Válogatott okosságok

Mint korábbi bejegyzésünkben már beszámoltunk róla, egyik állandó szerzőnk szeptemberben megjelenteti első regényét, Városok, stadionok, kocsmák címmel. Bár az előzetesen tervezett szeptember elsejei dátum a nyári szabadságolások és technikai problémák miatt pár héttel (talán egy hónappal) későbbre csúszik, de az őszi megjelenés biztosra vehető. Amíg ez a pár hét eltelik, addig néhány részlettel szeretnénk kedvet csinálni az olvasáshoz.

Az első szemelvény egy igen jó hangulatú, több naposra nyúlt túrát elevenít fel. A kispesti szurkolók egy autóbusszal Moldova fővárosát, Kisinyovot célozták meg, hogy szurkoljanak csapatuknak a Nistru Otaci elleni EL-selejtezőben. Olcsó sör, kolozsvári városnézés, vadkemping a Kárpátokban, egy éjszaka a székelyeknél, egy hamisítatlan romániai cigánytelep megszemlélése közelről, eligazítás a gépkarabélyos moldáv rendőrtől, no meg őszinte rácsodálkozás a helyi állapotokra. (Részlet a Kisinyov on tour - Movin' crusin' c. fejezetből).

Kedves szurkolótársaink és olvasóink! Mint tudják/tudjátok, blogunk a maga szerény módján segített abban, hogy a szurkolói különvonat elindulhasson Bukarestbe. Többek között itt, itt és itt írtunk róla. A legnagyobb eslimerés természetesen az egyszemélyes főszervezőt, Kiss Pétert illeti, aki még az utolsó pillanatban (és még azon is túl) bízott abban, hogy elindul az a vonat, amiről sokan leiratkoztak és sokan eleve bukásra ítélt ügynek tartották.

Higgyétek el, nagyon nem egyszerű több száz emberrel beszélni a saját telefonodról munka és család mellett, a MÁV-val egyezkedni, sürgetni, helyenként könyörögni, minden apró-cseprő kérdésre válaszolni, miközben egyesek szilárdan hiszik és hirdetik, hogy az egész túra a lehúzásról szól. Persze kalapot emelünk mindenki más előtt, aki segítségére volt akár az adminisztrációban, akár nyomtatásoknál, a vonaton, stb. de Peti nélkül biztosan nem lett volna vonat.

Elviekben 2700 jegyet adtak el, abból kb. a fél társaság, 1300 utas vonattal ment Bukarestbe. Bár utóbb kiderült, hogy a "több milliós" kár zöme román szurkolók és pályamunkások kezét dicséri, de sajnos kár lenne tagadni, hogy belül is történtek rongálások. Ezzel kapcsolatban teszünk most közre egy közleményt változtatás nélkül.  Higgyétek el, pár száz forint is nagyon sokat számít – ha sokan szállnak be a költségekbe. Azt végképp nem szeretnénk, ha Peti adósságokba verné magát és egyedül vinné el a balhét.

Ha demagóg és modoros akarnék lenni, akkor megjegyezném, hogy egyesek beszálllhatnának egy Lambo-lökhárító árával, de ezt inkább oldjuk meg egymás között! Mondom: pár száz forint is komoly segítség! Két sör ára...

Előre is köszönünk minden támogatást! – a felhívást a kép alatt olvashatjátok!

1959. szeptember 15-én született Steidl Sándor, az újpestiek egykori népszerű Pacalja.

1960. szeptember 14-én született Róth Antal, a Pécsi MSC egykori válogatott labdarúgója.

1958. szeptember 14-én született Szíjártó László, a Rába ETO egykori sziklakemény hátvédje és védekező középpályása.

Elnézést, teljes csúszásban vagyunk mint a válogatott Romániaban. Lesz majd előző forduló eredmény is meg minden, addig is tippeljenek jól!

Paks - Kaposvár
Újpest - Haladás
Kecskemét - Pécs
Puskás AFC - Diósgyőr
Honvéd - Mezőkövesd
Pápa - Ferencváros
DVSC-Teva - Videoton
MTK - ETO

Úgy tűnik, megint lemaradtunk egy világbajnokságról. 1986 óta egyszerűen nem megy! Mielőtt azt hinnénk, hogy egyedül vagyunk bénák a nagyvilágban, szeretném felhívni a figyelmet Perura, amely 1982 után megint a tévéből fogja figyelni a brazíliai történéseket. A Rojayblanca hazai pályán szenvedett 2-1-es vereséget Uruguaytól, így már csak matematikai esélye van a pótselejtezőt jelentő ötödik hely megszerzésére. No de hogyan viselte a vereséget a dél-amerikai viszonylatban feltűnően nyugodt, demagógiára is kevésbé vevő perui nemzet? Maradjunk annyiban, hogy végre előttem is megmutatták, hogy milyen az, amikor lángra lobban a latin vér. Semmi lélegeztetőgép, semmi pályabeszántás, semmi "zavarjuk el a külföldieket és kezdjünk fiatalítani!" közhely. Mindenért a játékvezető a hibás! Megszólal a női röplabda csapat kapitánya, a perui labdarúgó-szövetség (FPF) elnöke, Lima érseke és a Perui Kisember. Már a Todo Sport (kb.: Minden, ami sport) címoldala is beszédes: "Bíró, a k***a anyád!" És ez még semmi! Olvassanak tovább!

Már a bukaresti megsemmisítő vereség előtt olvashattunk olyan értesüléseket, hogy amennyiben a pénteki és a keddi mérkőzésen nem szerezzük meg a maximális hat pontot, akkor elképzelhető, hogy Sanyi bácsit (a rajzművészt) a másik Sanyi bácsi (a szalámis bankfőnök) rövid úton ráhelyezi a csúzlira. Négy, illetve három pontnál hatványozottabban igaz lehet ez a megállapítás, ennél kevesebb egység begyűjtése esetén pedig állítólag már nincs is miről beszélni. Nos, a számunkra örök mumus hollandok ellen hazai pályán csak egy 94. percben kapott véleményes büntetővel (2-2) pontokat veszítő észtek ellen ugyan elviekben még nyerhetünk a Puskás Ferenc Stadionban, de akkor ezután azonnal azt kellene néznünk, hogy a törökök vajon elhozták-e a három pontot Bukarestből. Ez kellene ugyanis ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessük a szokásos számolgatást a hátralévő két fordulóra, és a kincstári optimizmust messze túllépve esetleg még bekalkuláljunk egy amszterdami pontszerzést is. Miután ez a kevésbé valószínű forgatókönyv, így könnyen elképzelhető, hogy kedd estétől már a 2016-as Európa-bajnokság jegyében kezdhetjük meg a fiatalítást, vagy legalábbis a keret jelentős átalakítását. Felkészül Mészöly Géza?

Az előző két részben áttekintettük, milyen okok vezettek a kapitányváltáshoz, hogy és miért került Mezey György kezébe a kormánykerék – és elbúcsúztunk Mészöly Kálmántól.

Ne feledjük, 1983 nyár végét, ősz elejét írjuk, érdekességképp megemlítjük, ezzel a cikksorozattal párhuzamosan elindítottuk Időkapszula sorozatunkat is, mely fordulóról fordulóra mutatja be, hogy a labdarúgó válogatott mellett (vagy inkább mögött) hogyan is zajlott a hátország pontvadászata.

Mezey Györgynek tiszta a cél.  Az 1984-es franciaországi labadarúgó EB selejtezőit féltávnál elbuktuk. Olyan behozhatatlan hátrányba kerültünk (ne feledjük, mögöttünk már csak Luxemburg tanyázott a tabellán), hogy az egyetlen reális célkitűzés az lehetett csak, a hátralévő három selejtezőn a tisztes helytállás mellett építsük fel a jövő csapatát, amely tabula rasa alapon sikerrel vívhatja ki, hogy ott lehessünk a mexikói foci VB-n. (Eredetileg kolumbiai lett volna, de ők végül nem vállalták. Történetünk idejére Mexikó már hivatalosan is megkapta a rendezés jogát beugróként.)

Több tízezer ember írta le a véleményét a román-magyar meccs után. Bár sokan mondják, hogy a foci azért szép játék, mert mindenki másképp látja, most azért korántsem ez a helyzet: Egy embert át lehet verni sokszor, egymillió embert is át lehet verni sokszor, de egy országot nem lehet állandóan átverni.  Gondolom az MLSZ nagy pogácsástáljából élők ezekről a kommentekről nincsenek jó véleménnyel. Vagy  nem értik - vagy nem érdekli őket, hogy ki fizeti a zenészt. Mi azért összeszedtünk egy pár véleményt. Nem olvastunk minden hozzászólást, igyekeztünk kiszűrni az egymodatos (Takarodj...), a politikai-történelmi harcot szító és a taktikai hibákat felsoroló (nem hiszem, hogy mikromenedzselni kell Sanyi bácsit) hozzászólásokat. A kommenteket nem szerkesztettük és nem kommenteltük. A kommentekkel nem feltétlenül értettünk  egyet, de az azokra adott konstruktív válasz az MLSZ alapvető feladata.

1957. november 12-én született Zsiborás Gábor, az FTC, az MTK-VM és a magyar labdarúgó válogatott legendás kapusa.