Válogatott okosságok

Az NB2 keleti csoportja mindjárt egy igazi rangadóval nyit, amelyen a második helyezett Vasas a hazai pályán mindenki ellen esélyes, jelenleg a dobogótól mindössze négy ponttal lemaradó Putnok oroszlánbarlangjába (erről bővebben később) látogat.

A vidéki foci egyre inkább meghatározza a magyar labdarugás jövőjét. Olyan vidéki csapatok kerülnek a magyar foci vérkeringésének ütőerébe amelyekről korábban a legelvakultabb fociszurkoló is csak az adott faluban élő,  lehetőleg elkerülendő és letagadott rokonaitól hallott.

... talán nem angyalok; ráadásul ma nem is ők komédiáztak, hanem mások ővelük. Az viszont már önmagában is komédia, hogy ki lett a VB legjobb játékosa. Került viszont egy magyar is az All Starba - nem nehéz kitalálni, hogy kicsoda, de a cikkünkből amúgyis kiderülne. 

Szerkesztőbizottságunk két tagja holnap Bécsbe utazik, hogy megtekintse a Dropkick Murphys lemezbemutató koncertjét. Most joggal kérdezheti az olvasó, hogy ennek mi köze van a Válogatott Blog eredeti témáihoz? Nagyon is sok, legalábbis szervesen illeszkedik a Divatdrukker rovatba. Szándékosan nem kívánom ennek a remek bostoni zenekarnak az életművét bemutatni, inkább csak a sportvonatkozásra fogok koncentrálni.

Tegnap délelőtt Felcsúton tettük mélységes tiszteletünket, ahol az NB I-es keretünk az NB II Nyugati csoportjában egyeduralkodó hazaiakkal játszott edzőmeccset.

Örömmel láttam, hogy a komplexum szépen és töretlenül fejlődik, gőzerővel folynak például az elkészültekor majd 3500 nézőt (Felcsút lakosságának kétszerese) befogadni képes Aranycsapat Stadion előkészületei. A jómunkásemberek még tegnap sem pihenhettek, úgyhogy remélhetőleg fáradozásuknak mielőbb meglesz majd a gyümölcse, és a közeljövőben telt házas mérkőzések egész sorát rendezhetik ott. Én ugyan egyelőre még szkeptikus vagyok, de ígérem, hogy minden egyes zsúfolt lelátók előtt megrendezett összecsapás után majd egy-egy erőteljes mea culpázást fogok elkövetni. Egyébként úgy tűnik, hogy a jelenlegi szélső pálya szomszédságában is rotyog valami az üstben. Tavasszal ott még akadt egy zsebkendőnyi terület, ahol legelni tudtak a lovak, most viszont már arrafelé is egy hatalmas földtúrás éktelenkedik. Ott lesz talán a négyes metró végállomása, én nem tudom.

Először is szögezzük le: nincs vidéki foci és pesti foci, jó foci van és rossz foci van. Ugyanakkor nem lehet tagadni, hogy az elmúlt évtized a vidéki foci sikereitől hangos, de sok esetben miután a csapat eljut a csúcsra, el is tűnik az alsóbb osztályokban (Dunaújváros, Zalaegerszeg).

Mi lehet ennek az oka? A közös háttér egy gazdag mecénás. A 92 milliárdra becsült vagyonú, s az ország harmadik leggazdagabbjának számító Leisztinger Tamás (43) a Diósgyőrt választotta. Az 5,5 milliárddal rendelkező Tarsoly Csaba (57) a Győr, a 9,5 milliárdot magáénak mondható Garancsi István (44) a Videoton, a 10 milliárdot összegyűjtő Szima Gábor (52) a Debrecen tulajdonosa. Ezeket az urakat az is összeköti, hogy gyanús körülmények között szerzett vagyonukból támogatják a csapatukat. Ki adna nehezen szerzett 10 milliárdos vagyonából évi 1-2 milliárdot egy focicsapatnak. És meddig?

Az eleve vicces, ha valami szokatlan történik egy focipályán. Beszalad egy kutya, meztelen csávó, eltörik a szögletzászló, verést kap a labdaszedő, hasonlók. Ezekből azért nem gyártanánk külön hírt feltétlenül. Abból se mindenképp, hogy egy focikapu összerogy. Azonban ma valami nagyon furcsa cucc keveredhetett a sztratoszférába, merthogy nem csak egy, de rögtön két focikaput is leamortizált két különböző focista a tv kamerái előtt. Mivel ilyen nap valószínűleg az elkövetkező 100 évben nem lesz, ezért örökítsük meg ezeket a szép pillanatokat!

Az első eset alig pár órája történt a Lazio-Chievo olasz bajnokin. Valószínűleg erről a nagyobb hírportálok nem feltétlen fognak megemlékezni de én pont láttam a tévében a meccset és viccesnek találtam. Szerencsére - ha egyelőre csak egy kamerás felvétel is - de fenn van a jelenet a youtube-on. A Chievo csatára kb. a félpályáról rábikázta a labdát, a kapus kinn állt majd kétségbeesetten szaladt vissza. Az eredményt láthatjátok. Azért is volt vicces az eset, mert a lövés legalább 10 méterrel fölé ment, nem kellett volna ennyire megijednie Marchetti hálóőrnek. 



A másik eset az Afrika Kupán történt, amit nem láttam élőben, mert szerintem senki se nézi. Bár Nóbádi kolléga tervezte, hogy ír egy beszámolót erről a kupáról kispesti címkével, hiszen mégiscsak méltatlanság, hogy egyáltalán nem foglalkozunk vele, de valahogy eddig még nem tette meg. De a lényeg a lényeg, mégiscsak az, hogy itt nem a hálót szaggatta le a lelkes focista, hanem egyenesen megrogyasztotta a kapufát. Bónuszként a háttérben zümmög a vuvuzela! Hát csoda, hogy nem nézi senki? Pedig az ilyen jelenetekért érdemes.

1992-ben kétszer is megmérkőztünk észak-keleti szomszédunkkal, a fiatal ukrán állam legjobbjaival. Áprilisban simán nyertünk Ungváron, Sallói egy és Kiprich két góljával. Augusztus végén pedig Nyíregyházán rendezték a visszavágót –így életemben először láthattam a magyar labdarúgó válogatottat. Ráadásul a válogatottunk 666. mérkőzését! Érdekesség, hogy Ukrajnával azóta sem játszottunk válogatott labdarúgó mérkőzést.

A Drukkerkocsma legendássá vált heti állandó rovatát egyszerűen nem volt szívünk megszüntetni. A blog indulásakor ugyan három hetet kellett bepótolnunk, de a többi adja magát, a sportközélet úgyis hetente produkál valami olyat, amin röhögünk egy jót. Lássuk a heti győztest!

Nehéz lenne megmondani, mikor elégelte meg az UEFA a társbérletben rendezett EB-ket. A holland-belga idején még biztos minden nagyon gromek volt, vajon az osztrák-svájci rendezésnél már rezgett a léc a házigazdák gyenge szereplése miatt, és az ukrán-lengyel volt az utolsó csepp a pohárban? Vagy csak látták, hogy a portugálok szabályosan belerokkantak a rendezésbe, ráadásul a mezőny is 24 csapatosra fog duzzadni? 

A mai napon a 2004 január 25-én elhunyt Fehér Miklós emlékének adózva idézzük fel azt a válogatott mérkőzést, amikor többek között Fehér mesterhármasával Kaunasban ütöttük ki a litvánokat. Az az ősz egyébként az elmúlt 15-20 év egyik legreménytkeltőbb kvalifikáció-kezdete volt magyar részről. Talán idén sikerült ezt először túlszárnyalni. Azt pedig csak szívből remélni tudjuk, hogy a folytatás egészen más lesz, mint 2001 tavaszán és őszén. Lássuk azt a nevezetes kaunasi mérkőzést!