Válogatott okosságok

Ma este 9-kor újra összecsap a Barcelona és a Real Madrid. Ezúttal a Király Kupa elődöntőjének visszavágóját játszák a Camp Nouban. 1-1-ről indul a derbi.

A bejegyzés címét olvasva akár több dologra is lehetne asszociálni. Távol álljon tőlem azonban, hogy bibliaértelmezéssel, II. János Pál pápa fiatalokhoz intézett tanításaival, vagy neadjisten Bajnai Gordon október 23-án elhangzott beszédével foglalkozzak. A volt egyházfőről egyébként sokan tudják, hogy szenvedélyesen rajongott a sportért (különösen a labdarúgásért), és állítólag ha nem a papi pályát választja, akkor akár focikapusként is komoly sikereket érhetett volna el. A volt miniszterelnök ugyancsak szívesen tevékenykedik a gólvonal környékén, úgyhogy ha ez nem lenne több okból is lehetetlen, akkor akár együtt is mondhatnák: Ne féljetek.... meccsre járni sem!

A Dunaújváros FC Győr Integrál DAC néven indul, a Győr Integrál DAC Sopronba költözik, a Kaposvölgye pedig Vácra. Hogy miért? Mert a helyi önkormányzat nem támogatja a focit, nem engedélyezi a drágán fenntartott sportlétesítmények ingyenes használatát. Közös szál még a történetben a tulajdonos személye. A tulajdonos: Héger József. És ha az olvasó azt gondolja,  az MLSZ nem engedné az ilyen furcsa költöztetéseket: nos Héger úr az MLSZ Felügyelő Bizottságának tagja.

A huszonötszörös válogatott Tököli Attila és a tizenhatszoros válogatott Kabát Péter már 15 éve lövi a gólokat. Tököli 200 gól felett jár, Kabát is több mint 100 gólt szerzett. Kettőjük teljesítménye nagyban befolyásolja a csapataik teljesítményét, mert ha jó napjuk van, akkor egyedül képesek eldönteni a mérkőzéseket.

Kabát adja.

Több mint három évtizede rendszeresen meccsre járó javíthatatlan sportbarátként természetesen nekem is tudomásomra jutott, hogy a szezon végéig érvényes éves bérletemet a beléptetésekkel kapcsolatos intézkedések miatt most majd ki kell cseréltetnem. Rezzenéstelen arccal bediktáltam hát a nevemet, a születésem helyét és idejét, valamint a lakcímemet, majd rövidesen átvettem az új igazolványomat. Tisztában vagyok azzal, hogy most sokan kétségbe vonják a mentalitásomat, néhányan pedig egyenesen egy utolsó megalkuvó bólogatójánosnak titulálnak, akivel bármit meg lehet tenni, de akkor is be kell vallanom, hogy ez az eseménysor semmilyen törést nem okozott az életemben.

Először is egy vallomással tartozom: akárhányszor láttam Bajnert játszani, egyszer se láttam benne a potenciális Bundesliga-játékost, főleg nem egy valódi élcsapatnál. Még úgy is, hogy a magas csatárok sokkal több esélyt kapnak, inkább Futács-féle karriert vártam tőle, mint Szalait. Tudom, divat azt mondani, hogy "én már serdülő kettőben láttam, hogy a gyerekben mocorog valami", de beismerem, én semmi különöset nem láttam benne, és ezzel nem voltam egyedül.

Az is igaz, hogy az olasz megye három, ahova több évi ide-oda verődés után igazolt, jócskán a ló túloldala volt. Vajon mit kereshet egy magyar utánpótlásválogatott ott, amikor kallódni remekül lehet az olasz másod- és harmadosztályban is? Hogy miért igazolt oda, az a mai napig rejtély számomra, bár azt most már kijelenhetjük, hogy nem kallódni ment. Az is érdekes történet lehet, hogy ezek után hogy került a Borussia Dortmund látókörébe, de tény, hogy egy évnyi olasz gólvágás után tavaly szeptemberben leigazolták az amatőrcsapatba.

A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázás nagy reménysége, Liu Shaolin Sándor bronzérmet szerzett a varsói rövidpályás junior gyorskorcsolya világbajnokságon 1000 méteren!

Burján Csaba összesítésben a 15. helyen végzett.

Érdekesség, hogy a döntőben Sándorunk volt az egyetlen "nem ázsiai", ugyanis rajta kívül még két kínai és két koreai indult. További eredmények itt találhatóak.

Sándor egyébként már a felnőtt mezőnyben is megmérette magát a januári svédországi EB-n, ahol 500 méteren Knoch Viktort is megelőzve lett nyolcadik. Ezen a versenyen történt az alábbi sajnálatos eset is.

Ám ezen a versenyen a férfi váltónk, Knoch Viktor, Liu Shaolin Sándor, Béres Bence, Burján Csaba összetételben bronzérmet szerzett, így az 1995-ös születésű Sándor már a felnőtt mezőnyben is bizonyított. További érdekesség, hogy erre a versenyre már a kínai edzőnő, Csang Csing készítette fel a csapatot -bár Telegdi Attila szövetségi kapitány szerint még több idő kell ahhoz, hogy a közös munka eredménye még fényesebb érmekben realizálódjék, mivel teljesen más edzésmódszert kell európai versenyzőkre implementálni.

Az egész Válogatott Blog nevében nagy megtiszteltetés, hogy megoszthatok Veled néhány gondolatot – Rólad. Veled, aki annyi mindent tettél már értünk. Erről majd később. Valójában furcsa, hogy én beszélek rólad, mert általában ez fordítva szokott megesni. Mivel neked mindenről van véleményed. Ezt meg is szoktad osztani velünk, ha érdekel, ha nem. Munkahelyen, váróteremben, utazás közben, újságcikkeken keresztül, vagy a legrosszabb esetben szakértőként valamelyik televíziós műsorban.

Félreértés ne essék eszünk ágában sincs fasiszta módszerekkel arra rábírni, hogy ne nyisd ki a szád, amikor labdarúgásról, vagy úgy általában sportokról van szó. Ha megengeded, bemutatlak Téged a többieknek. Bocsáss meg a kitérőért, de ezeknek a hülyéknek azt is el kell magyaráznom, ki is vagy Te. (Amúgy miért lett divat manapság ez a Nagy Kezdőbetűzés?) Mint köztudott, a te generációd lényegesen többet látott, tapasztaltabb és intelligensebb, mint a későbbi korcs nemzedékek. Máskülönben nem neveznétek magatokat szerényen Nagy Generációnak.

Banánhéjjal dobálták meg Héger Józsefet a Vác állítólagos tulajdonosát a Vác focistái. Hogy miért? Talán azért mert még sohasem látták és félreértették a nevét, vagy, és ez valószínűbbnek tűnik: nem volt pénzük banánra.

Belőlük élnek és értük küzdenek a pályán

Ezúttal nem a viccbéli hajóskapitányra vagyunk kíváncsiak, hanem a kézilabda-válogatottjaink csapatkapitányai, és persze csapattársainak életkorával fogunk foglalkozni, és ebből vonunk le következtetéseket. 

A szurkoló nevelése olyan nálunk mint az utánpótlásé.  Mindig  fenyegetnek vele, de fogalmuk sincs hogy kell csinálni. A mind a kettő a magyar foci felemelkedésének legfontosabb ügyének van kikiáltva, zsákszámra tolják bele a pénzt, (beléptetőrendszer és akadémiák), de nem tudnak eredményt felmutatni. Az MLSZ tavasszal ismét nagy terveket sző és szurkoló legyen a talpán aki tudja, hogy szabad-e majd nemzetiszínű szotyolával a zsebben mérkőzésre menni. Annyit nem nehéz megjósolni, hogy botrányok lesznek, ahogy mindig is voltak.

A meccsre járók napokig tudnának könnyezve röhögve mesélni a szurkolói balhékról, íme egy történet a múltból (a szereplők ma is köztünk, vagy inkább belőlünk élnek).

Hol volt, hol nem volt, de kezdjük az összeállításokkal:

Újpest: Bíró - Kiskapusi, Szlezák, Tamási, Lőw - Kovács B., Dvéri, Zimmermann, Tóth N. - Kovács Z., Waltner (edző: Várhidi Péter)
Dunaferr: Rabóczki - Molnár, Salamon, Éger, Kóczián - Zavadszky, Jäkl, Komódi, Rósa - Tököli, Orosz (edző: Egervári Sándor)

2000 március 2, Megyeri út, vezette: Bede

Bede Ferenc rajongói társaságában