1956. február 24-én született  Kovács Attila, a Csepel és a magyar labdarúgó-válogatott egykori kapusa.

Pécsett (hol is máshol, hiszen ott született, édesapja, Kovács Sándor, pedig hosszú éveken át volt a Pécsi VSK kapusa az NB II-ben, majd a Pécsi Dózsában az NB I-ben) kezdte a labdarúgást a Pécsi Sportiskolában, majd utána végigjárta szülővárosának szinte minden jelentősebb csapatát (Pécsi Ércbányász, Pécsi VSK, Pécsi MSC).

Az 1977/78-as bajnokságban a Pécsi MSC játékosa volt, de Katzirz Béla mellett nem tudott szerephez jutni. Innen igazolt az NB II-es Pécsi VSK-ba.

1978-ban egy Fradi elleni MNK-meccsen tisztáz Tallósi segítségével Szokolai elöl

Főszereplő volt abban, hogy a csapat feljutott az NB I-be, de a következő szezonra nem tartott a csapatával az első osztályba, inkább az akkor kiesett Csepelt választotta. Ha hosszútávú befektetésnek gondolta, akkor bejöttek számításai.

A Pécsi VSK kapusaként 1979-ben

Az NB II-ben felváltva védtek Hajdú Lajossal, 20 találkozó jutott neki. Teljesítményével (és persze koránál fogva is) előbb-utóbb végleg kiszorította veterán kollégáját. Amúgy remekül sikerült a bemutatkozása, az első hat meccsén csak egy gólt kapott, az egész szezonban pedig csak kilencet.

- Nagyszerűek a képességei - mondta kapustársa, Hajdú Lajos, akinek jó szavai annál is inkább érdemlegesek, mert egyrészt ő is érti a „szakmát”, másrészt éppen őt szorította Kovács tartaléksorba. - Úgy érzem, sokban tudok segíteni neki, ha az edzéseken, mérkőzések előtt átadom évek során szerzett tapasztalataimat.

Az NB II-es bajnokcsapatban az álló sor közepén

1980 nyarán simán visszajutottak a legjobbak közé (érdekesség, hogy pont váltották egymást a PVSK-val).

Első csepeli bajnoki mérkőzései egyikén, egy Pécsi MSC elleni találkozón szedi fel a labdát

Erre az időszakra jutott az is, amikor a ligaválogatottnak hívott Ferencvárosban kölcsönjátékosként dél-amerikai túrán is szerepelhetett.

A Fradi kölcsönkapusaként Dél-Amerikában

1984-ig 156 bajnoki találkozón védett a vasgyáriaknál.

Az 1980/81-es bajnokságban a Megyeri úton húz le egy labdát

1981 tavaszán az Üllői úton brillírozik...

...ősszel ugyanott kap egy dugót

1982 tavaszán a debreceni Kerekes György fejesét nézi közelről...

...ősszel egy magabiztos labdaszerzése

A Csepel 1982/83-as csapatképén

1983 tavaszán egy közeli Törőcsik lövést hárít...

...ősszel a Fradi ellen Koch Róbert lábáról szedi le a labdát

A Csepel 1983/84-es csapatképén

A legjobb eredménye egy bajnoki negyedik helyezés és egy Magyar Kupa (MNK) legjobb négy közé jutás volt.

1983 tavaszán a döntőbe jutásért játszott mérkőzésen egy négyest kapott a Csepel Kispesten. Nem is tűnik boldognak

A hagyományainak megfelelően a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden évben szavazásra kérte fel a 16 NB l-es klub vezetőedzőjét, 12 elismert szakembert és 23 sajtószervet, hogy döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai, illetőleg melyik tizenegyet tartják a legkiemelkedőbbnek. Ez alapján 1983 legjobb 11-e így alakult:

Kovács A. - Farkas, Kovács J., Róth, Tóth J. - Hannich, Kardos, Csongrádi - Kiss S., Törőcsik, Hajszán.

Két pillanata 1983-ból: tavasszal az utolsó NB I-es meccsét játszó Nyilasi elől szerzi meg a labdát...

...ősszel az angyalföldi Kiss László lábáról szedi le a labdát

Győzelme egyértelműsége abból is látszik, 15 szavazatával ez volt mögötte a kapusok sorrendje a pontszámaikkal: Disztl P. 8, Kovács L. 6, Andrusch, Hegedűs 2-2, Zsiborás, Kiss I. 1-1.

Csepelről lett utánpótlás-válogatott 1979-ben. Sőt, 1979 októberében az NB II-ből (!!) lett válogatott kerettag.

A kispadon 1979-ben Judik Péter és Zsiborás Gábor között

Dr. Lakat Károly az Egyesült Államok elleni (0:2) rosszemlékű találkozón vette számításba és ülhetett le a cserepadra.

Címeres mezben 1983 őszén...

...és a válogatott kerettel

1983 ősze és 1984 tavasza között 7 alkalommal a felnőtt válogatott mezét is felhúzhatta. Ő volt a magyar labdarúgás történetének 71. válogatott kapusa.

Először a kezdőben

Először 1983 októberében, Anglia ellen, az EB-selejtezőn a Népstadionban lehetett válogatott (ez a mérkőzés volt az, amit a szövetségi kapitány előzetesen Kiss Imrének ígért, de a mérkőzés előtti bajnoki fordulóban olyan súlyosan megsérült a tatabányaiak kapusa, hogy az évekig kihatással volt a pályafutására).

Mariner fejéről öklözi ki a labdát

Második válogatottsága a dánok elleni EB-selejtezőn...

...és öröme a lefújás után

1984 januárjában a cadizi győzők között

Márciusban az EB-re készülő jugoszlávok elleni kezdőben...

...és páratlan bravúrja a mérkőzésen: Halilovics tizenegyesét hárítja, majd a kipattanó utáni ismétlését is kivédte

Mellette párhuzamosan az olimpiai válogatott alapembere is volt Mezey Györgynél.

Az alakuló olimpiai válogatott keretében 1983 tavaszán...

...a bolgárok elleni kinti selejtezőn hárít egy veszélyes helyzetben...

...és 1984 tavaszán

És akkor most álljunk meg egy gondolatra, tulajdonképpen itt tört ketté egy fantasztikus képességekkel megáldott kapus csodálatosan induló karrierje. 

Óriási tehetség volt az akkor huszonhét éves hálóőr, ő volt az egyik Mezey-bébi, a kapitány felfedezettje. Az utolsó, belgák elleni válogatott mérkőzése után pár nappal borult itthon a bili, hogy csapatok, játékosok adják-veszik a bajnoki mérkőzéseket. Nem tisztünk pálcát törni Kovács felett, hiszen nem ő volt az egyetlen, aki belekeveredett, vagy csak a gyanú árnyéka vetült rá. Nem volt ő rosszabb, erkölcstelenebb és bűnösebb a többieknél, akik hasonlót cselekedtek. Mégis ő lett a fő bűnbak, a magyar labdarúgás rákfenéje. A többség megúszta egy ejnye-bejnyével, vagy felfüggesztett eltiltással. Ő nem volt ennyire szerencsés, tíz évre meszelték el. Az akkori csepeli közegről mindent elmond, hogy vele együtt másik három játékostársa kapott olyan léptékű büntetést, hogy örökre eltűntek a süllyesztőben. Kőhalmi Gábor, aki szintén tagja volt az újjáépülő válogatottnak, Lazsányi László, a finom, pengés megoldásairól híres egykori ifjúsági válogatott labdarúgó, illetve a Honvéd-nevelésű, amúgy nagyon tehetséges Gendur László, aki Kovács tartalékjaként pár meccsen pályára léphetett az 1983/84-es labdarúgó bajnokságban. Mezey mindent elkövetett, hogy enyhébb büntetést kapjon, hiszen vele tervezte kezdeni a VB-selejtezőket, de az MLSZ korifeusai elutasították Mezey kérelmét, maradt az eredeti verdikt. Szerencsére kapusokból akkor is jól álltunk, Disztl Péter, Andrusch József, majd később Szendrei József személyében biztosított volt a merítési lehetőség.

És ha még hozzávesszük, hogy amikor 1984 júniusában Brüsszelben az EB-re készülő belga válogatott ellenünk tartotta a főpróbát (2:2), a Bayern München szerződést kínált neki. Nem volt meg a kora és a kellő válogatottság száma. A többi meg már történelem...

A vizsgálatok lezajlása után 1984 augusztus végén, 10 évre tiltották el mindennemű sporttevékenységtől, melyet rögtön októberben 6 évre módosítottak. Míg végül az MLSZ elnöksége a volt válogatott kapus játékjogát 1986. augusztus 1-jei hatállyal visszaadta.

A Vasasban térhetett vissza az első osztályba, két szezon alatt 24 bajnoki találkozón védett.

A Vasas 1986/87-es csapatképén

Felmentéséért, leigazolásáért és rendszeres szerepeltetéséért az angyalföldiek minden létező követ megmozgattak.

1987 őszén a győri Szentes Lázár közeli lövését hárítja

Második vasasos évében „megkapta” vetélytársnak az egykori kispesti kapust, Andrusch Józsefet. Ő így látta Kovácsot: - Attilában minden olyan adottság megtalálható, ami a kiváló kapusok ismérve. Gyors, nagyszerűek a reflexei, nemcsak a testével, hanem az eszével is ott van a pályán, az ellenfelek számára kiismerhetetlen a mozgása, minden mozdulata céltudatos, az edzésen és a mérkőzésen egyaránt.

Fénye, lendülete, úgy tűnt, végleg megkopott, nem tudott élni a lehetőséggel, hogy visszakapaszkodjon az NB I. körforgásába. A Vasas 1988 tavaszán fél évre kölcsönadta őt Kaposvárra, 12 találkozón védett.

A Kaposvári Rákóczi kapusaként egy Siófok elleni bajnoki találkozón

Kölcsönadás lejárta után egy finn kiscsapatba ment, hazatérte után még játszott a harmadik vonalban szereplő Magyar Kábel csapatában.

Kábeles időszakában mégegyszer felemerült neki a nagy lehetőség. Mészáros Bubu beajánlotta őt a Setubalhoz. Mindent megbeszéltek, 1989 december végén pedig már a repülőjegye is megvolt, hogy kiutazzon a szerződését aláírni. A portugálokhoz akkor jutott el el magyar újságban megjelent hír, hogy jelenleg csak a harmadik vonalban véd. A Setubal azonnal visszamondott mindent... Aktív pályafutását 1991-ben, közel harminchat évesen fejezte be.

Pályafutása lezárását követően többfelé edzősködött, de akkor sem ijedt meg, ha másfajta munkát kellett végeznie. Volt utazási irodai munkatárs, grillcsirkeárus és raktári dolgozó, de persze nem szűnt benne a futball iránti szerelem. Később szakedzői diplomát szerzett, kapusiskolát nyitott. Legutoljára csepeli gyermekek kapusképzésével foglalkozott, és az MTK női kapusaival dolgozott.

Az MTK női kapusedzőjeként

A 2010-es évek második felében szomorú híreket is lehetett hallani róla. Először a felesége, akivel akkor már majd' negyven éve együtt voltak, egy fürdőszobai baleset következtében maradandó agykárosodást szenvedett, így az ápolása is férje nyakába szakadt. Később szinte ezzel egyidőben, hiteltörlesztési és rezsifizetési problémák miatt elvesztették lakásukat. Csak azért nem kerültek az utcára, mert a csepeli önkormányzat - Deutsch Tamás, az MTK elnökének, és az MLSZ Focisegély Alapítványának támogatásával - sürgősséggel egy bérlakáshoz juttatta a családot. 

Ő nekem valahogy és valahol a szívem csücske volt és maradt. Egyszerűen nem tudtam és nem akartam 1984-ben elhinni, hogy vétkes bármiben is. Ami tény, utólag többek elmeséléséből derült ki, dr. Puskás Lajos, a Csepel akkori edzője nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az akkori, amúgy többre hivatott csapat morálisan teljesen széthulljon. És az is tény, az eltiltottak közül Kovács volt az egyetlen, aki ellen nem volt soha és semmilyen közvetlen bizonyíték a kérdéses mérkőzések befolyásolása kapcsán. Nem tisztem a szerecsenmosdatás, az ítélkezés, vagy a vádaskodás, de az akkori történéseket utólag összerakva, nagyon nagy az esélye annak, hogy az akkori politikai és katonai hatalom valamikről és valakikről nagyon el akarta terelni a figyelmet... Gyakorlatilag vele vitették el a balhét, mások viszont megúszták. Akkor még megúszták. Számomra külön véleményes, hogy egy olyan mérkőzés miatt (Tatabánya-Csepel, az utolsó fordulóban) is ráhúzták a vizeslepedőt, ahol nemhogy nem védett, de mivel sérült volt, jelen sem volt. Azon a mérkőzésen voltak amúgy érdekes dolgok, például a csepeliek büntetőjét egy olyan korábbi tatabányai játékos rúgta, akinek a rossz nyelvek szerint még edzésen sem engedtek tizenegyest rúgni… És abban a fordulóban voltak még ennél érdekesebb eredmények is.

Attilával 2018-ban volt szerencsém több órát beszélgetni egy rádióriport kapcsán. Elképesztő dolgokat mesélt arról, hogy mik történtek akkor vele, és hogy élte meg és élte túl az egészet. Nem elsőre és csak hosszú idő után mondott igent a beszélgetésre. Lassan és nehezen oldódott. Talán az segített neki, hogy ismertem a pályafutását, mintha velem történtek volna a régi pécsi és csepeli dolgok. A mai napig nem bocsájtottam meg magamnak, a felvétel maga, az én hibámból hiúsult meg, egész egyszerűen a diktafonon rossz gombot nyomtam meg. De ez már csak később derült ki, mikor beértem vele a stúdióba. Pedig csak úgy éreztem szeretnék neki lehetőséget biztosítani, hogy elmondhassa a saját verzióját az 1984-es eseményekről. Valami elveszett, nem csak a diktafonfelvétel. És többet nem tudtam Attilát rávenni...

Legutoljára 2021-ben hallottunk róla, mikor egy közlekedési balesetben olyan súlyosan megsérült, hogy három hétig feküdt az intenzív osztályon.