Válogatott okosságok

1981. december 12-13., a hónap második hétvégéje

Wojciech Jaruzelski bejelenti a lengyelországi szükségállapotot

Nagy érdeklődéssel várhattuk a 2017-es férfi U21 világbajnokságot. Az 1996-os korosztály utolsó fellépése volt ez, amelyen végképp megmérettethettek a fiúk. Többségüknek erre igazából már nem is volt szüksége. 

A férfi U21 válogatott a világbajnokságon. Fotó: MKSZ

A blogolás sok szempontból hasonlít a költészethez. Persze nagy különbségek is vannak, bele is őrülnék, ha rímekbe kellene szednem a kézilabda-válogatottról alkotott meglátásaimat (bár manapság ez már a verseknél sem feltétlenül elvárás, úgy mondják, vers az, ahol a sorok nem érnek ki a lap széléig). 

A Válogatott blog stábja Temesvárra és Aradra is ellátogatott, a városok értékeinek felfedezése mellett belekóstolni a két város sportéletébe is. Programunkat ez határozta meg, és szerencsére bővelkedtünk élvezetes futball,-és kézilabda-mérkőzésekben. A csapatok bemutatása, a meccsek összefoglalója mellett érdemes kitérni kicsit e két gyönyörű város történelmi, társadalmi vonásaira, és látnivalóira, ugyanis bármilyen fontos városai, közlekedési csomópontjai is voltak a Trianon előtti Magyarországnak, és magyar lakossága miatt ma is így tekintünk rájuk, azonban közelségük ellenére meglehetősen keveset tudunk róluk, kevésbé felfedezett kincsek! Így ez az írás nemcsak sport, hanem útikalauz is egyben.

Kezdjük Temesvárral. A Bánság fővárosa nemes egyszerűséggel fantasztikus város. Gazdag kulturális élete, épületei miatt kis Bécsnek is hívják. De a belvárosban sok helyen olyan érzésünk is van, mintha Budapesten járkálnánk az 5., 6., 7. kerületben vagy Zuglóban. 320000 lakójával Románia 3. legnagyobb városa Bukarest és Kolozsvár után. Magyar lakossága 20000 körül van, de laknak németek, szerbek, bolgárok, ukránok, szlovákok, és újabban olaszok is itt! Ők vállalkozásokat üzemeltetnek. A trianoni döntés idején még német többségű volt, utánuk következtek a magyarok, majd a románok - mára kevés német maradt. De van színházuk, konzulátusuk is. A város legemlékezetesebb eseménye az 1989-es forradalom volt, ahol halálos áldozatok is voltak, innen indult a Ceausescu-diktatúra megbuktatása. Az ország legfejlettebb térsége ez, és ez a városra is igaz. A sok egyetemista már készülődött a tanévre, ők is adják a város pörgősségét. A Béga partján hosszan parkok húzódnak, benne sok margitszigetihez hasonló szórakozóhellyel. Még egy operafesztiválba is belebotlottunk a folyóparton. Nagyon érdekes és furcsa kontrasztok jellemzik a város arculatát, ugyanis a belváros, a főterek nyugat-európai színvonalúak, mintha mondjuk Brüsszelben járnánk.

1981. december 5-6., a hónap első hétvégéje

Szerkesztőségünk tagjai közt teljes az egyetértés, hogy nem tudjuk, most Mikulás, vagy Télapó van-e...

Az UEFA vezetői sosem csináltak titkot abból, hogy az amerikai profi csapatsportágakat tekintik mintának az európai labdarúgás átformálására (értsd még jövedelmezőbbé tételére). A hétvégén közelről néztük meg, milyen lesz a Bajnokok Ligája vagy a hőn áhított európai Szuperliga, ha az NFL szolgál alapul. Már az elején eláruljuk a nagy titkot: kicsit steril, kicsit műanyag, viszont a családok ismét mehetnek meccsre, már ha ki tudják fizetni.

M&T Bank stadion - egy tényleg impozáns XXI. századi létesítmény

Ghislaine Roche és Tímár Árpád emlékének

Az 1901-ben alapított észak-francia labdarúgóklub, az Amiens SC óriási sikert ért el a 2016/17-es szezonban: több mint száz éves története során első ízben jutott a francia labdarúgó-bajnokság első osztályába, a Ligue 1-be. Az együttes augusztus elején Franciaország egyik legjelentősebb, legerősebb csapata, a Paris Saint-Germain ellen debütált az élvonalban. A Ligue 1 egyik legkisebb költségvetésével rendelkező klubja a leggazdagabb otthonába látogatott, amely éppen megvásárolta, majd látványos show keretében mutatta be a párizsi szurkolóknak új szerzeményét, Neymar Jr.-t.

A mostani erőviszonyokat nézve bizonyára meglepő lehet, hogy kilencven évvel ezelőtt az Amiens Athlétic Club (A.A.C.) a mai PSG-hez hasonló tekintélynek örvendett hazájában. Az aranykor alkonyán, a harmincas évek első felében magyar edzők és játékosok is szerencsét próbáltak a klubnál, többnyire rövid epizódszerep erejéig.

Az Amiens otthona, a Stade de la Licorne (a szerző felvétele)

1981. december 2., a hónap első szerdája

Megjelenik az ABBA együttes utolsó albuma

Történt, hogy a Pécsi Tudományegyetem fennállása 650. évfordulóját ünnepli, ennek örömére számtalan programot szervez az egyetem vezetőssége és a hallgatók egyaránt. Az egyik ilyen program egy gálamérkőzés a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó csapatával, amin a PEAC és a PMFC játékosai néznek majd szembe Böde Daniékkal. Többek közt én kaptam azt a megtisztelő, és egyre nehezebbnek tűnő feladatot, hogy toborozzak embereket a meccsre, de vajon 2017-ben kíváncsiak még egyáltalán az emberek a Fradira?

Sokat nem kell visszamennünk időben, ha azt mondom, hogy korábban vidéken szinte népünnepély volt, ha ilyen-olyan okból a helyi csapat legjobbjai megmérkőzhettek a Ferencvárossal. Garantált volt a teltház mindenhol, mindenki kíváncsi volt a Fradira. És nem csak az Albert, nem csak a Nyilasi, hanem még a Lipcsei vezette Fradira is. Az NB II-ben is - főleg az első évben - szinte mindenhol teltház volt, a Ferencváros vendégszereplésekor. Persze egy jubileumi gálameccs nem egy tétmeccs, és az időpont sem igazán szurkolóbarát (augusztus 31., délután három óra, PMFC stadion), de már most látom, hogy nem lesz könnyű rávenni az embereket, hogy ugyan nézzék már meg Sternbergéket.

Pedig nagyjából egy év telt el azóta, hogy a PMFC-Fradi II mérkőzésen, a harmadosztályban gyakorlatilag teltház előtt játszhattak a felek. Leszámítva a pécsieket, és néhány nagyon fanatikus fradistát, szerintem egy ember se tudna egy játékost se felsorolni a két csapatból, mégis egy harmadosztályú bajnokin voltak annyian, mint amennyien egy komplett első osztályú fordulóban szoktak. Az ok a hangulat. Az, ami kivonzza az embereket a stadionba. Mert a pályán - legyen szó bármelyik magyar csapatról - gyenge, maximum jóindulattal közepes képességű játékosok kergetik a labdát. 2017 van, aki minőségi, jó focit akar látni, az egy kattintással bármelyik top liga meccsét nézheti. Viszont a mérkőzések hangulatát csak élőben lehet átélni. És a hangulathoz szurkolótáborra van szükség, optimális esetben két szurkolótáborra. Innentől kezdve kvázi egyszerű a helyzetem (közelről sem az…).

Csak el kell érjem, hogy a Fradi-szurkolók hétköznap kora délután leutazzanak egy gálameccsre Pécsre, és, hogy a pécsi fanatikusok szurkoljanak egy olyan csapatnak, ami 100%-ig nem a sajátjuk (hiszen nem csak PMFC, hanem PEAC játékosok is pályára fognak lépni). Nyilván ez egy elég lehetetlennek tűnő küldetés, még akkor is, ha részünkről nincs akadálya annak, hogy a zöld-fehér szurkolók belépjenek a stadionba. Egyszerűbb lenne a helyzetem, ha a mérkőzés szombat este lenne, ha esetleg előtte, utána lenne valamilyen koncert, ami még inkább becsalogatná a nézőket a stadionba.

Lehet, tévedek, és lehet, hogy a végén a ferencvárosi fanatikusok nélkül is több ezren fognak kilátogatni, hogy élőben lássák Geráékat, de jelenleg azt gondolom, hogy elsősorban a hangulat az, amire a emberek kíváncsiak, és nem a pályán történtekre. Mindenesetre 2017.augusztus 31-én választ kapunk a fenti kérdésre: kíváncsiak az emberek még a Fradira?

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

1981. november 28., a hónap utolsó szombatja

Budapest új ékköve a Fórum Hotel