Tegnap délután véget értek számunkra a Viareggio Cup küzdelmei. A viadalt gyakran nevezik a világ legjelentősebb utánpótlás klubtornájának, és valószínűleg külső tényezők is közrejátszottak abban, hogy a legjobb 16 csapat között már nem folytathatják akadémistáink.

A Viareggio Cup csoportköreiben 24 olasz és 24 külföldi csapat 12 négyes csoportban, körmérkőzéses rendszerben mérkőzik meg egymással. A csoportgyőzteseken kívül a négy legjobb második is folytathatja: mindkét ágról ketten-ketten juthatnak az egyenes kieséses szakaszba. Az első két forduló eredményeinek ismeretében a Budapest Honvéd MFA csapatának rendkívül jó esélye volt arra, hogy egy esetleges Lecce elleni győzelemmel a jó gólkülönbségének köszönhetően meghosszabbíthatja az itáliai kirándulást.

A találkozón az olaszok szerezték meg a vezetést, azonban a második félidőben Holender hamar egyenlített, Bobál gólja pedig nem sokkal a lefújást megelőzően már a vezetést, és végül a győzelmet jelentette a számunkra. A fiúk tehát teljesítették a maguk (korántsem egyszerű) feladatát, így már csak a többi mérkőzés eredményeire kellett figyelni. Az már a találkozó előtt egyértelmű volt, hogy csoportgyőztesként nem végezhetünk, de a +4-es gólkülönbségünknek köszönhetően szinte biztosak lehettünk abban, hogy az újabb három ponttal és ezzel együtt a mindenképpen javuló gólkülönbséggel nem érhet bennünket baj.

Az hamar kiderült, hogy a Juve Stabia csapata már biztosan lestoppolta a két továbbjutó hely egyikét, miután négy gólos győzelmükkel jelentősen javult a gólkülönbségük. (Ehhez egyébként az is kellett, hogy egy korábbi 4-1-es vereségük egy sikeres óvásnak köszönhetően hirtelen 3-0-ás győzelemmé változzon.)

A többi eredmény ismeretében már csak két csapatnak volt esélye a továbbjutásra: a mieink mellett az AS Roma csapatának.

Amikor a mi meccsünk véget ért, a Roma összecsapása valamilyen különös véletlennek köszönhetően még csak valahol a 80. perc környékén járt. Természetesen minden mérkőzést azonos időben kellett volna kezdeni, de miután a Roma ekkor csak 2-1-re vezetett, még ezen sem problémáztunk különösebben. Ahhoz ugyanis legalább öt gólos "hazai" győzelem kellett, hogy kiüssenek bennünket a nyeregből.

A 81. percben aztán megszerezték a harmadik gólt. Négy perccel később a negyediket. A 91. percben az ötödiket. A 95. percben pedig a hatodikat, a középkezdésre már nem is jutott idő.

Az összecsapáson – mint a torna valamennyi mérkőzésén – olasz játékvezetők tevékenykedtek. Különös véletlen, hogy a Roma ellenfelének, a Long Island New York United csapatának az a Francesco "Ciccio" Graziani az edzője, aki több mint hatvanszoros itáliai válogatott. A furcsaságok számát tovább növeli, hogy az úriember 1983 és 1986 között az AS Roma játékosa volt, és különböző fényképek alapján még a mai napig is nagyon szívesen emlékszik vissza azokra az időkre. További érdekesség, hogy a Long Island szakmai stábjában őt leszámítva is csak úgy hemzsegnek az olaszok.

Mint tudjuk, olaszok azért nálunk is vannak. Fabio Cordella, klubunk nemzetközi igazgatója a mérkőzést követően nem csak a facebookon, hanem az itáliai sajtó képviselői előtt is alaposan kifakadt. Szégyenletesnek, gyalázatosnak, példátlannak nevezte azokat az eseményeket, amelyek a saját hazájában történtek. Az általa elmondottakat neves olasz lapok is átvették, és egyre több helyen foglalkoznak az üggyel. Hiába, a legjobb 16 közé akkor is a rómaiak kerültek.

Tegnap délután ugyanis véget értek számunkra a Viareggio Cup küzdelmei. De talán egyáltalán nem túlzás azt kijelenteni, hogy érdemtelenül kell csomagolnunk.