1954. március 20-án született Pásztor József, a Békéscsaba és a magyar labdarúgó-válogatott egykori középpályása.

A Békéscsabai Előre egykori emblematikus játékosa szülőfaluja, a Szabolcs megyei bajnokságan szereplő Vencsellői TSZ SK (mi ma már Gávavencsellőként ismerhetjük) csapatában ismerkedett meg a labdarúgással. Már ifista korában többen is felfigyeltek kivételes játékintelligenciájára. Többek közt a DVSC, a DVTK és a Nyíregyháza is próbálta magához csábítani, végülis az akkor az NB I-be felkerülő Békéscsaba ajánlatát fogadta el 1974 nyarán.

Első békéscsabai edzései egyikén

Felfedezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett az a Papp László, az Előre legendás technikai vezetője, aki nyírségi kapcsolatainak köszönhetően híres tehetségkutató és utánpótlás játékosmegfigyelő volt a régióban. A magyar labdarúgás többek között neki köszönheti Halász Istvánt, P. Nagy Lászlót, Dajka Lászlót, vagy Nagy Antalt is.

„Papp Laci bácsi fedezett fel a megyei bajnokság egyik mérkőzésén. Ezt nem felejtem el neki, amíg élek. Ha Papp Laci bácsi akkor nem jön el hozzánk, akkor semmi nem történik velem."

Hamar felvette az NB I. ritmusát, egyáltalán nem érződött rajta, hogy három hónappal korábban még osztályokkal lejjebb játszott.

Első csapatképén 1974 nyarán az alsó sor balszélén

Rövidesen a Békéscsaba egyik meghatározó alapembere lett.

1975 tavaszán a Salgótarján ellen...

...ősszel a tatabányai Csapót szereli szabálytalanul

Gyors, kiváló technikájú labdarúgó volt, igazi labdazsonglőr és karmester, akit imádott a közönség.

1976 tavaszán Bolemányit hozza szorult helyzetbe..

...ősszel a Tatabánya kapuját rohamozza

Magyarországon csak Békéscsabán játszott, habár szinte mindegyik fővárosi csapat hívta évente.

1977 tavaszán az újpesti Feketével csatázik..

...ősszel a kispesti védők (Paróczai, Lukács és Kocsis) gyűrűjében

1978-ban a Népsport osztályzatai alapján az év játékosa volt.

Az 1977/78-as csapatképen a középső sor jobbszélén...

...és a 78/79-es csapatképen a középső sorban jobbról a negyedik

Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai.

1978 legjobbjai: Gujdár - Török, Kocsis, Kereki, Kutasi - Kovács J., Pintér, Pásztor - Fazekas, Törőcsik, Koritár.

1978-ban az egyik legjobb éve volt

1980-ban ez volt a szavazás végeredménye: Katzirz - Paróczai, Kovács J., Kereki, Tóth J. - Pásztor, Csapó, Tóth A. - Fazekas, Törőcsik, Kuti. Nála csak Tóth J., Fazekas és Törőcsik kapott több szavazatot...

1980-ban a válogatottban is alapember lett. Ez is jó éve volt

Megszakítás nélkül 13 szezonon keresztül játszott a viharsarki lila-fehéreknél.

Lendületben...

...és cselsorozatban

Ebből 328 NB I-es mérkőzésen 43 gólt szerzett.

Egyik gólja 1980 őszéről. A debreceni Szűcs mellett húzza el a labdát és lő a kapuba

Az 1983/84-es szezonban csapata a másodosztályban szerepelt, ott 32 találkozón két gólig jutott.

A Békéscsaba 1983/84-es NB II-es bajnok csapatképén az álló sorban jobbról a harmadik Pataki Tamás vezetőedző és Sulija Ottó között

A Magyar Kupában (MNK) a Békéscsabát 1983-ban és 1984-ben kétszer vezérelte a legjobb négy közé. Előbb a későbbi kupagyőztes Újpesti Dózsától kaptak ki, egy évvel később a Rába ETO állította meg őket a hosszabbítás utáni büntetőpárbajban. 3:3-as állásnál a 89. percben büntetőt rontott. Ha belövi, talán arról cikkezett volna a világsajtó, a magyarokat egy első osztályból frissen kiesett csapat képviseli a KEK-ben...

1982/83-ban az egyik kupanegyeddöntős csapatban a középső sorban jobbról a harmadik

1987 nyarán a svájci másodosztályú FC Winterturhoz szerződött két évre, de mivel a két csapat egy év alatt sem tudott megegyezni bizonyos pénzügyi kérdésben, egy idény után visszatért Békéscsabára.

Újabb három idényt játszott végig, 61 bajnoki találkozón hat gólt szerzett.

Elnyűhetetlen volt. Az újpesti Herédi Attilával és Szabó Andrással csatázik

1990 nyarán, immáron 36 évesen, újra belevágott a profi életbe, ezúttal a belga negyedosztályú Torhout csapatához szerződött egy évre. Szerződése lejárta után fejezte be aktív játékos pályafutását.

Békéscsabán többszőr volt házigólkirály.

Pár NB I-es találkozó után Bozsik József szövetségi kapitánynál már 1974-ben felmerült a neve a bővebb válogatott keret összeállításánál.

Bozsik József mondta róla: Példája is mutatja, hogy a magyar pályákon még mindig vannak nagy tehetségek. Előjött az ismeretlenségből és klasszikus mozgásával, cselezőkészségével, játékszervezésével, látásával egykettőre feltűnést keltett. Erősödnie kell. A jövő nagy középpályása lehet. Szeretném egyszer látni, mire képes hasonló tudású társak között.

A fiatal Pásztor József, akiről már korán jó véleménnyel volt az akkori szövetségi kapitány

Több utánpótlás válogatott szereplés után a bemutatkozás 1976-ig váratott magára.

Az utánpótlás válogatottban 1976-ban az álló sor közepén Zsömbörgi János és Kiss Imre között

Baróti Lajosnál szerepelhetett először címeres mezben, az NDK ellen Berlinben, az 1:1-re végződött találkozón.

Első válogatottsága: nézi, ahogy Nyilasi kapura fejel a védők között

A Népsport másnap így értékelte teljesítményét: Kerülte a közelharcot, s amikor egy kicsit visszajött a labdáért, rendszerint meg is játszotta. Kapura azonban nem volt veszélyes, néha elnyomták őt. Alapjában véve nem okozott csalódást.

És így látta Baróti Lajos: Pásztor a fiatal középcsatárok közül pillanatnyilag a legjobb! Az újságokban megjelent tudósítások szerint szombaton is nagyszerűen helytállt. Egy kicsit sajnálom, hogy ilyen nehéz körülmények közepette, idegenben kellett átesnie a tűzkeresztségen…

Sérülések miatt lemaradt az 1978-as argentínai világbajnokságról, neve legközelebb már csak 1979-ben merült Kovács Ferenc szövetségi kapitánynál.

1979-ben, mikor újra felmerült a neve a válogatottnál

Sajnos, pályafutását szinte folyamatos sérülések kísérték végig. 1979 elején így várta az évet: „Noha nem tartozom a díjbirkózó alkatúak táborába, ebből viszont a pályán alig származott bármiféle hátrányom eddig. A hátvédek természetesen abból indulnak ki, hogy a magamfajta vékonydongáját könnyeden lesöprik a gyepről. Ennek érdekében tesznek is lépéseket, deréktól lefelé bizony nagyon sokszor tele vagyok kék-zöld foltokkal, de én mindettől függetlenül nem félek a pályán. Legalábbis már nem. Korábban - egy évvel ezelőtt - volt egy súlyos válltörésem. Nehezen forrt össze a csont, de amikor már nem fájt nagyon, ismét ott voltam a pályán. A műtét utáni időszakban egy kicsit tartózkodóbb voltam, tartottam a nagy ütközésektől, ám ez szerencsére a múlté. Már elfelejtettem a dolgot, nem félek. Egy szó, mint száz, a ma küzdelmes játékában tudomásul kell venni, hogy szinte elkerülhetetlenek a gyakori összecsapások s ezek sokszor fájnak is. Épp ezért kell gyorsabbnak, ravaszabbnak lenni az ellenfélnél s frontálisan csak akkor ütközni, ha muszáj…”

Hát, nem múlt el ez az év sem sérülés nélkül. Alig, hogy 1979 őszén megkezdődött a bajnokság, a ZTE elleni hazai meccsen olyan súlyos boka- és lábszársérülést szenvedett, hogy a mentőautó vitte el kórházba, ahol meg kellett operálni a bal lábát

„Nem szívesen emlékezem az utóbbi huszonnégy hónapra. Négy műtétem volt két év alatt, s egyetlen alkalommal sem tudtam igazán formába lendülni, mert mindig jött a következő sérülés…"

Eleinte Mészöly Kálmánnál is alapember volt az 1982-es VB-selejtezőkre készülő csapatban, de előbb-utóbb igazolódott, Nyilasival együtt, egyszerre nem lehetnek a pályán.

1980 szeptemberében a budapesti spanyolok elleni kezdőcsapatban az álló sorban jobbról a harmadik Kereki Zoltán és Varga József között 

1980-ig összesen 9 válogatott találkozón szerepelhetett és egy gólt szerzett.

Egyetlen gólja a válogatottban 1980 augusztusában a Szovjetunió ellen Daszajevnek

Ezen a mérkőzésen 1:2-nél volt még egy ordító helyzete. Daszajev mellett elrúgta a labdát, de Csivadze a gólvonal előtt tisztázni tudott

Volt olimpiai válogatott is.

Az olimpiai válogatott egyik előkészületi meccsén 1979 februárjában az alsó sorban középen Szoó József és Bíró Antal között

Első edzői feladatát rögtön megkapta a Békéscsabánál, ahogy Belgiumból hazatért. 1991-ben egykori csapata épp kiesésre állt az NB I-ben, az utolsó három meccsre őt bízták meg az Előre irányításával. Bár kiestek az másodosztályba, a következő évben az első helyen magabiztos játékkal feljutottak, onnantól kezdve pedig 3 év igazi sikerszéria köszöntött az egyesületre.

1992-ben az NB II. Keleti csoportját megnyert csapat edzőjeként. A kép külön érdekessége (a párhuzamosok a végtelenben találkoznak), hogy a második sor jobbszélén az a Papp László technikai igazgató áll, aki 18 évvel azelőtt a Békéscsabának felfedezte őt

Az 1992/93-as bajnokságban újoncként elért 5. hely, majd az 1993/94-es évadban bronzérem, habár a csapat végig versenyben volt a bajnoki aranyért, nagyon sokáig vezette is a tabellát, az utolsó 3 fordulóban bukva el a végső győzelmet.

A bronzérmes „aranycsapat" edzőjeként

Az Év Labdarúgóedzője szavazáson két ponttal lemaradva Csank János mögött második lett ekkor.

Edzői sikerei csúcsán segítőjével, az egykori román válogatott Domine Flaviussal

Rá egy évre újabb 5. hely, majd fél csapat eligazolása után már csak a 14. helyet tudta elérni a kényszerből átalakított csapattal.

Egy év pihenéssel töltött év után újra átvette a szakmai irányítást, de az újra végveszélybe kerülő csapatot ő sem tudta megmenteni az újabb kieséstől.

Ezután alacsonyabb osztályú Békés megyei csapatoknál vállalt munkát, többek között a másodosztályú Gyulai Thermálnál, a Csorvásnál majd Orosházánál, ezt követően a negyedosztályú Békés és Jamina edzője lett.

2010-ben ismét egykori csapata vezetőedzője lett, miután az Előre igen rosszul szerepelt a 2009/2010-es másodosztályban. A klubot benntartotta a bajnokság végén, a következő évadban stabil középcsapattá érett keze alatt az Előre, majd a 2011/2012-es bajnoki évben 3. helyre hozta be a lila-fehéreket, míg a Magyar Kupában egészen a negyeddöntőig jutottak, oda-visszavágós rendszerben kiejtve többek között az első osztályú Vasast és az FTC-ét is.

A sikeredző

A sikeres évadot követően lejáró szerződését nem hosszabbították meg, így a továbbiakban pályaedzőként segítette az edzőnek kinevezett Dajka László munkáját.

A célként kitűzött biztos feljutás Dajkával a 2012/2013-as évad közepén egyre inkább veszélybe került, a téli alapozás sem sikerült jó, becsúszott több vereség, valamint Dajka összekülönbözött a hazai szurkolótábor egy részével. Ezért 2013 áprilistól, szinte napra pontosan 3 évvel azután, miután visszatért csapatához, Pásztor ismét átvette a viharsarki gárda edzői posztját. Az évadot ismételten bronzérmes helyen zárta csapatával, amely igen fontos volt, mert ebben az évben csak az NB II 1-6. helyezettjei maradtak bent a másodosztályban.

A bajnokság sikeres zárását követően szerződését ismételten nem hosszabbították meg, ezután a szakmai vezető pozícióját látja el a klubnál. A Békéscsaba így jutott fel az első osztályba a 2015/16-os bajnoki évadba.

Szakmai vezetőként 2016-ban

A következő évben jött a csabaiak ismételt kiesése, olyan mélyrepüléssel, hogy rövidesen az NB III-ban találták magukat. Ahol 2023-ban ismét Pásztorra számítottak mentőangyalként. Elvállalta, immáron hetedszer is...

„Nem akartam én már edzősködni, de ebben a helyzetben nem mondhattam nemet!"

2010 áprilisában a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztjét kapta munkája elismeréseként.

2012-ben életrajzi könyv jelent meg róla.

2023-ban A Békéscsabáért kitüntetést vehette át a város önkormányzatától.

Pásztor József 2023-ban újra a kispadon