Hatvanhetedik életévében elhunyt idősebb Dárdai Pál.
Dárdai Pál 1973-ban kapott először lehetőséget a Komlói Bányászban az NB I-ben. Kivételes játékintelligenciájára nem egészen két szezon alatt felfigyeltek Pécsett. A pécsi labdarúgás ikonjává vált, összesen 298 elsőosztályú meccset játszott és 68 gólt szerzett.
Egyik gólöröme a Dózsa elleni 4:2-n
Azon kevés játékosok közé tartozott, akik tízes osztályzatot kaptak a Népsporttól. A PMSC úgy győzte le 1975. február 22-én az Újpesti Dózsát 4:2-re, hogy mind a négy gólt ő szerezte. Annak a mérkőzésnek volt egy családi pikantériája, mégpedig, hogy a báty, Lajos, azon a mérkőzésen mutatkozott be az NB I-ben). Dárdai Pál vitrinjében egy-egy bajnoki és Magyar Kupa (MNK) ezüst díszeleg.
Ez az 1975. februári Újpest, persze, már nem az az Újpest volt, amelyet a lilák (még Göröcs János fémjelezte) aranycsapataként tart számon a futballszerető közvélemény. De az álom-Dózsából ezen a didergős idénykezdésen azért csak ott volt a mecsekaljai pályán Dunai III Ede, Noskó Ernõ, Zámbó Sándor, Fazekas László, Nagy László, a „második aranygenerációból” Kolár Endre, Juhász Péter, Horváth József, s egyáltalán nem utolsósorban: olyan futballistát tudott becserélni Várhidi Pál vezetőedző, aki később zsenialitásával ígéretes fejezetet nyitott a magyar futball történetében. Törőcsik Andrást...
Az azóta eltelt évtizedek alatt idősebb Dárdai Pál neve összeforrt azzal az Újpest-meccsel. Szerencséje is van vele, persze, hiszen annak a bajnokságnak a végén az Újpest újra aranyat ünnepelhetett, a PMSC viszont, utolsóként, kiesett az NB I-ből. Mától már csak a legenda él tovább: „... emlékszel, amikor a Dárdai Pali 10-es kapott!?” És persze, hogy minden futballrajongó emlékszik. Még azok is, akik kint sem voltak a mérkőzésen...
Nyugodjon békében!
