Szlovénia eddig a meccsig minden mérkőzését megnyerte, az elődöntő felé nézeget. Nekünk nagy szám, hogy egyáltalán itt vagyunk a középdöntőben. Szlovénia ezzel együtt nem tűnt legyőzhetetlennek, de egyértelműen ők voltak a mérkőzés esélyesei. 

Fotó: MKSZ

Igaz, Izland is egyértelmű esélyes volt velünk szemben, az oroszok meg, ha nem is ennyire tisztán, de azért szintén. Azán láttuk, mi lett belőle. Bár a norvég meccs egy kicsit helyrerakta a magyar válogatottat, most ismét adott volt a lehetőség a bizonyításra. 

A találkozó eleje igazából a papírformának megfelelően alakult. A szlovének sorra lőttek viszonylag tisztán átlövésekből, ha kiléptünk, a beállót találták meg, szóval öszességében eléggé tehetetlen volt a magyar védelem. Persze, kiváló lövői vannak Szlovéniának, de azért tisztán látszott, hogy nem tudtunk rájuk igazán felkészülni. És, mivel elég tisztán lőhettek, sok meglepetés abban se volt, hogy a magyar kapusok nemigen találkoztak a labdával. Bár egy igazán jó kapusteljesítményhez az is hozzá tartozik, hogy a kapus időnként olyat is védjen, ami nem elvárás, de ez egyértelműen hiányzott. A félidőben a szlovén kapusoknál négy védést jegyeztek fel, ami nem sok, de a magyaroknál még ennél is eggyel kevesebbet. Szóval a meccs nem a kapusokról szólt. 

Most az első félidőben játszottunk balról jobbra, ekkor játszhatott Balogh Zsolt. Ismét jól játszotta meg a beállóst, ő maga azonban kifejezetten rosszul lőtt, tiszta ziccereket hagyott ki. Az átlövők közül így se az övé volt a legrosszabb teljesítmény, hanem a már meccsek óta nagyon gyengén játszó Szita Zoltáné. Igaz, a szünet után ő is megjátszotta párszor a beállóst. 

Szóval a félidőben három gól oda, ráadásul Sipos Adrián már két kiállítást is begyűjtött. Nem mondom, hogy nem voltak adhatóak, de azért a játékvezetők igen könnyű szívvel osztogatták a kiállításokat. Világos volt, nem tudunk a szünet után annyit javulni támadásban, hogy elviseljünk még egyszer 16 kapott gólt. 

Aztán a második félidő úgy kezdődött, hogy Mikler Roland pár perc alatt kivédett három szlovén lövést (emlékeztetőül: a teljes első félidőben volt ugyanennyi védésünk), úgy, hogy közben csak egy gólt kapott. Aki kettőnél több meccset látott már életében, az tudja, a védelem minősége mindig meghatározza a kapusteljesítményt is: jobb védelem mögött több labdát fog a kapus. Ritkábban téma, de ez visszafelé is hat, még ha sokkal kevésbé kézzelfoghatóan is. A védők magabiztosabban játszanak, ha érzik, amit ők kivédekeznek, azt a kapus mögöttük ki fogja védeni. Ez leginkább tudat alatt zajlik, de épp ez a szép benne. 

A magyar védelem a második félidőre egyértelműen feljavult. Itt külön ki kell emelni, hogy Sipos védekezésben végig a pályán volt, két kiállítással, és még csak olyan esete se volt szünet után, amire azt mondhatnánk, hogy jó, ezt megúszta. Számomra a teljes magyar EB-szereplés legnagyobb rejtélye (és egyben a magyar sikerek egyik kulcsa) Sipos szereplése. Hogyan érték el, hogy az eddig nemutolsósorban buta hibáiról ismert játékos ilyen fegyelmezetten játszon, ráadásul nem egyszer, hanem mérkőzéseken át? Mikler Roland pedig a második félidőben kivédett nyolc szlovén labdát, húsz lövésből, ez 40%, kiváló.  

Azért megjegyezném, hogy Sipos esete nem teljesen egyedülálló, az egész csapatról sugárzik, hogy pszichésen tökéletes állapotba hozta őket a szakmai stáb. 

Bánhidi Bence pedig nem csak a védelemben volt Sipos mellett a másik oszlop, de támadásban egyenesen világklasszis szinten játszott. Tízszer lőhetett kapura, ebből kilencszer betalált, és ezen felül még egyszer belépett, a kilenc gól mellé két hiba egészen kiváló teljesítmény. Bánhidi elöl-hátul kulcsszereplője volt a mérkőzésnek, a magyar csapat legjobb játékosa. 

Fotó: MKSZ

A szünet utáni negyedórában két gólt kaptunk, és közben egyedül Bánhidi lőtt négyet, és az ő pihentetésére behozott Rosta Miklós is betalált egyszer (meg kicsit később még egyszer, így ő hibátlant lőtt). A mérkőzésnek ez volt az egyetlen olyan szakasza, amit megnyertünk, de ezt hat góllal (13-16 után 21-18). Még az is belefért, hogy Bóka Bendegúz, aki a mérkőzés elején elrontott egy lövést, utána elbizonytalanodjon, és a teljes második féldőben kapura se lőjön. 

A gyengén játszó Győri Mátyás és Szita Zoltán helyére Nagy Bencét és Ligetvári Patrikot küldték pályára a magyar csapat szakvezetői. Nagy szép gólokat lőtt, gólpasszokat adott, ismét nagyon jól játszott, ő tűnik az EB magyar felfedezettjének. 

Ljubomir Vranjes, aki egy időben magyar szövetségi kapitány is volt, most pedig az ellenfelet irányítja, meglepetésre csak a második félidő közepén, amikor már égni kezdett a ház, küldte pályára csapata egyik legjobb játékosát, Dean Bombaćot. Ettől azért feljavult a támadójátékuk. Bár Bombać saját maga kapura se lőtt, gólpasszokat adott, helyzeteket alakított ki, nagyrészt rajta múlt, hogy Szlovénia ezután elkezdett gólokat lőni, és nem nőtt tovább a különbség a két csapat közt.

A hátrányukat ledolgozni viszont nem tudták, a különbség két-három gólon mozgott. A balátlövő posztjáról ugyanis Ligetvári Patrik a meccs utolsó negyedórájában ötször lőtt kapura, és mind az öt gólt lett. Elemi erővel, mindig a sarkokba, a szlovén kapusok csak néztek. Igaz, nekik a teljes második félidőhöz semmi közük nem volt, egyetlen védés, az is egy rosszul helyezett labda, semmi több. 

A végére maradt egy kis izgulnivalónk, a végjátékot el is veszítettük 3-1-re, de mivel előtte volt három gól előnyünk, így abból a legvégére is maradt egy. Az meg pont elég volt egy újabb meglepetésgyőzelemhez. 

Momentán Szlovéniával szemben mi vagyunk előnyben. Azonos pontszámmal állunk, de az egymás ellen eredmény nekünk kedvez. Az elődöntőhöz, meg az olimpiai selejtezőhöz szükséges eredményeket számoljuk, ami azért az EB elején, de még az orosz meccs után is teljes képtelenségnek tűnt. Az elődöntő most is inkább álomnak tűnik, mintsem kitűzhető célnak, de az olimpiai selejtező elérhető közelségben van. Igaz, ehhez, hacsak nem jutunk a döntőbe, más, tőlünk független eredményekre is szükségünk van, de egyelőre azon a fronton se állunk rosszul. Az pedig biztos, hogy ha a középdöntőben hátralévő két meccset elveszítjük, és még szerencsénk se lesz, akkor is kifejezetten jó EB-szereplésről beszélhetünk. De azért inkább csak nyerjük meg azokat is. 

Nem lesz könnyű. Nem csak az erőviszonyok miatt, meg azért, mert egyszer a házigazdával játszunk, de azért se, mert a két következő meccsünk közt olyan rövid lesz a szünet, ami még az Európa-bajnokság szabályaival is ellentétes. (Hogy ilyesmi egyáltalán hogyan fordulhat elő, az egy jó kérdés, de a megválaszolására nem vagyunk illetékesek. Meg különbenis, az is lehet, hogy közben megváltoztatták a szabályt, csak senkinek nem szóltak. Nem volna példátlan az EHF-től). 

A házigazda Svédország ellen január 21-én, kedden, 20:30 órakor, míg Portugália ellen másnap, szerdán, 16 órakor játszunk. Mindkét találkozót a Sport 1 közvetíti majd.