Mint minden évben, úgy idén is számba vesszük, hogy a magyar labdarúgás piramisának három legmagasabb fokán milyen mozgások történtek és mindezeket ábrázoljuk is Magyarország térképén. Ezek a mozgások jó esetben "természetes úton" jönnek létre, vagyis egy csapat kiesik az egyel alacsonyabb osztályba, a bajnok pedig feljut az egyel magasabba. Más esetben megszűnések, költözések, fúziók, létszámbővítések, vagy éppen szűkítések rajzolhatták át alaposan a Magyar Futballtérképet. Mert idén is voltak nyertesei és vesztesei a változásoknak, illetve jó néhány esetben a változatlanság is sokatmondó.

Hogy ne legyen könnyű dolgunk, az idei szezon előtt kibővítették az NB II mezőnyét 16-ról 20 csapatosra, illetve már az NB III. sem háromszor 17, hanem háromszor tizennyolc csapatos, tehát héttel több csapatot kellett térképre raknunk. És ezt még külön tetézték  azzal, hogy nagyjából egy tucat csapat játszik albérletben, mert a bőkezű magánbefektetőknek egyszerre jutott eszébe, hogy stadiont építsenek, vagy csinosítsanak. Mivel a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően a munkagépek legkésőbb az ősz végéig elvonulnak mindenhonnan, ezért csak két albérlet esetében nem tudtuk az adott csapatot ott elhelyezni a térképen, ahová elviekben tenni kellene őket. Az egyik ilyen csapat a 2011 Szeged, amelyet egyszerűen nem tudunk szegediként kezelni, mivel már harmadik éve Gyulán játszanak és még mindig nem tudni, mikor költöznek vissza Szegedre. A csongrádi szurkolók már nem is látogatják meccseiket. A másik ilyen csapat a Dunaújvárosba költöző Vác, akiknek a szigorú MLSZ-rendelkezések (fedett stadionrész hiánya) miatt kellett elköltözniük a Dunakanyarból.Az ő esetükben sem tudni, mikor futballozhatnak újra a saját városukban.

Vácon mindig történik valami.Először is ugye sikerült kinyírnia a klubvezetési bravúrjairól ismert Héger Józsefnek a váci labdarúgást 2013 tavaszán. Nem véletlenül dobálták meg banánnal a játékosai.A bajnokságot nem is sikerült befejezni, pedig szerkesztőtársunk még Szegedre is elutazott egy elmaradt mérkőzésért. Sikerült visszatérniük a negyedosztályból, erre másik megyébe kell költözniük.

A térkép elkészítésekor továbbá kivettük a listákból az első-, és másodosztályú csapatok tartalékcsapatait, hogy ne torzítsák az arányokat.

Tehát íme Magyarország futballtérképe valamennyi első-, másod- és harmadosztályú csapattal. A budapesti térképet idén először külön is elkészítettük. Nyugodtan összehasonlítható a tavalyi állapotokkal. Mint a lenti két térképen (2016/17 és 2015/16) látszik, néhány megyében jelentősen javult a helyzet (Somogy, Baranya és Csongrád), de még mindig van egy olyan megyénk, amelynek immáron második éve még NB III-as csapata sincs! Ez pedig Bács-Kiskun megye. Ez valami egészen elképesztő, tekintve, hogy ebben a három osztályban 86 csapatot találunk!

Az elmúlt négy év talán legnagyobb nyertese Csongrád megye. 2013 nyarán az egyetlen, NB III-as megyei csapat is Gyulára költözött, tehát gyakorlatilag nem maradt NB-s együttes a megyében. Most pedig már van három is, abból az egyik ráadásul NB II-es. Külön öröm, hogy mindezt főleg saját nevelésű, környékbeli játékosokkal érték el. Nem meglepő, hogy a város hamar melléjük állt és újra sorok kígyóztak az SZVSE-stadion pénztáránál.

A Cegléd elleni első hazaira igyekszik Szeged színe-virága

A legnagyobb vesztes pedig egyértelműen Bács-Kiskun, amely valószínűleg sporttörténelmet írt azzal, hogy két egymást követő bajnokságban sem tudott együttest adni a három nemzeti bajnokság egyikébe sem. Ezzel nem Nógrád megye lett labdarúgás szempontjából az ország legnyomorultabb szeglete. De az nem változott, hogy csapattal még mindig az ország közepe van legkevésbé ellátva. Ez még szembetűnőbb, ha csak az NB I-es és az NB II-es klubokat vesszük számba - elvégre ez is 32 csapat, kellően reprezentálja a régiók labdarúgásának erejét.

A térképen csak NB I-es és NB II-es csapatok szerepelnek

Az gyakorlatilag garantálható, hogy a Duna-Tisza közén pontosan ekkora terület lesz kisárgázva a  2017/18-as szezonban is, ugyanis teljességgel kizárt, hogy Nógrád, Heves és Bács-Kiskun megye fel tud mutatni addigra egy NB II-es csapatot. Ha a kis Dorog nem verekszi ki magának nem kis meglepetésre az NB II-es tagságot, akkor egy igen szép patkó alakot vett volna fel az a "Sárga folt". Bajától Salgótarjánon át egészen Nagyatádig. De nem csak Dorog, hanem ugyebár Szolnok is belelóg, így főleg nincs értelme a "mi lett volna, ha..." kezdetű mondatoknak. De mi lehet az oka, hogy pont ezeken a helyeken nincs még NB II-es csapat sem? A gazdasági helyzet egészen biztosan nem, hiszen Észak-Kelet és Dél-Kelet egész jól el van látva - még harmadosztályú szinten is. Talán mégis a múltban keresendőek az elsődleges okok?

 Az a Sárga folt...

Ha nem is elsősorban, de ott is kereshetjük az okokat. De ennél talán lényegesebb, hogy ezen a tengelyen más sportágak vertek gyökeret és nem mindig engedtek teret helyi szinten a labdarúgásnak. Egerben sokáig a női röplabda, majd a vízilabda vitte és viszi a prímet. Jászberény sokáig a jégkorong vidéki fellegvára volt, de később a kosárlabdára erősítettek rá. Szolnok pedig a mai napig kosárlabda-szeretetéről híres és hát a csapat sem éppen eredménytelen, ahogy a vízilabdázók sem. De a Tiszán lefelé indulva is hasonló a helyzet. Szegeden a futball-fanatikusok szóvá is tették, hogy a város miért nem támogatja a labdarúgást, amikor olyan bőkezű a kézilabda-vízilabda-kosárlabda hármassal? Emellett a pólónak még Szentesen vannak komoly hagyományai és Baja is komoly eredménysort tud felmutatni kosárlabdában a nyolcvanas évek végéről és a kilencvenes évek elejéről. Cegléden a női kosárlabda és a férfi kézilabda jutott el a legmagasabb osztályig, Orosháza szintén utóbbiban erős. 

"Na és? Győrben talán nincs jó kézilabda? Vagy Szombathelyen kosárlabda? Lám, Paksnak is futja focira-kosárra!" - mondhatnák Önök és tökéletesen igazuk is lenne. Mert mégiscsak kénytelenek vagyunk a múltban vájkálni.

Ott van például Veszprém megye. Ugye a veszprémi kézilabda-életet senkinek sem kell bemutatni. Az egész megyében a kilencvenes évek elején volt komolyan vehető futball, Végh-el, Lehotával, Rugovics Vendellel, majd a  Veszprém LC szépen el is süllyedt, öt szezon jutott nekik az NB I-ben. A Pápai ELC talán még mindig másodosztályú lenne, ha nem jön a Lombard vándorcirkusz, amely a dicsőséges élvonalbeli emlékek után visszarántotta a várost a megyei valóságba.

Azon a bizonyos Sárga folton ugyanez játszódott le több helyszínen és több felvonásban. Fel-fel bukkantak csapatok, majd pár év után visszazuhantak a legalacsonyabb osztályokba. Rosszabb esetben az lett a sorsuk, mint a Stadler FC-nek. A rendszerváltás előtt az egész területről csakis és kizárólag Salgótarjánban volt minőségi foci - semmivel nem volt jobb a helyzet a nyolcvanas évek elején sem. (Ezt mindenképpen érdemes elolvasni, mert sokban kapcsolódik ehhez a bejegyzéshez)

Igen, volt NB I-es házirangadó Bács-Kiskunban. A két csapat jelenét jól ismerjük - de legalább a Kécske még megvan (lásd itt, a bejegyzés végén).

Tudták, hogy a Jászapáti volt bronzérmes az NB II-ben? Pont tíz éve. Nem sokkal később már a megyei pontvadászatban gyűjtögették a pontokat.  Még visszatértek az NB III-ba egy pár szezon erejéig, de ezután önként visszaléptek a megyei bajnokságba, bár gyaníthatóan egy év múlva maguktól is odakerültek volna.

De említhetnénk a kétszer is osztályozóig jutó Hatvant, amely csak tizenegyesekkel maradt le az NB I-ről. Köd előttem, köd utánam...

Igazából csak ilyen példákat tudunk. Csapatok gyors felemelkedése és gyors bukása. Pontosan ideillik az Ebes és a Felsőtárkány esete is, csak ott az NB III volt a végállomás. 

Az külön szomorú, hogy abban a Salgótarjánban, amely már a II. világháború előtt is két külön csapattal harcolta ki az NB I-et, most csak harmadosztályú csapat van - ott is csak azért, mert a somoskőújfalui csapat oda költözött. Ez az SBTC már kiesett, miután a Kaposvárt is egészen a megyéig juttató Puebla őket is cserben hagyta.

Tehát a gyors felemelkedés csúcspontján, amikor minden szépnek tűnik, már borítékolható az összeomlás. Múltat nem lehet venni és csapatot ott érdemes fenntartani, ahol megvannak a hagyományai. (Megjegyzés: Kecskemét pont kivétel volt, soha nem értettem, hogy a magyar labdarúgás első száz évében miért addig jutottak, ameddig).

Így változott négy év alatt a megyék súlya a három legfelsőbb osztályban. Minden harmadik csapat budapesti, vagy pest-megyei.

2016/17

 Bezzeg a pestiek!

Bizony ám, a pestiek! A főváros tovább növelte csapatainak a számát és arányát. Egy átmeneti visszaesés után újra megerősítették pozícióikat valamennyi osztályban - ráadásul valószínűleg valamennyi csapatnév ismerős lesz, tehát nem a  semmiből kreálódtak a budapesti egyesületek.

Épp a minap született remek bejegyzés a fővárosi csapatok súlyáról Magyarországon és Európában. Ebből kiderül, hogy a magyar főváros súlya európai viszonylatban is kiemelkedő, ám ennek gazdasági és település-szerkezeti okai vannak - nyilván némi történelmi háttérrel.

Az egyetlen kivétel az Újbuda. Róluk korábban ebben a bejegyzésben írtunk. Ha vidéken nehéz csapat mellé támogatókat és közönséget gründolni, akkor ez hatványozottan igaz Budapestre. Főleg a közönség a hiánycikk és főleg az alacsonyabb osztályokban. És nagyon-nagyon nehéz a kerületi lokálpatriotizmusra alapozva csapatot alapítani. Főleg oda, ahol soha nem volt csapat. 

"Ha Dorogon beszélhettünk a csapat és a hangulat feltámadásáról, akkor Újbudán utóbbi még mindenképpen várat magára. Az MTE honlapja szerint az Újbuda TC-MTE mérkőzést 15 néző tekintette meg." - írtuk ebben a bejegyzésben. Tavaly voltam egy Újbuda II - BVSC BLSZ II-es bajnokin. Ott a helyi nézők és rendezők megerősítették a mosonmagyaróváriak becslését. Tehát az Újbuda és a sanyarú helyzetben lévő budafokiak összefogásából született meg egy NB III-as Budafoki MTE és egy BLSZ I-es Voyage-Újbuda. (A Voyage-ról itt ejtettünk szót anno). 

Az összes többi együttes nagyjából hagyományosnak mondható, illetve helyzetüknél fogva már tényleg egy-egy kerületet képviselnek, amely kellően messze van a centrumtól ahhoz, hogy a helyi futballbarátok támogatását élvezzék - RKSK, Csepel, ESMTK, Soroksár, de itt láthattuk, hogy Pasaréten is hasonló a helyzet. 

Az NB I-es csapatokat leszámítva a BKV kivételével általános jelenség, hogy inkább a külvárosokban keresendők az NB-s futballpályák.

Korábban igen erős volt a pesti túlsúly, főleg az NB II. és az NB III. átszervezése után. Pont az Újbuda volt az egyetlen budai csapat. Most már ott a III.Kerület, a Pénzügyőr is. Sőt, ha az ASR Gázgyár (korábban Gázművek MTE) is vállalja az indulást az NB III-ban Budapest bajnokaként, akkor Észak-Buda egész szépen képviseltette volna magát a térképen. Így is jobban állnak a főváros keleti részénél - talán majd a RAFC és az Ikarus változtat ezen egyszer.