Válogatott okosságok

Sanyi bácsi kihirdette a keretet a fehéroroszok elleni felkészülési mérkőzésre. Ez lesz a románok elleni "sorsdöntő" meccsünk előtt az utolsó meccs ahol labdázgathatnak a fiúk. Nézzük akkor a keretet, persze szubjektíven, nem kell vele egyetérteni. Kiket hívott be a mester, látszódnak e a tanulságok az igen halványra sikerült norvég meccs után? Avagy szóljunk e Kálmán bácsinak, hogy melegítsen és pörgessen, mert le kellene ülnie a kispadra?

Kapusok
Bogdán Ádám - Egyértelmű. Nincs nála jobb. Kár, hogy idén az angol másodosztályban, de legalább véd.
Gulácsi Péter - Ez a srác úgy híres és elismert focista nálunk, hogy lassan 23 évesen nem volt egy angol harmadosztálynál komolyabb felnőtt mérkőzése. Erősen kérdéses.
Megyeri Balázs - Fél éve gyakorlatilag nem védett, teljesen kiesett a csapata kapujából. Elég érthetetlen.

Védők
Guzmics Richárd - Az nb1 11. helyezettjétől védőt behívni csibészes merészség, dehát ez a védjegye a szakmának már nagyon régóta.
Kádár Tamás - Ok
Korcsmár Zsolt Ok
Mészáros Norbert - Őt soha nem értettem. Egy birodalmi lépegetőhöz tudnám hasonlítani. Nem mai gyerek, a magyar foci tragédiája, hogy (ha) nincs helyette jobb.
Szolnoki Roland - Jobbhátvéd poszt nagy hiányposzt, fiatal, miért ne? Talán valami ragadt rá Sousától és a Videoton külföldi védőitől. Reméljük!
Vanczák Vilmos - Jó az, Vili, hajrá!
Varga József - Józsika, aki remek játékos, sorban állank évek óta a jobbnál jobb csapatok a Debrecennél. Ha mégse akkor át lettünk verve. Én birom, de nem jobbhátvéd.

Középpályások
Dzsudzsák Balázs - Aranylabdás fiúnk, legjobb játékosunk.
Elek Ákos - Az őszi diósgyőri szereplés után, Elek Ákos utolsó egy éve után őt behívni? Számomra érthetelen.
Hajnal Tamás - Ok. Mondjuk, bár ő is sajnos sokat melegítette a kispadot mostanában.
Gyurcsó Ádám - Szerintem fizikailag alkalmatlan a komoly focira. 1% esélyt adok neki, hogy egy átlagos nb1-es focistánál valaha jobb lesz. Az meg már szerencsére a mai magyar válogatotthoz kevés. Bár ahogy elnézem a listát, annyira mégse..
Koltai Tamás - Győrben jól elfocizgat, válogatottban minden meccsen kiütközik, hogy mennyire más itthon tologatni a labdát mint a nemzetközi porondon.
Koman Vladimir - Jól eltűnt az orosz tundrán, de legalább jó játékos.
Pátkai Máté - Szerintem jelenleg nagyon távol áll a válogatott szinttől.
Pintér Ádám - Ok.

Csatárok
Böde Dániel - Remek, drukkolok neki. Van benne erő és akarat. Ez a magyar focisták 95%-ból cakkumpakk hiányzik.
Rudolf Gergely - Teljesen érthetetlen. Csilliárdos fizetésért elmegy Borsodba ahol manapság a karácsonyi asztalon is csak zsiros kenyér van, de legalább cserébe állandóan sérült volt, ha meg nem akkor sem csinált semmi érdemlegeset. Képességeit tudjuk, de az utóbbi egy éve alapján eszébe sem kellett volna, hogy jusson Sanyi bácsinak.
Szabics Imre - Ok, nincs jobb.
Szalai Ádám - Persze.

Biztonsági tartalékok:
Halmosi Péter - Nevetséges! Biztonsági tartaléknak a hajzselé gyárba tenném, esetleg.
Németh Krisztián - A megváltónk akire 5 éve várunk. Lassan keresni kellene másikat.
Szakály Péter - Nevetséges a négyzeten! Hihetetlenül gyenge a válogatott meccseken, lásd még Koltai.
Varga Roland - Ok. Csak azok a képek ne lettek volna, Roli...

Létrejött, amire Amerika egy éve várt. Létrejött a HarBowl! Az NFL nagydöntőjébe a San Francisco 49ers és a Baltimore Ravens jutott be, hogy február 3-án (magyar idő szerint 4-én hajnalban) megküzdjenek New Orleansban a Vince Lombardi trófeáért.

Mi megmondtuk előre...ugye megmondtuk? Egyszerűen elképesztő, ahogy Mocsai Lajos össze tudja szedni csapatát a fontos meccsekre. Persze, éppen lehetett gyenge formában az ellenfél, a kapufáról pattanhatott szerencsésen a labda, no meg  a bírók is... De egy ilyen győzelmet nem kell magyarázni. Főleg úgy nem, hogy ez a „szerencsehullám” éppen  a kapitány kinevezése óta tart, immáron a negyedik világversenyen. Az alapvető elvárásokat –mint eddig mindig- most is teljesítettük. A kérdés már az, hogy sikerül-e túlteljesíteni azokat.

Írásaimban szeretném röviden górcső alá venni a vidéki futball hagyományait Magyarországon, először is a nemzeti bajnokságok érdekességeivel foglalkoznék két részletben, később kitérek majd a honi- és nemzetközi kupákban elért eredményekre is.

Amit fontos lehet előre leszögezni: Magyarországon általában fővároscentrikus volt a labdarúgó-élvonal. Az első bajnokságokért konkrétan még csak budapesti csapatok versengtek. A múlt század elején az úgynevezett „Budapest-bajnok” egy országos döntőn mérte össze erejét a vidéki kerületi pontvadászatok legjobbikával, ezek rendre a fővárosi csapatok sikereit hozták. Az 1908-1909-es „szuperdöntőben” például az FTC 11:0 arányban múlta felül a Kassai AC-t, a következő szezon végén pedig a Győri ETO ki sem állt a Fradi ellen.

A fejlődés első jelei az 1920-as években mutatkoztak meg. 1923-ban az MTK csak 2:0-ra tudta legyőzni a Szombathelyi AK-t, míg a következő évben a sorozatbajnok Testgyakorlók az első mérkőzés 1:1-ét követően, a megismételt mérkőzésen aratott 3:0-s sikerükkel múlták felül a vasiakat. Az 1924-1925. évi döntőn már az összes kerületi bajnok elindulhatott a fővárosi arany- és ezüstérmes mellett, és bár tisztességgel helytálltak, a fővárosi döntőt nem sikerült megakadályozniuk.

Az alábbi szórólapot elolvasva visszarepülhetünk azokba az időkbe, amikor fodballistáink szótárában még az "alázat", az "önkritika" és a "közönség megbecsülése" fogalmak is szerepeltek.

Az 1950-es évek közepén a Diósgyőri Vasas labdarúgói ezt a röplapot készítették a csapat szurkolóinak:

Hatvan másodperc. Ennyi időt szán a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) az országok himnuszaira a mérkőzések előtt. A televíziós közvetítés feszes időrendet követel meg (nem minden csatorna olyan nagyvonalú, mint a magyar Sport 1, félórás felvezető műsorral), nem lehet húzni-halasztani a dolgokat. A meccsnek a kiírt időpontban el kell kezdődnie, a felvezetés (játékosok bemutatása, Himnusz, stb.) időtartama is fix. Ebbe nem fér bele mindenféle zenekari gálaelőadás, ráadásokkal.

Az NB2-es válogatott újra Törökországban portyázik. Én már a tavalyi útjukra is felkaptam a fejem. A török túra nem olcsó, a Debrecen például nem engedhette meg idén ezt az utat. Na jó, a Debrecen nem az MLSZ. Az MLSZ úgy látszik lát ebben fantáziát. De vajon mit? Van egy csomó korosztályos válogatott, teljesen érthető ha azokat utaztatják. Sőt, akár korosztályos B csapatokat is lehetne szervezni. A válogatás és a cél világos, az adott korosztály tehetségei alkotják a csapatot és fejlődésüket szolgálja a nemzetközi meccs.

Azt szoktam mondani, hogy a magyar edző két helyre nem kell: Magyarországra és külföldre... Csak akkor nem tudom, miért csináltuk meg a pro licencet?!"
(Mészáros Ferenc)

A valogatott.blog.hu alapító atyái így kommentálják a fenti nyilatkozatot, de természetesen a kommentekben Olvasóink véleményeit is szívesen fogadjuk:

Ezek a férfi kézilabdázás kulcsszavai, és ezeket vitte ma tökélyre a magyar válogatott - ha nem is hatvan percen át, de elég hosszú ideig ahhoz, hogy teljesen simán verje meg Lengyelországot, és jusson a legjobb nyolc közé.

Van ám nekem egy sanda gyanúm, hogy nem én világosodtam meg először, miszerint a különböző sportágak támogatása között megfigyelhetőek "bizonyos" eltérések. Vannak olyan szakágak, amelyekbe irdatlan összegeket szokás belapátolni, és bizony olyan területek is akadnak, ahol már a meleg víznek és a fűtésnek is úgy örülnének, mint bolond a sapkájának. És itt nem a labdarúgás és a kirakós römi közötti érthető különbségekre gondolok, hanem akár két olimpiai sportág között is hatalmas lehet a szakadék.