Válogatott okosságok

1961. október 3-án született dr. Szieben László, a Zalaegerszeg, az Újpesti Dózsa és a Csepel egykori ifjúsági- és utánpótlás válogatott kapusa.

Ezúttal egy személyes vallomással kezdek. Dokival 2015 őszén ültem le beszélgetni. Megannyi emlék, megannyi sztori. Hát, most lett belőle cikk. Bocs, Doki..!

A Budapesti Honvéd nevelése volt, s bár jellemzően eggyel „feljebb” játszott, korosztályában olyan csapattársai voltak, mint Détári, Grósz, Bozsik, vagy Supka.

A Bp. Honvéd ifjúsági csapatában az álló sor balszélén

Több éven keresztül volt ifjúsági válogatott. Talán magyar rekorder a harmicháromszoros válogatottsággal.

Az ifjúsági válogatottban 1980 őszén

Még az ifjúsági csapatban védett, mikor korengedménnyel (akkoriban lehetősége volt az NB I-es csapatoknak, hogy létszám felett saját ifi csapataikból szerződtessenek játékosokat) a felnőtt csapat tagja lehetett. A bajnokcsapatban Tichy Lajos, Gujdár és Menyhárt mögött csak harmadik kapusként számolt vele, bajnoki mérkőzésen nem lépett pályára.

Még ifjúsági válogatottkén - már a Budapesti Honvéd felnőtt keretében

Mikor a Honvédnál a kedvezményes státusza lejárt, az 1981/82-es bajnoki szezonban mutatkozott be az első osztályban a Zalaegerszegi TE kapusaként. Abban az idényben Balázs Zsolt tartalékjaként csak 4 bajnoki találkozó jutott neki.

Péter Zoltánnal együtt szorult helyzetben 1982 tavaszán

Szőcs János, a ZTE akkori edzője nyilatkozta róla: „Már az első edzéseken kiderült, hogy a két újonc kapus közül Balázs jobb Szieben Lacinál. Utóbbi csak azért kezdett két évvel ezelőtt a bajnokságban, mert Balázs a gerincével bajlódott... Miután Szieben a harmadik meccsen megsérült, már nem tudott visszakerülni, szép lassan „leeresztett”. Később, tavasszal már csak egyszer, kényszerhelyzetben állítottam a kapuba, de akkor is leszerepelt. Rendes, szorgalmas srác volt, de erősen érződött rajta a mérkőzéshiány, meg az, hogy korábban keveset edzett, technikai és fizikai hiányosságokkal küszködött. A döntő tényező a mellőzésében mégis Balázs volt, aki ragyogóan védett.”

Az azokon nyújtott teljesítménye azonban elég volt arra, hogy az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya, Mezey György meghívja és Disztl Péter tartalékjaként többször lehetőséget is adjon neki. És talán abban is rekorder, ötvenkétszer ült az utánpótlás válogatott kispadján.

Az utánpótlás válogatottban 1983 tavaszán

Zalaegerszeg után egy évre visszakerült a Honvédhoz. Nagy reményekkel érkezett, hiszen Gujdár Görögországba szerződött. Öröme nem tartott sokáig, hiszen vele együtt érkezett Andrusch - Dorogról. Őt meg hiába vitte volna a Vasas - Mészáros Bubu helyére - angyalbőrbe kellett bújnia, és kölcsönképp a területi bajnokságban szereplő Kossuth KFSE következett...

1983 nyarán igazolt az Újpesti Dózsába - ekkor még mindig csak 22 évesen.

Az Újpesti Dózsa 1983/84-es csapatképén

Komora Imre, a piros-fehérek vezetőedzője alighanem sokat töprenghetett a múltban Szieben sorsa miatt. Nem titkolja, hogy fájó szívvel engedték el a tehetséges kapust. De csak azzal a feltétellel, hogy ha Újpesten nem találja meg a számítását, a Honvédnek „elővásárlási” joga lehet neveltjére!

„Miután a srácnak a zalaegerszegi kiruccanása nem úgy sikerült, ahogy reméltük, egyszerűen nem mertem megkockáztatni tíz mérkőzést Szieben Lacival a kapunkban. Valahogy nem tudta elhitetni magáról, hogy egy bajnokságra törő együttes kapusa lehet...”

Szendrei József tartalékjának szemelték ki a Pécsi MSC-be távozó Kollár József és az NB III-as Váci Izzó MTE-be igazoló Brockhauser István után. Mondhatni, a célnak pont megfelelt, Temesvári Miklós sok lehetőséget nem adott neki.

Az Újpest cserekapusaként 1983 őszén

„Törőék kezdtek el froclizni, hogy focizni, védeni ugyan nem tudok, de szerződést kötni igen. Büszke vagyok rá, a mondat második része teljesen igaz volt, az elejére pedig természetesen rácáfoltam. Az akkori Újpestben én voltam az első olyan játékos, aki nem lakás használatot, hanem megvásárlás lehetőségét kértem és kaptam. De az is csak egy darabig volt titok, hogy Újpesten,a kispadon ülve sokszor jobban kerestem, mint a csapatban, kezdőként játszó, nálam sokkal jobb futballisták, hiszen olyan szerződésem volt, hogy a vezetőedző prémiumának 75 százalékát kaptam meg. Akkor csak az egykori és akkori újpesti válogatott futballisták (Törőcsik, Fekete, Tóth Jokka, Szendrei, Kovács Józsi, Kardos) kerestek talán a válogatott miatt összességében jobban, mint én, pedig nagyon jó játékosok voltak akkoriban Újpesten: Dékány Gabi, Vörös Szabó, Kiss Sanyi, Steidl, Herédi, Kisznyér, Sarlós Bandi, Ambrus, Bogdán, Szebegyinszky később Ebedli és Kerekes Gyuri).”

Három idény alatt mindössze 2 bajnoki találkozón szerepelt. A KEK-negyeddöntős idényben nem kapott lehetőséget, a következő két szezonban 1-1 mérkőzésen védett. Ebből minden bizonnyal neki is és a szurkolóknak is az 1986. áprilisi Budapesti Honvéd elleni 0:6 maradt a legemlékezetesebb, valljuk be, saját nevét nem írta be aranytollal a lila-fehérek emlékkönyvébe...

Nem magyarázat, de mentségére a történet úgy kerek, hogy a csapat már a Népstadionban volt, mikor Szendrei sérültet jelentett. Szieben pedig előtte a tartalékbajnokin védett a Megyeri úton. Úgy, ahogy volt, mezben és csatakosan taxi vitte át a Népstadionba. Nem hogy átöltözni nem volt ideje, de a holmijaiért sem tudott bemenni az öltözőbe. Úgy vitték utána, a csapat már a szoborparkban melegített, mikor megérkezett...

Az Újpesti Dózsa 1984/85-ös csapatképén

Talán egycsapásra másként alakult volna az élete, ha az aberdeeni éjszakában Szendrei kiállításáig Temesvári Miklós nem használja ki mindkét cserelehetőségét. Mikor Alex Ponnet kezében villant a 109. percben a piroslap, a kispadon ücsörgő Sziebennek a tépőzárat sem kellett megigazítania a kaucsuk kesztyűjének csuklóján, hiszen a szünetben a megsérült Fekete Lászlót Bogdán István váltotta, akit egy újabb sérülés miatt negyedóra után Szebegyinszky Andrásra kellett cserélni. Talán ilyen picin múlt a világ dicsősége neki, helyette Kiss Sándor bravúrjait láttuk, akinek Szendrei meze a térdéig ért...

Az Újpesti Dózsa 1985/86-os csapatképén

1986 nyarán Csepelre tette át székhelyét. Csepelen akkoriban ritka kapusgondokkal küszködtek, hiszen alig két éve volt akkor, hogy a csapat mindkét kapusát, Kovács Attilát és Gendur Lászlót hosszú évekre eltiltották. Előbb az ifista Komlódi maradt egyedül kapus, majd a szintén tinikorú Gelei Károly védett, ráadásul az ő helyére érkezett Szieben, mert Gelei akkor igazolt a bajnok Budapesti Honvédhoz.

1987-ben a Csepelben

Csepelen lett befutott és ismert kapus. 1994-ig - jellemzően első számú kapusként - több mint 100 bajnoki (első-, és másodosztályú) mérkőzésig jutott. De a történetben a csavar az, hogy a bajnoki mérkőzéseken éveken át ő rúgta csapatának büntetőit, méghozzá igen biztos lábbal. Bajnoki góljainak száma 10 felett van, sőt, utolsó bajnoki szezonjában, mikor a Csepel 2:1-re legyőzte a Békéscsabát, akciógóllal szerezte meg a győzelmet (Kollégája, Baji Tamás, kivédte a büntetőjét és a kipattanót értékesíteni tudta).

Akciógólja 1:28-tól

„Akkoriban a játékosok a szerződéskötéskor aláírás pénzt is kértek és kaptak. Én azonban ennél körültekintőbb és egyértelműbb voltam. Azt kértem, ha egy objektív mércével mérve a csapat meghatározó játékosa leszek, akkor az összes fizetést és prémiumot kapjam meg még egyszer utólag, hiszen megszolgáltam. És ezt hogyan lehetett objektíven mérni? Ha a posztonkénti rangsorban előrébb végeztem, mint a Csepel a csapat rangsorban, akkor jár nekem utólag az extra prémium.  Így is lett. Persze, tettem is mindezért, hiszen kilenc és fél év alatt több mint 300 mérkőzésen álltam a Csepel kapujában, ebből közel kétszáz meccsen az elsőtől az utolsó percig, ezzel a klubom a Csepel SC örökranglistájának első öt helyezettjében vagyok. No és lőttem 17 gólt: tizenhatot büntetőből, egyet pedig akcióból. Már ha azt akciógólnak vesszük, hogy egyszer a békéscsabai Baji Tamás kivédte a tizenegyest, de a kipattanót értékesítettem.  Mindig vágytam egy akció gólra."

Ő volt az első magyar futballista, akinek külön mezszponzora volt, aminek különlegessége, hogy míg a mezőnyjátékosok mezén a Kordax, majd a Postabank, addig az övén a Müszi felirat volt látható.

MÜSZI - az egyéni mezszponzor

Sőt, akkoriban volt egy olyan televíziós reklám, melyet az ő etikai panaszára változtattak meg. Ez egy mentolos cukorka reklámja volt, ahol egy futballkapus azt mondta a kapufának dőlve, hogy „Azt mondja a bíró, hogy a WickAttemfrei nemcsak segít, ha fáj a torkom, de az orromat is tisztíccsa”.

„Én pedig akkor, mint joghallgató, etikai panasszal éltem, arra való hivatkozással, hogy a reklám rontja a sportág, a sportolók, a futballisták, a kapusok renoméját, megítélését. Az etikai panasznak helyt adtak, és megváltoztatták immár helyesre a reklám szövegét”.

Egy szép mozdulat az utolsó csepeli idényéből

Sportkarrierjét Budafokon fejezte be.

Még aktív pályafutása alatt jogi diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Később feltűnt a magyar labdarúgásban sportvezetőként.

Elnöke volt a Magyar Labdarúgó Ligának és a Magyar Hivatásos Labdarúgók Ligájának, tulajdonosa volt a Fehérvár FC-nek. Talán nem tévedek azzal nagyot, ha leírom, ő az egyetlen magyar négydiplomás labdarúgó.

Mint az MLL elnöke, megegyezett az RTL Klubbal a labdarúgó Arany Ászok Liga mérkőzéseinek közvetítéséről és összefoglalók sugározásról is. Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója és Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója társaságában

Azóta nem foglalkozik a magyar futballal, bár meccsekre néha kimegy, sőt, a debreceni egyetemen több alkalommal is előadást is tartott - a TAO rendszerről. Arról a TAO rendszerről, ami szerinte is a magyar futball egyik legjobb újítása lehetett volna, de…

Hatvanadik születésnapjára a feleségével eladták szinte az összes cégüket, korengedményes nyugdíjas, és a családjával igyekszik  élvezni az életet.

Dr. Szieben László 2018-ban