Válogatott okosságok

A Konföderációs Kupáról általában mint a labdarúgó-világbajnokságok főpróbájáról beszélnek. Az eseményt mindig a VB helyszínén rendezik, egy évvel azt megelőzően. 

Videóasszisztensek munka közben (Fotó: FIFA)

A labdarúgás egészen kiskorom óta az életem része. Már oviban elkezdtem focizni, az európai városok nevét a Sztár Sportból tanultam meg, általános iskolásként is folyton pörgettem a Nemzeti Sportot, hétvégente nem ritkán néztem meg 8-10-12 meccset a tévében. Később dolgoztam játékvezetőként, edzőként, és sportvezetőként is. Imádtam a magyar futballt. Most mégis eldöntöttem: totálisan bojkottálni fogom az egészet. Nem megyek ki válogatott vagy klubcsapatok meccseire, de még csak a tévéből sem fogom megnézni, egészen addig, amíg nem lesz újra politikus- és bundamentes a magyar futball.

1981. november 7-8., a hónap első teljes hétvégéje

A tenintézményekben is országszerte megtartották a november 7-i ünnepségeket

A Válogatott blog stábja kilátogatott a Vasas-Beitar Jeruzsálem Európa Liga-selejtező visszavágójára, amelyet az újpesti stadionban rendeztek. Az első, izraeli mérkőzésen – zárt kapuk mögött, ráadásul nem is Jeruzsálemben, hanem Petah-Tikvában – a Vasas parádésan játszott a 88. percig: 3-1-re vezetett, 1-0-s hátrányból fordítva,. Kezében volt a továbbjutás, de az utolsó 5 percben teljesen összeomlottak a piros-kékek, és 4-3-ra kikaptak. A sok magyar focikudarcot megélt közvéleménynek már magas az ingerküszöbe, ez a bukás mégis kiverte a biztosítékot, nagy indulatokat kavart. Sokféle elemzés született, miért történt ez így, sajnos a világ futballjában elharapózó fogadási manipulálás gyanúja is felmerült sokakban...

A visszavágóra meglepő módon mégis magyar szinten szépszámú közönség érkezett a Megyeri útra, hosszú sorokat láttunk.

Joachim Löw, minden idők legsikeresebb német szövetségi kapitánya (előtte senki nem tudott száz válogatott mérkőzést megnyerni, ő a Konföderációs Kupán átlépte ezt a számot), szokásához híven, igen visszafogottan nyilatkozott. Kb. úgy, mintha a lehetséges legerősebb kerettel elveszítették volna az elődöntőt 2-0-ra. 

A kupagyőztesek (Fotó: DFB)

1981. november 4., a hónap első szerdája

Magas rangú külföldi vendég hazánkban

A Magyar Kézilabda Szövetség a 2017/18-as versenykiírásba beleírta a következő kitételt:

Amennyiben a hivatalos személyek között szerepel nem magyar állampolgárságú személy és a csapatban legalább férfiaknál öt, nőknél négy nem magyar állampolgárságú személynek van játékengedélye akkor 5.000.000- (ötmillió) Ft-ot kell befizetni.

A versenykiírás sajátos nyelvezetében nem eligazodók számára lefordítanánk: Ha egy csapatnak van négy ill. öt külföldi játékosa, és az edzője is külföldi, akkor 5 millió forintot be kell fizetniük az MKSZ kasszájába. Ez a tétel a bajnoki szezon folyamán klubonként legfeljebb egyszer merül fel, és nem vonatkozik az utánpótlás- vagy erőnléti edzőkre, szóval azokra, akik nem ülnek ott a kispadon a meccseken. 

Ambros Martín, a Győri ETO spanyol szakvezetője

Hungaro-katalánok, pannonbajorok, pusztazebrák, szittya-madridisták… négy fogalom, mégis ugyanaz a szurkoló-kategória.

Hála a TrollFocinak, gondolom mindenki tudja, mit (inkább kit) takarnak a fenti fogalmak. Aki mégsem, annak segítünk: olyan szurkoló, aki egyáltalán nem néz magyar focit, nem érdekli sem a válogatott, se a Magyar bajnokság. Sőt, kifejezetten ellenséges a honi labdarúgással szemben, a magyar stadionokat látogatókat némileg le is nézi, ezt szereti is az orruk alá dörgölni. Ahogy azt is, hogy mennyire rajong kedvenc külföldi csapatáért.

Nincs hír a csapat háza tájékáról, amiről ne értesülne azonnal és lelkesedését nem rest megosztani különféle szurkolói fórumokon, hírek kommentálásánál és a Facebookon. Az esetek nagy többségében vehemensebben reklamál egy játékvezetői ítéletet, mint a Camp Nouban helyetfoglaló szurkolók. Kész egészen alpári stílusig lesüllyedni, ha online-csörtére kerül sor az “ősi rivális” hasonszőrű drukkereivel.

Eddig többnyire olyan eseteket jegyeztünk fel, amikor emberünk egy világszerte ismert, BL-győzelemre is esélyes együttesért rajongott – Real Madrid, Barcelona, Juventus, Bayern, Manchester United, Chelsea, Atletico madrid, stb. Kisebb részben ezeknek a bajnokságoknak patinás, ám mostanában nem annyira sikeres gárdáiért szorít – Roma, Liverpool, Valencia, Dortmund, Schalke, Inter, Lazio, Milan…

Egy szűk és felelőtlen kisebbség (az igazi football-sznobok) a lelátói hangulatba szerettek bele és szerb (Zvezda, Partizan), horvát (Dinamo, Hajduk), vagy bolgár, lengyel (Cracowia és Wisla), görög, keletnémet (Dynamo Dresden), olasz (Napoli, stb.) stadionokba utaznak turistáskodni.

No de van, amire eddig még nem volt példa. Most már úgy tűnik, Andorrának is vannak rajongói idehaza. Polgárpukkasztás? Fricska a focit bőkezűen támogató hatalom felé? Talán eddig is közöttünk éltek, és most, a siker hatására előjöttek megmutatni magukat? Esetleg a lelkes amatőrök teljesítménye előtt tiszteleg? Uram bocsá’ az illető tényleg andorrai? Ki tudja. Mindenesetre a méltán hires VIII. kerületben lőtte szerkesztőtársunk az alábbi képeket. Akárhogyan is nézzük, az bizony andorrai mez!

1981. október 31. - november 1., október utolsó, november első napja

A Whiskey-osztályú szovjet  S-363 tengeralattjáró zátonyra futott a Svédországban ( “Whiskey on the rock” incidens)

Speedo? Logikus lenne, hiszen itt a nyár és a strandszezon. Ám Kedves Olvasók, nem fizetett reklámot olvasnak most a blogon a nagy múltú sportszergyártó cégtől. Csupán annyi történt, hogy bejárta a világsajtót a hír, hogy Peter Crouch, a Premier League-ben szereplő Stoke City játékosa odaajándékozta a mezét egy szurkolónak a Premier Leauge utolsó fordulója után Southamptonban, amiért a drukker fecske alsónadrágban jelent meg.

1981. október 23-24-25., a hónap utolsó előtti hétvégéje

Párizs és Lyon között elindul a TGV, Magyarországon ekkor még a jártak gőzmozdonyok, amit ez a szenzációs 8mm-es is bizonyít