Válogatott okosságok

Az NB I-es bojkottból jottányit sem engedve, de a vörös-fekete színekért való rajongást továbbra sem feledve a hétvégén igazán egzotikus úticélt néztünk ki a szűk családdal. A családbarát meccsrejárás jegyében hét éves évfordulónkat Cigándon ünnepeltük, egy jó NB III-as rangadóval, amikor is a Cigánd SE a Honvéd MFA-t látta vendégül. 300 km, villanypásztorral védett focipálya, Pepsi kóla, haikuk és hét gól. Mi kell még? Nézzék el nekem, hogy nem elsősorban a meccs kapcsán akarok szakmai elemzésbe bocsájkozni – pedig nem volt rossz meccs egyáltalán.

Hol járunk?

Előzetesen pár szó magáról a településről: Cigánd a Tisza-parton fekvő kisváros, a Bodrogköz  központja, a térség járási székhelye. Kisvárdától 17, Sárospataktól 30, Sátoraljaújhelytől 34 kilométerre található. A megyeszékhely Miskolc potom 102 kilométer. 1980-ig vasúttal (kisvasúttal) is rendelkezett. Ennek állít emléket a Vasút utca, pedig sínpár legközelebb csaknem 20 kilométerre található.

Ez valaha a Kisvasúthoz tartozott – magtár

Jelenleg nagyjából 3000 lakosnak ad otthont, az ország legkisebb járási székhelye. Ugyanakkor tényleg egy meglehetősen nagy térség központja. Maga a régió nem kimondottan gazdag – sőt: kifejezetten szegény – de maga a település lassan fejlődik. Van ipari parkja, faüzeme, illetve maga a járási székhely lét is teremtett pár új munkahelyet. Ezen felül foglalkoztató a mezőgazdaság, illetve a Tisza túlpartján, Tiszakanyáron a Budapesten is ismert Háda.

A központi létből, no meg bizonyos hátrányokból előnyt kovácsoltak és a Cigánd SE jó ideje az NB III meghatározó egyesülete. De többször írtunk már róluk és a hátterükről - talán legbővebben itt. Egyrészt az egész Bodrogközből – a határokon átnyúlva – merítenek a felnőtt és utánpótlás-csapatok számára, másfelől a helyiek is magukénak érzik a csapatot. A Cigánd SE a TAO időszakig is biztos lábakon állt egy helyi vállalkozónak köszönhetően, „jelen politikai helyzetben” pedig főleg nem fenyegeti a csőd. Körülbelül 3-400 fizető nézőjük van, ami ezen a szinten kimondottan jónak mondható. Szurkolói nem igazán kedvelik a Kisvárdát és a Baktalórántházát – meg úgy általában a szabolcsi csapatokat, a sokáig szintén NB III-as Tiszakanyár kivételével. 

Séta a városban

Megtekintettük a Tisza-partot. Errefelé az országos átlaggal ellentétben alig-alig volt eső idén, így a folyó lassan, méltóságteljesen folydogált medrében. A töltéshez közeli házakból gyerekek jöttek elő és egy kuka tetején csúszkálva múlatták az időt.

 Multifunkciós kuka

Ezt az alkalmi futballpályát muszáj volt megörökítenem a Petőfi utcában. A Cigánd SE-nek igazság szerint ehhez semmi köze nincs – főleg, hogy nemrégiben itt egy tó volt. Most afféle „libalegelő fodbalpálya”. Biztos, ami biztos alapon villanypásztor védi, mert néha ott TÉNYLEG libák (vagy egyéb állatok) legelnek.

A Szabadidő Központ. A helyiek szerint „élére állítva befér a város”. Elviekben némi átépítés után kézi és röplabda meccseket is lehet ott játszani. A városi lét kellékei. Mondjuk Cigándra kiköltöző orvost nehéz találni, Nyíregyházáról szoktak beugrani doktorok. További fotókat itt lehet találni a településről. És most térjünk át magára a mérkőzésre és a cigándi futball-folklórra!

 Körítés

Maga a stadion teljesen rendben van. Egyrészt rendhagyó módon a település központjában található. Másfelől a mintegy 4-500 ülőhely teljes mértékben fedett. Harmadrészt egy kis kerítés és egy alacsony sövény után már ott a pálya, tehát a partjelző karnyújtásnyi távolságra sasszézik az első széksortól – ennek még lesz jelentősége a későbbiekben.

A székek elég kényelmetlenek és a lábaknak sincs sok hely. Szotyizáskor óhatatlanul is egymásra repülnek a napraforgómag-héjak.

Az utca felől belógni lehetetlen, hiszen téglafal+a stadion tetőzete állná utunkat. Egy oldalról egy lakóház, a másik oldalról az öltözők és egy műfüves kispálya határolja a centerpályát. Az oldalvonal mellett kispadok, azokon túl edzőpálya, majd egy végtelennek tűnő kukoricás. Eredményjelző van – kicsi, de bőven jó. Hangosítás megfelelő, bár a gyász-szünetnek fura aláfestést adott a sercegő mikrofon.

Büfé bent nincs, de a pálya mellett bolt, dohánybolt és kocsma található. Egy kóla és egy nagy szotyi 380 forint. A kiszolgálás gyors – három lány is forgolódik a pultban. Cigánd azon kevés települések egyike, ahol még a Pepsi logó csalogatja be a szomjas embereket – én pedig nagyjából 15 év után ittam Pepsi kólát – sajnos vezettem, pedig cigándi barátom kínált pálinkával is.

A stadion mellékhelyiségei tiszták, a WC korszerű, nőknek is használható.

Parkolni végig lehet a stadion közvetlen közelében. Mi a bejárattól tíz méterre állítottuk le az autónkat. Összességében 10/8 – a két pont levonás a kényelmetlen székeknek szól.

Bodrogközi haiku és a jobbikos partjelző

Mi pont a felezővonalnál foglaltunk helyet. Mint kiderült, a meccsrejáró családok esküdt ellenségei is itt vertek tanyát. Többnyire negyvenes-ötvenes korosztály váltotta meg az 500 forintos jegyét, de volt több tucat fiatal – nők, lányok, gyerekek is. Tehát középen szotyizott és pöfékelt a bodrogközi publikum vérmesebb fele – a többiek (a többség) felettébb nyugodtan követték a találkozót.

A fedett lelátó a kezdő sípszóra majdhogynem teljesen megtelik. Nem csoda, hiszen nagy a tét: a házigazdák 4/4-es mutatójuk alapján elviekben esélyesebbek, de a Honvéd MFA a két éllovas elleni egygólos vereség ellenére mindenhol veszélyes ellenfél, ráadásul eddig megnyerte mindkét idegenbeli meccsét. „Ez lesz a vízválasztó meccsünk” – mondotta a találkozó előtt egy cigándi ismerősöm.

Húsz perccel a kezdés előtt a legfelsőbb sorban hangolni kezdett a négytagú B-közép, meglehetősen sajátos módon. „Az akárhogy is fáj, Cigánd a király!” még ismerősen csengett, de az „Akárhogyan bizsereg, a cigándiak ügyesek!” hallatán már én is csettintettem.

A legmeglepőbb kétségtelenül a „Ria, ria... CIGÁND!” volt, de szinte Oszakában éreztem magam az alábbi buzdításnál is. Az asszony hívta fel rá a figyelmemet. 5-7-5, tökéletes haiku.

 „Cigánd, hej, Cigánd! /  Haja-hó-ha, gyerekek! /  Gyerünk Cigánd, hej!”

Narancssárga Újpest nosztalgia mezben tombol a legalsó sorban a Bitang nevezetű helyi törzsszurkoló. Kétpercenként elüvölti magát, hogy „Jobbszééééél! Há’ megyen a jobbszélen!”

Jobbszél!

40 perc után üvölti le valaki két sorral feljebbről, hogy „Nincs is jobbszélsőnk, Bitang! Amit te mutatol, az a bal ó’dalt van!”

A mellettem ülő bácsika a 15-ös számú Fejesben találja meg a közellenséget. Többször is kisvárdai hülyegyereknek szólítja, mire figyelmeztetik szurkolótársai, hogy a Várda két hét múlva jön, ez most a Honvéd.

A játékvezető képtelen a felezővonalnál tömörülő csoportosulás kedvére tenni, hiába fúj be egy – teljesen jogos – büntetőt a Cigándnak már a második percben. Bobál felrúgása után jön a kispesti tizenegyes, de egybehangzó vélemény szerint a vörös-fekete hetes „felesett a saját lábában”. Mert mindig a pestieknek kell fújni, meg a Kisvárdának.

„Hülyék ezek! Szabó’csi parasztgyerekek.” – sommázzák az elégedetlenkedő cigándiak a játékvezetői hármas tevékenységét. A szabolcsi parasztozás egyébként is többször elhangzott, ami a helyi tájszólásban igen bájossá tette a mondandót.

„Jobbikosok. Mindhárom jobbikos!” – bizonygatja egy cigány férfi a többieknek kiegészítésként. Ez meg is magyarázná, hogy miért a kispesti Anibal ellen ítélt a tizenegyesnél.

A némileg váratlan, Bobál által kibirkózott egyenlítésig a kispesti fiatalok nem nagyon találják az összeszokott hazaiak összjátékának ellenszerét, sorra perdülnek ki a labdák az oldalvonalon, vagy a tetőn túlra.

„Elkúrtad!” – bömböli a B-közép vezére egy félresikerült felszabadítás után. Azonnal tucatnyian torkolják le. Tényleg kínosan ügyelnek a PC-közeli szurkolásra, nehogy a többi NB III-as csapat sorsára jussanak.

„Korrektség kell!” – hangsúlyozza a cigány férfiú, aki már ötödszörre jobbikosozza le a partjelzőt.

Néha tömény pálinkaszag söpör végig a lelátón és mindenki füstölög. Tekintve, hogy mindenki azt hoz be, amit csak akar, a pálinka szagát néha elnyomja a Borsodi és a bor illata.

Libikóka

Kiegyenlített játék egészen ritkán volt a kilencven perc alatt. Hol a Cigánd, hol a Honvéd MFA játszott nyomasztó fölényben. A nyomasztó fölény ellenére mindig a beszoruló csapat szerzett gólt gyakorlatilag teljesen váratlanul. Ráadásul mindig a Honvéd egyenlített, de a 91. percben lőtt cigándi gólra már nem érkezett válasz. Pedig 3-3-nál már egyértelműen a Honvéd MFA dominált, de csak kapufáig jutottak a kispesti fiatalok.

Ott a harmadik cigándi gól

Mindenesetre addig is a hullámzó játék és az alkohol erősen hullámzóvá tette a hazai szurkolók kedélyállapotát. Érdekes módon mérgüket egyszer sem az egyetlen Kispest-mezes vendégszurkolón (ez speciel én voltam) akarták kitölteni, még verbálisan sem. Sőt, a szünetben a stadiont elhagyva sem a kocsmában, sem az odáig vezető úton nem kaptam egy rossz nézést sem, hiába zúdították haragjukat számtalanszor a vendégcsapat játékosaira.

Családok is...

Ám a negyedik gól után egy emberként rohantak le a fiatal partjelzőhöz, hogy beszüntettessék vele a mérkőzést – vagy legalábbis szóljon a bírónak. Meglepő módon pont az 50+-os, negyven kilós, addig csendben ücsörgő, rosszul öltözött úriember érezte szükségét, hogy megkocogtassa az asszisztens vállát. A hazaiak mentségére legyen mondva, ebben próbálták megakadályozni, valamint alapos fejmosásban részesítették, de a baj már megtörtént. A partjelző jelzésére a játékvezető azonnal el is távolította a stadionból a narancs mezében kilencven percet végigugráló és óbégató Bitangot.

- De nem is Bitang volt! – kelt a védelmére a publikum, de az idős rendező és a kitiltott is legyint és sietve távozik.

Nehogy ezen múljon a győzelem, különben is van elég a rovásán. Például az Újpest-mez.

Volt meccs?

És végül egy fontos kérdés: hogy tetszett a meccs? Tetszeni tetszett, bár többet vártam fiataljainktól. Az akarással nem volt gond. A góloknak látványosan örültek és be akarták gyötörni a győztes negyedik találatot is. A védelem többször is igen ingatagnak bizonyult. A négy kapott gól önmagában is sejteti ezt a tényt, de mind a négy gól tiszta gólhelyzetből született, két húzással átjátszva az egész védelmet – kivéve talán azt, amikor kapusunk kissé alászaladt  a labdának. Az esetleges összeállítás és az összeszokatlanság egyébként is sajátja a második számú csapatoknak. Az még biztató jel is lehetne, hogy a cigándiak háromszor annyi gólt kaptak ezen a meccsen, mint a négy ezt megelőző találkozón összesen. Mint fentebb írtam, néha a javukra billent fel a pálya, de vagy a kapus védett nagyot, vagy kimaradtak a helyzetek. A hazai zöld-sárgák közül jó néhányan egészen biztosan is megállnák a helyüket egy osztállyal fentebb, ráadásul a cigándiak mindig is masszív, összeszokott csapatot alkottak. De mi ezeket a srácokat az NB I-ben akartuk látni. Ez oda pedig kevés. Rossz volt látni, hogy a Cigándi Gólem, a 75. percben beállt Varga Zoltán hogyan forgatott meg három vörös-fekete mezest a harmadik hazai gólnál. De azt már tudjuk, hogy mit ér az NB I, úgyhogy tényleg kár túl mélyen belemerülni a szakmázás mocsarába. Az NB III-at így is szeretjük.

Jegyzőkönyv:

Cigánd SE - Budapest Honvéd-MFA 4-3 (1-1)

Cigánd, Városi Sporttelep, 400 néző

Játékvezető: Ducsai József (Szert Balázs, Berényi Ákos)

Cigánd SE: Sánta Tibor – Varga Máté, Sipos Tamás, Tempfli Imre, Varga Krisztián, Ur László, Baksa Zoltán, Roszel Róbert, Farkas Márton (Hadházi Dávid, 69’), Molnár Tamás (Fekete Tamás, 46’), Fekete Gábor (Varga Zoltán, 76’)

Vezetőedző: Fogarasi Zoltán

Budapest Honvéd-MFA: Stoian Relu – Erdős Gábor (Andrei-Lucian Ionescu, 81'), Dékány Péter, Ariano Navarro, Fejes János (Karacs Péter, 81’), Alexis Sundas, Tóth Benjámin, Szabados Krisztián, Prosser Dániel, Czár Richárd, Bobál Gergely

Vezetőedző: Simon Miklós

Gólszerzők: Tempfli Imre (3’, 11-esből, 1-0), Bobál Gergely (28’, 11-esből, 1-1), Roszel Róbert (54’, 2-1), Sipos Tamás (65’, öngól, 2-2), Roszel Róbert (77’, 3-2), Dékány Péter (84’, 3-3), Varga Máté (90’, 4-3)

Kiállítva: Varga Máté (95’)

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk állandó szerzőjének regényét! Városok, stadionok, kocsmák. Magyar futballregény, labdarúgásunk legsötétebb évtizedéről. Kapható a Líra és Lant könyvesboltjaiban, a Fókusz könyváruházakban és az Auchanban. Látogasson el a könyv hivatalos Facebook oldalára is!