Hosszú szünet után folytatódik blogunk egyik legrégebbi sorozata, az NB III-as rovat. Nem csupán a megszokott beharangozónkat olvashatják némi borzongással vegyes nosztalgiázás mellett, hanem rögtön egy mérkőzésre is meginvitáljuk Önöket, mégpedig a kispesti utánpótlás-központba, ahol a Honvéd II látta vendégül az Iváncsát.

 Elkezdődött a bajnokság

Régen minden... más volt

Az elmúlt hét évben rengeteg fordulatot megéltünk már, hiszen a kezdet kezdetén sorozatunk első állomásánál hatszor 16 csapat gyűrte egymást - illetve mint a 2013 márciusi visszaemlékezésből kiderült, valaha a Kisvárda is NB III-as gárda volt és a legritkább esetben sikerült 96 csapattal kezdeni, pláne befejezni országos szinten a harmadosztályú pontvadászatot. Aztán jött a híres átszervezés és csak kapkodtuk a fejünket. Jött egy szörnyű átmeneti időszak, a háromcsoportosra szűkített harmadosztályban, visszalépőkkel, megszűnt csapatokkal (melyek közül az Ebes tündöklése és bukása, illetve a Létavértes monty pythoni eltűnése marad igazán emlékezetes), mindenki által utált fakókkal és eltűnt fakókkal és évről-évre változó létszámmal. Voltak 16, 17 és 18 csapatos csoportok is.

Ebes - FTC II - 2013 augusztusa

Nem csoda, hogy megszületett ez az írás, amely az NB III-ban mutatta ki a magyar labdarúgás minden betegségét. És akkor még nem is említettük az itt-ott felbukkanó szélhámosokat, Felsőtárkánytól  Vácon át Tatabányáig.

Sorolhatnánk még az emlékezetes történéseket, melyek hallatán még évek múltán is csak fogtuk a fejünket, de miért tennénk ilyet? A tajtékos, sokszor zavaros víz elkezdett lecsillapodni és letisztulni és kaptunk három izgalmas bajnokságot, ahová nehéz volt bekerülni, cserébe az utolsó pillanatig nyitott volt a kiesés-bennmaradás, sokszor pedig a feljutás is. Mivel kezdetektől támogattam mind az NB II-es, mind az NB III-as csoportok szűkítését (már a 32 másodosztályú csapat is abszurd, de a 100 közeli harmadosztályú pláne), ezért többé-kevésbé elégedetten jelenthetem ki hét év távlatából, hogy az átszervezés elérni látszik a célját. Ennek kifejtésére talán egy teljes másik írás is kevés, de később megpróbálkozom vele. Most csak maradjunk annyiban, hogy ne most álljunk neki átvariálni a bajnoki szisztémát, mert a színvonalon egyértelműen rontana a "higítás", vagyis a mezőny felduzzasztása. Van így is éppen elég baja a magyar labdarúgásnak.

Új bajnokság, új remények, megyei derbik, elmaradt derbik

De ne szaporítsuk feleslegesen a szót, hiszen máris kezdődik a 2020/2021-es bajnokság! Az ismert események után nem ment könnyen a mezőny kialakítása, de ezen most kivételesen nem csodálkozunk és a szövetséget is csak mérsékelt intenzitással kárhoztatjuk, mert tökéletes, mindenki számára megfelelő döntést itt nem lehetett hozni.

Pár apróságot azért megemlítenénk:

1. Egyik-másik megyei bajnokság végeredményének, így a feljutó helyek kiosztásának módszere semmilyen szemszögből nem volt igazságos. Vegyük például Borsodot, ahol az egykoron NB III-as élcsapat Cigánd a megérdemelten kiharcolt és amúgy tisztességgel végigmelózott NB II-es szezonba belerokkanva hamar a megyei bajnokságban találta magát. Nem sokat búslakodtak, hanem nagy erőket mozgósítottak, hogy visszaszerezzék NB III-as tagságukat. Első vereségüket március 7-én szenvedték el a bodrogköziek, és akkor még nem tudták, hogy ez számukra végzetes események sorozatát indítja el. A következő fordulóra kiírt meccsüket elhalasztották. Nem úgy a Sajóbábony meccsét, amely március 14-én játszott, győzött és a tabella élére ugrott - egyel több mérkőzést lejátszva. Csakhogy itt le is fújták a bajnokságot, ez maradt a végeredmény, így a sajóbábonyiak várhatják a Gyöngyös elleni nyitófordulót a Keleti-csoportban.

Szomorúság Cigándon

2. A csoportbeosztások. A Nyugat, Közép, Kelet beosztást nagyjából mindig úgy készítették el, hogy három, csúcsával Budapest felé mutató mackósajt mentén meghúzták a határokat, a létszámot kiegyenlítendő pedig a pestieket ide-oda tették. Na most ne mondja nekem senki, hogy a két legkeletibb csapat, a Körösladány és a Füzesgyarmat egy csoportba tétele megoldhatatlan feladat lett volna. A két település olyannyira közel van egymáshoz, hogy csupán Szeghalom található a két városhatár között. Gondolom, ha a BVSC kerül középre, a Körösladány pedig keletre, az senkinek sem lett volna jó - vagy mégis? Érdekesség, hogy a Körösladánytól jóval nyugatabbra található Cegléd és Tiszakécske is Keletre lett besorolva. 

Viszont lesz jó pár borsodi derbi, hiszen Putnok, Sajóbábony, Tiszaújváros, Tállya és a DVTK-Mezőkövesd fakó is a Keleti-csoportba kerül, és a hevesiek is dörzsölhetik tenyerüket az Eger-Hatvan-Gyöngyös trió láttán.

És lesz nógrádi derbi is! - Balassagyarmat-Salgótarján. Ugye 2013/14-ben sem Nógrádban, sem Csongrádban, 2015/16-ban Bács Kiskunban nem volt NB-s együttes, egyik osztályban sem. A kettes ponthoz annyit hozzáfűznék, hogy a Kecskemét-Tiszakécske rangadó azért csak elmarad a határ-húzogatásoknak köszönhetően (itt legutóbb a Kécske-Stadler volt lokális futballélmény 1998-ban, bár az igaz, hogy a legutóbbi Kecskemét-Tiszakécske NB III-as rangadó után nem szerette meg egymást a két publikum.)

Középen nem csak megyei, hanem városi rangadó is lesz, tehát pikáns lesz az FC Dabas - Dabas-Gyón és Majos-Szekszárd párharc is. 

Míg a Keleti-csoport nagy visszatérője (16 év után) a BVSC, addig Nyugaton a Tatabánya, a Veszprém és a meglehetősen érdekes módon előlépő, de végül a város szurkolóinak támogatását elnyerő Sopron emeli a bajnokság rangját. Városnagyságra egyértelműen ez a legerősebb bajnokság a háromból, azon belül is játékerőre az óbudaiak emelkednek ki a mezőnyből. Keletről talán a Tiszakécske, Középen pedig bárki befuthat a dobogóra a Monor, Iváncsa, Dunaújváros, ESMTK, Kozármisleny ötösből - az NB II-től búcsúzó Vácot egyelőre nem tudjuk hová tenni.

Abszolút újoncok az NB III-as mezőnyben: Körösladány, Majos, Gárdony-Agárdi Gyógyfürdő SE, SC Sopron. A Bonyhádhoz tartozó Majos egyébként 2013-ban nagy meglepetésre kiverte a Mosonmagyaróvárt az osztályozón, így jogot szerzett az NB III-as indulásra, de végül visszaléptek

És akkor jöjjön a lényeg, a Honvéd II - Iváncsa a nyitófordulóból!

 Kánikulai matiné

Ha eddig nem mondtuk volna: az MLSZ változatlanul kitart azon elve mellett, hogy az alsóbb osztályokban lehetőleg vasárnap játszanak, függetlenül attól, hogy az érintettek ezt mennyire favorizálják. Illetve külön érdekesség, hogy az NB I-es csapatok tartalékjai, egy kivétellel (DVTK II), vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel rendezik meg hazai mérkőzéseiket. Alapvetően ez számomra nem is rossz időpont, bár teljesen megértem az idegenbeli túrára induló körösladányi, kozármislenyi, hódmezővásárhelyi szurkolók ellenérzéseit. És hát valljuk meg őszintén, ezen a szép augusztusi napon nem volt ideális futballidő így déltájban.

Mik voltak az elvárásaim előzetesen? Őszintén: milyen elvárásai lehetnek az embernek egy afféle ifi-fakó vegyessel szemben? Sejtelmem sem volt a várható kezdőcsapatról - ez ugye régóta visszatérő probléma, még szezon közben is, nem hogy fél évvel az utolsó tétmeccs után. Most, hogy húsz csapat alkotja a Közép-csoportot, a kiesés gyakorlatilag teljesen kizárható. A feljutás még inkább kizárt, tehát kevés kényelmesebb és nyugodalmasabb dolog van a világon, mint a Honvéd-MFA-nak szurkolni. De egyfelől szeretném látni a jövő ígéreteit, a nagycsapat ajtaján dörömbölő titánokat, másfelől pont a sűrű mezőnyben lenne nagy fegyvertény el-elkapni néhány éremre pályázó riválist.

Azt tudtam, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, hiszen a tavalyi csonka szezonban is kilenc ponttal előztek meg minket, keretük jószerével nem változott - a tavaly házi gólkirály Vallejoshoz csatlakozott ifj Igor Nicsenko. 

Ez a bejegyzés még annyiban kuriózum, hogy Komáromtól Pasaréten át Cigándig volt már pár helyszínünk, de hazai speciel egy sem. És ez a helyszín tényleg hazai, mert a Honvéd-MFA már nem a csepeli albérletében fogadja ellenfeleit - ott most teljesen logikus módon az Újpest II fogadja majd a Kozármislenyt a jövő héten.

Milyen helyszín a Temesvár utcai létesítmény? Erre tökéletes. Van büfé, fedett lelátó, a mintegy 100-150 néző bőven elfér. A bejáratnál  máris a kezembe nyomják a jegyet és intenek, hogy fáradjak beljebb. A jegy "nullás", mert a mérkőzés megtekintése ingyenes, de MLSZ-rendezvényről lévén szó, jegyet kell adnia a rendező klubnak. A büfében van minden, ami kell (üdítő, szendvics, kávé, sör), bár sajnos csak készpénzzel lehet fizetni.

A nézőszám még meg is haladta az előzetesen vártat, bár a mérkőzéslátogatók tekintélyes hányada a barát-barátnő-szülő-klubalkalmazott körből került ki (feltűnően sok volt a nő). A vendégeket azért elkísérte egy maroknyi tábor, akik időről-időre hallatták is hangjukat. A nézőszám olyan 100-120 körül mozoghatott. Felbukkant még hazai oldalon Pisont István, Dajka László, Urbányi István, Batik Bence, Nagy Gergő és Szendrei Norbert is. 

"Csepelen volt, amikor hatan voltunk. Oda még családtagok se jártak ki..." - nosztalgiázik Hanta, a Csakblog oszlopos tagja. A találkozó legnagyobb részét is a szerkesztőség tagjaival ácsorogtam végig a tető nyújtotta hűs árnyék alatt - ráadásul a szél is kellemesen fújdogált, tehát nézőnek tényleg jó volt ma lenni.

Objektum messziről, a Bozsik József sétány felől

Baloldalon a vendégszektor, középen a VIP, a többi a hazai oldal

Hogy mennyire nem könnyű lekövetni a Honvéd-MFA összeállítását, azt remekül példázza, hogy a kezdőben helyet kapott Dorde Kamber, a 15 éves Keresztes Noel, valamint az elvileg már Siófokra kölcsön adott Lukács Dániel - ő egy hete egy felkészülési találkozón konkrétan siófoki színekben focizott a Honvéd ellen.

A kezdeti tapogatózás után hol egyik, hol másik tizenhatosnál táborozott le a két csapat. Bódog elégedetten csettintene az iváncsai pressing láttán, ami rendre meg is zavarja a kispesti fiatalokat, bántóan sok az égbe fejelt, vagy égbe rúgott felszabadítás, könnyelműen eladott labda. Bár az is igaz, hogy egy-két húzásból hamar Prokop kapuja elé értek fel, de az utolsó pillanatokban mindig rossz megoldást választottak. A legnagyobb helyzetet a hazaiaknak pont a félidő lefújása előtt sikerült kihagyni, amikor egy jobboldali beadást durrantottak közelről mellé. Addig inkább a vendégek domináltak, de egyik gárdában sem volt meg az átütő erő. Említést érdemel még a vendégek tízesének, Domokos Bálintnak a műesése, ami után (szerintem abszolút jogosan) néma maradt Erdélyi sporttárs sípja.

A második játékrész már jobban indult. Nem tett rosszat a hazai támadó szekciónak a szombaton, edzőmérkőzésen a Paksnak óriási gólt lövő Thierry Gale beállása, de az iváncsaiak is szemlátomást úgy érezték, hogy több kell a három pont megszerzéséhez. Öt percen át (kb a 50-55. percek között) oda-vissza forogtak veszélyben a kapuk. Jellemző, hogy a legnagyobb veszélyt az az iváncsai kontra hozta, ami egy kispesti szögletből indult. 

A hangulat igazodott az időponthoz, mert teljes béke lengte be a lelátót, még a játékvezetői ténykedést is ímmel-ámmal kifogásolta a publikum. A méltatlankodás mellett mondjuk a biztatás is hiánycikk volt.

VIP, majd vendégszektor

A körülöttem ülő iváncsaiak már a huszadik percnél biztosak voltak benne, hogy az alapozás után el fog fáradni csapatuk, ehhez képest az utolsó percig nagy volt az iram, tényleg mindkét csapat győzelemre játszott.  A vörös-feketéknél Eördögh és Gale állt legközelebb a gólszerzéshez, ám a meccs helyzetét végül az Iváncsa hagyta ki, szintén a lefújás körüli pillanatokban. Tiszta lövőhelyzetben mintegy tíz méterről lőtte el a labdát a vendégek támadója centikkel a kapus, és a kapufa mellett. A végére jött még egy teljesen feleslegesen, kakaskodással összehozott "dupla" sárga, ami az iváncsai Balogh Lászlónak egyúttal pirosat is ért. A 93. percben még egy Honvéd-MFA szabadrúgás eredményezhetett volna gólt, de a labda fölé szállt, maradt a 0-0, ami a látottak alapján abszolút igazságosnak mondható.

A szabadrúgás után, maradt a 0-0

Nem mondom, hogy nem hiányzott a gól, de kezdésnek ez teljesen jó volt. Említsük meg, hogy a kispestiek kapusa, Megyeri Gábor 17 éves, a kezdőben pályára lépő Németh Dániel 16, Feledy Balázs 17, Szabó Alex, Eördögh András,  László Dávid, Bocskay Bertalan, Buna Gábor 18, a csereként pályára lépett Kerezsi Zalán Márk, Kocsis Dominik és Gale 18 - utóbbit nyugodtan vehetjük kispesti nevelésnek. A meccsterhelést és a rutint egészen biztosan könnyebb lesz megszerezni éles NB III-as meccseken, mint az utánpótlás-bajnokságokban. 

Az Iváncsa igazolta jó hírét, egy masszív, jól összerakott csapat benyomását keltette, akik ellen senki nem mehet biztosra. De ugyanez igaz a hazaiakra is. Jósolni nem szeretnék, pláne úgy, hogy még előttünk van 37 forduló.

Budapest Honvéd- MFA–Iváncsa KSE 0–0

HONVÉD-MFA: Megyeri – Szabó A., Eördögh, Bocskay, Németh D. (Kocsis D., 64.), László D., Kamber, Feledy (Gale, a szünetben), Buna, Keresztes (Kerezsi, 77.), Lukács

Vezetőedző: Simon Miklós

IVÁNCSA KSE: Prokop – Balogh L., Madarász, Tóth Z., Szellák (Gera D.,73.), Domokos, Varga B., Fekecs, Aradi, Pribek, Vallejos (Cseszneki, 66.)

Vezetőedző: Domján Attila