Először is egy vallomással tartozom: akárhányszor láttam Bajnert játszani, egyszer se láttam benne a potenciális Bundesliga-játékost, főleg nem egy valódi élcsapatnál. Még úgy is, hogy a magas csatárok sokkal több esélyt kapnak, inkább Futács-féle karriert vártam tőle, mint Szalait. Tudom, divat azt mondani, hogy "én már serdülő kettőben láttam, hogy a gyerekben mocorog valami", de beismerem, én semmi különöset nem láttam benne, és ezzel nem voltam egyedül.

Az is igaz, hogy az olasz megye három, ahova több évi ide-oda verődés után igazolt, jócskán a ló túloldala volt. Vajon mit kereshet egy magyar utánpótlásválogatott ott, amikor kallódni remekül lehet az olasz másod- és harmadosztályban is? Hogy miért igazolt oda, az a mai napig rejtély számomra, bár azt most már kijelenhetjük, hogy nem kallódni ment. Az is érdekes történet lehet, hogy ezek után hogy került a Borussia Dortmund látókörébe, de tény, hogy egy évnyi olasz gólvágás után tavaly szeptemberben leigazolták az amatőrcsapatba.

Innentől aztán felgyorsultak az események: felkerült az első csapathoz, Lewandowski eltiltása után a padra is leülhetett, majd Schieber eltiltása miatt komoly esély látszott arra, hogy a mai, Borussia Mönchengladbach elleni meccsen már a kezdőben találja magát.

Ez végül nem következett be, Jürgen Klopp inkább Mario Götzét csatárként alkalmazva állította fel a csapatot. A taktika működni látszott, Götze hihetetlen robbanékonysága sok gondot okozott a Mönchengladbach védőinek, az első félidő vége felé egy jó kiugratás után csak buktatni tudta ter Stegen kapus, az így kiharcolt tizenegyest meg magabiztosan értékesítette.

És bár a Dortmund irányította a játékot, igazán nagy helyzetet nem alakítottak ki, így amikor a második félidő elején a házigazda Mönchengladbach felgyorsított, a vendégeknek nem volt válasza, több elpuskázott ziccer után a hazaiak Younes megpattanó lövésével kiegyenlítettek a hatvanhetedik percben.

Fülig Jimmy színre lép (fotó: ruhrnachrichten.de)

Kloppnak így már muszáj volt lépnie és pályára is küldte Bajnert, átállva két csatáros játékra. Bálint rögtön egy Fülig Jimmyt is megszégyenítő pofonnal adta a hazai védők tudtára, hogy számolni kell vele, Stranzl rövid ápolása után viszont rendesen munkához látott. A manapság máshol is nagyon divatos háromemberes (két védő közé hátrahúzódó középpályás) labdakihozatalra már nem lévén idő, a kapustól rögtön az ő fejére próbálták ívelni a labdát, amit ő igyekezett megtartani, illetve Götzének továbbcsúsztatni. Nem mindig sikerült a csatártársat megtalálni, de a párharcait tényleg megnyerte és az erőszakossága és magabiztossága remélhetőleg piros pontot ér majd.

A tizenhatoson belül is többször fejelt le beadást a társaknak, keményen küzdött minden labdáért, ennél többet aligha lehet elvárni ilyen rövid idő alatt, ráadásul nem a leghálásabb helyzetbe csöppent bele: a Dortmundnak nagyon szüksége lett volna a három pontra, hogy meglépjen a Leverkusentől, de annyira ráültek az egy-nullás vezetésre, hogy képtelenek voltak felpörögni az egyenlítés után. Még egy-egy ajtó-ablak helyzet azért akadt mindkét oldalon: Mlapa ill. Kehl hagyta ki őket, és ezzel vége is volt a meccsnek.

Ne legyenek illúzióink. bár szégyent egyáltalán nem vallott, Lewandowskit nem fogja egyből kiszorítani ez alapján a húsz perc alapján. De egy ambíciózus és szorgalmas fiatal játékosnak (bár egyesek szerint a huszonkét év már bőven nem fiatal, de én nem értek velük egyet) jelen pillanatban elképzelni se tudnék jobb klubot a Borussia Dortmundnál, csak szurkolni tudok neki, hogy befusson.