Válogatott okosságok

1984. január 1-8., az év első hete

Induljon jól az újév! 

Sorozatunk első részében az eddigi magyar bajnokcsapatok legelső válogatott játékosaiból, a folytatásban pedig a közelmúltban (vagy éppen még most is) hazánkban dolgozó külföldi szakvezetőkből állítottunk össze egy képzeletbeli labdarúgó-válogatottat. Ezúttal egy olyan csapattal ismerkedhetnek meg, amelynek tagjai játékosként és szövetségi kapitányként is a magyar válogatott szolgálatában álltak.

1949. június 12-én, a Megyeri úton az olaszok elleni (1:1) Európa Kupa-mérkőzésen Puskás Ferenc (balról az első), Lakat Károly (balról a második) és Bozsik József (balról a hatodik) is a pályán volt - a szövetségi kapitány Sebes Gusztáv volt

1983. december 15-31., az év utolsó két hete

Karácsony után II. János Pál pápa felkereste a börtönben merénylőjét, Ali Agcát

1983. december 5-14., a hónap első fele

Tíz nap alatt a második súlyos légikatasztrófa Madridban. A Boeing 727-es elszenesedett farokrésze az ütközés után a kifutón fekszik

1983. december 3., a hónap első hétvégéje

Erich Honecker meghívására Berlinben járt Kádár János

Előző cikkünk folytatásaként ezúttal azokból a - magyarországi szerepvállalásuk idején az aktív sportolói pályafutástól már visszavonult - külföldi labdarúgókból állítottunk össze egy képzeletbeli válogatottat, akik játékoskarrierjük befejezése után edzőként, illetve szövetségi kapitányként hosszabb-rövidebb ideig hazánkban is dolgoztak. Ketten közülük jelenleg is Magyarországon állnak alkalmazásban, de a közelmúlt sporthíreit figyelve nem kizárt, hogy rövidesen akár visszatérőket is üdvözölhetünk. A most bemutatott csapat tagjai közül többen is a világfutball meghatározó egyéniségei voltak egykor, a magyar kispadokon ülve azonban nem mindannyian tudták ezt a tapasztalatukat érvényesíteni. 

  Két egykori BL-győztes labdarúgó és NB I-es vezetőedző egy képen - Paulo Sousa és Pietro Vierchowod

1983. november 26-27., a hónap utolsó hétvégéje

Hazánk vendége Leo Tindemans belga külügyminiszter

A magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 1901 óta íródó történelme során eddig tizennégy csapat ünnepelhetett bajnoki címet. Vannak közöttük, akik fennállásuk során többször is nevet változtattak, olyan klub is található a listán, amelyik ma már nem is létezik, olyanokat is felfedezhetünk, amelyek egykori dicsőségüktől mára már nagyon messzire (a végleges megszűnéshez viszont annál közelebb) kerültek, és olyan is akad, amelyik azóta is működik, de már hosszú évtizedek óta nem a mai Magyarország területén. Nyilvánvaló, hogy mindegyik, bajnoki címe(ke)t szerzett klubcsapat a magyar válogatott számára is adott játékosokat. Ebben a cikkben most egy olyan képzeletbeli válogatott csapat tagjaival ismerkedhetünk meg, akik természetesen soha sem lehettek egyszerre, egy időben a pályán. Bizonyos tekintetben mégis ők voltak az elsők, azaz a Magyarországon valaha bajnoki címet szerzett klubcsapatok legelső válogatott játékosai.

1983. november 19-20., a hónap utolsó előtti hétvégéje

A héten hazánk vendége volt Fred Sinowatz osztrák kancellár és Leonard Bernstein világhírű karmester és zeneszerző

A Nemzet Sportolói a mai napon Monspart Saroltát jelölték maguk közé, a közelmúltban elhunyt Székely Éva megüresedett helyére. Véleményünk szerint vitathatatlanul jó döntés született.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság keddi ülésén sporttörténelmi döntés született. Első alkalommal fordult elő, hogy az ötkarikás játékok elhalasztásáról határoztak, azaz nem törlik véglegesen a tokiói játékokat, hanem egy későbbi időpontban, a jelenlegi tervek szerint várhatóan 2021 nyarán „bepótolják”. A cikk szerzőjének is várnia kell tehát a kilencedik nyári olimpiájára – ezek közül egyiken sem résztvevőként, hanem csak távoli szurkolóként vettem részt -, így hát a visszatekintésre is jut idő, hogy az évek során az én szememben vajon mennyit is változott az ötkarikás játékok megítélése. Fentiekből adódóan egy kifejezetten szubjektív vélemény következik.