
Halmosi Péter - Nevetséges! Biztonsági tartaléknak a hajzselé gyárba tenném, esetleg.
Németh Krisztián - A megváltónk akire 5 éve várunk. Lassan keresni kellene másikat.
Szakály Péter - Nevetséges a négyzeten! Hihetetlenül gyenge a válogatott meccseken, lásd még Koltai.
Varga Roland - Ok. Csak azok a képek ne lettek volna, Roli...

Létrejött, amire Amerika egy éve várt. Létrejött a HarBowl! Az NFL nagydöntőjébe a San Francisco 49ers és a Baltimore Ravens jutott be, hogy február 3-án (magyar idő szerint 4-én hajnalban) megküzdjenek New Orleansban a Vince Lombardi trófeáért.

Mi megmondtuk előre...ugye megmondtuk? Egyszerűen elképesztő, ahogy Mocsai Lajos össze tudja szedni csapatát a fontos meccsekre. Persze, éppen lehetett gyenge formában az ellenfél, a kapufáról pattanhatott szerencsésen a labda, no meg  a bírók is... De egy ilyen győzelmet nem kell magyarázni. Főleg úgy nem, hogy ez a „szerencsehullám” éppen  a kapitány kinevezése óta tart, immáron a negyedik világversenyen. Az alapvető elvárásokat –mint eddig mindig- most is teljesítettük. A kérdés már az, hogy sikerül-e túlteljesíteni azokat.

Írásaimban szeretném röviden górcső alá venni a vidéki futball hagyományait Magyarországon, először is a nemzeti bajnokságok érdekességeivel foglalkoznék két részletben, később kitérek majd a honi- és nemzetközi kupákban elért eredményekre is.

Amit fontos lehet előre leszögezni: Magyarországon általában fővároscentrikus volt a labdarúgó-élvonal. Az első bajnokságokért konkrétan még csak budapesti csapatok versengtek. A múlt század elején az úgynevezett „Budapest-bajnok” egy országos döntőn mérte össze erejét a vidéki kerületi pontvadászatok legjobbikával, ezek rendre a fővárosi csapatok sikereit hozták. Az 1908-1909-es „szuperdöntőben” például az FTC 11:0 arányban múlta felül a Kassai AC-t, a következő szezon végén pedig a Győri ETO ki sem állt a Fradi ellen.

A fejlődés első jelei az 1920-as években mutatkoztak meg. 1923-ban az MTK csak 2:0-ra tudta legyőzni a Szombathelyi AK-t, míg a következő évben a sorozatbajnok Testgyakorlók az első mérkőzés 1:1-ét követően, a megismételt mérkőzésen aratott 3:0-s sikerükkel múlták felül a vasiakat. Az 1924-1925. évi döntőn már az összes kerületi bajnok elindulhatott a fővárosi arany- és ezüstérmes mellett, és bár tisztességgel helytálltak, a fővárosi döntőt nem sikerült megakadályozniuk.

Az alábbi szórólapot elolvasva visszarepülhetünk azokba az időkbe, amikor fodballistáink szótárában még az "alázat", az "önkritika" és a "közönség megbecsülése" fogalmak is szerepeltek.

Az 1950-es évek közepén a Diósgyőri Vasas labdarúgói ezt a röplapot készítették a csapat szurkolóinak: