Válogatott okosságok

A Budapest Honvéd két fiatal tehetsége ugyanazon a napon igazolt el. Botka Endre a Ferencvárost választotta, míg Prosser Dániel a Puskás Akadémia csapatához szerződött. Amelyik vörös-fekete szimpatizánsnál az egyszeres válogatott Botka szomszéd kerületbe igazolása nem verte volna ki a biztosítékot, akkor Prosser egészen biztosan bevitte a nap végén a K.O-hoz szükséges gyomrost. Ráadásul ha a pletykák igazak, és Gazdag a szintén "pártcsapatként" emlegetett Videotonhoz igazol, akkor egy hozzám hasonló Kispest-szimpatizáns joggal kérdezheti meg: ennek innentől kezdve mi értelme van?

Először is nézzük Botka Endre esetét: ő gyakorlatilag mióta járni tud, vörös-feketében kergeti a labdát. Nem pusztán az Akadémia neveltje, hanem konkrétan a stadionban nőtt fel. Miután az ősszel jól muzsikáló Honvédból Storck sokadik meghívója már tényleg válogatottságot ért és maga mögött tudhatott egy jól sikerült őszi szezont, azonnal faképnél hagyta nevelőegyesületét. Mellesleg fényképezkedett Puskás Armys szurkolói pólóban, bulizott a drukkerekkel a Kanyar 25 éves születésnapján, éppen ezért a drukkerek elég nehezen emésztették meg átigazolását.

Botka még nem zöld-fehér vérűként

A végleges kiállítás eltörlése (2010) óta a kézilabdában a játékvezetők által kiszabható két legsúlyosabb büntetés a kizárás jelentés nélkül, ill. a kizárás jelentéssel. A jelentés ebben a szövegösszefüggésben azt jelenti, hogy a játékvezetők a kizárásról és annak okáról egy rövid, egy-két mondatos leírást küldenek az illetékes szövetség fegyelmi bizottsága felé, akik az esetet megtárgyalják (manapság már, legalábbis a nemzetközi meccseken és a magasabb szintű bajnokságokban, videófelvétel alapján), és esetlegesen meg is büntetik a vétkest, például eltiltják bizonyos időre.

Az 1987-es pöstyéni U20-as jégkorong világbajnokság a szovjet és kanadai játékosok hatalmas bunyójával ért véget, amit a tévéközvetítés során a jégkorong magyar szerelmesei is láthattak élőben.

Tájkép csata közben

Küzdősport szempontból 2016 végének egyik pozitív szenzációja Mirko „Cro Cop” Filipovic végső győzelme volt a Rizin gálán. A veterán harcos aztán szűk egy héttel a diadalt követően bejelentette visszavonulását. Bár ez korántsem az első alkalom a drámai fordulatokban bővelkedő karriert maga mögött tudó horvát bajnok életében, hogy a nyugdíjba vonulást válassza, de talán most elhihetjük neki: végleg szögre akasztja a szuszpenzort.

Sorozatunk első részében szerettünk volna negyedik ikszükben járó embertársainknak ajánlani a küzdősportokat, mint rendszeres testmozgást. Arról még nem esett szó, hogy a – jó esetben – napi nyolc óra munka és a család mellett mikor van idő edzésre menni és úgy általában edzeni, erősíteni. Szerkesztőtársunk saját tapasztalatai alapján szeretne megosztani a Kedves Olvasókkal néhány egyszerű és nem is időigényes módszert, amivel ha majd nem is tűnünk testépítőnek, de mégis pár hónap alatt jelentősen megerősödhetünk fizikálisan és mentálisan.

Fotó

1981. május 23-24., A hónap utolsó előtti hétvégéje.

Szabó István Mephistója a filmkritikusok nagydíját nyeri a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon 

Egy válogatott eredményességét egy világversenyen több tényező határozza meg. A legközvetlenebb az egyes mérkőzések hatása, mit csinált az edző vagy egyes játékosok rosszul, mi sikerült a taktikából, mi nem. A magyar női válogatott idei EB-szereplését mérkőzésről mérkőzésre értékeltük is a blogunkon.

Kim Rasmussen szövetségi kapitány (Fotó: EHF)

1981. május 20., A hónap utolsó előtti szerdája.

Az ulsteri közmondás szerint itt nincsenek idegenek, csak barátok, akikkel még nem találkoztál (There are no strangers here; only friends you haven’t yet met)

Sportolni mindig jó. A mozgás öröm. Ép testben ép lélek! Ezekkel alighanem egyikünk sem tudna vitatkozni. Szerencsére manapság a testmozgásnak már számtalan fajtájából válogathatunk, ki-ki találhat magának valót érdeklődés, kényelmi szempontok, vagy éppen vérmérséklet szerint.

A küzdősportokkal viszonylag kevesen ismerkednek meg a húszas éveik második felében, pláne kevesen folytatják egy hosszabb kihagyás után 35 fölött, mérsékelten rugalmas munkahely és család mellett.

Van-e értelme pofonokat adni és kapni akkor, amikor reggel ébreszteni kell kisiskolás és bölcsődés gyermekeinket – ráadásul amikor kittettük őket az iskola/ovi kapujában, vár ránk néhány meeting és interjú? Milyen szintre lehet így eljutni egyáltalán? Mi a célja az edzések látogatásának, és mit adhat nekünk a thai-box a hétköznapokban?

Szerkesztőtársunk egyszer már írt a thai-boxhoz fűződő kapcsolatáról egy muay-thai szeminárium kapcsán. Lássuk, milyen válaszokat adna a felmerülő kérdésekre – ezzel át is adnánk a szót neki.

Ebben a jó két éves írásban  egyszer már leszögeztem, most is gyorsan szeretném nyomatékosítani: ez az írás, vagyis ez a sorozat nem azokról és azoknak szól, akik heti négy-öt alkalommal járnak edzésre, és később versenyeken méretik meg magukat. Hanem sokkal inkább azoknak, akik erről önhibájukból vagy önhibájukon kívül lemaradtak, de lelkes amatőrként szívesen lemennek kesztyűzni, amikor van rá lehetőségük. Mert szeretnének mozogni, érdekli őket a muay-thai filozófiája, szeretik feszegetni saját határaikat, vagy kritikus helyzetekben szeretnék megvédeni magukat.

Vagy még inkább azoknak szeretnék kedvet csinálni, akik még nem mentek le, de már régóta kacérkodnak a gondolattal, és magukban el-elmormolják, hogy „csinálni kéne már valamit...”

Először szeretném elmesélni, hogy miért pont a thai-boxra esett a választásom a számtalan egyéb, lényegesen kevésbé veszélyesnek tűnő sport közül. A következő részben arról fogok írni, hogyan tudom összeegyeztetni hétköznapjaimat a hobbimmal és hogyan igyekszem megbirkózni az időhiánnyal. Végül pedig céljaimról és motivációimról vetek képernyőre pár gondolatot – majd a későbbiekben rátérhetünk a valódi edzésekre.

Nem csak fiataloknak!

1981. május 13., A hónap második szerdája.

Merénylet II. János Pál pápa ellen

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...